1
00:00:14,015 --> 00:00:29,175
Arról szeretnélek kérdezni most itt a kamera előtt, hogy neked milyen történeted van ha azt a szót mondom, hogy menekülés.
2
00:00:36,015 --> 00:00:39,015
Hát ez tulajdonképpen az életem története.
3
00:00:39,918 --> 00:00:53,918
Azért mondom, hogy az életem története, mert valahogy úgy érzem, hogy egész életemen keresztül menekültem valamitől.
4
00:00:55,489 --> 00:00:58,489
Nem kell félni, nem vagyok paranoiás. Nem erre gondolok.
5
00:01:03,120 --> 00:01:13,120
Üldözött életem során voltak kisebb menekülések és aztán volt egy nagyon nagy menekülés.
6
00:01:15,803 --> 00:01:21,803
A kis menekülések azt hiszem mindegyik ember életében megtörténnek.
7
00:01:22,063 --> 00:01:34,063
Tehát ezek lehetnek a hétköznapi problémáktól való menekülések vagy egy-egy veszélyes szituációtól, szülőktől
8
00:01:35,427 --> 00:01:52,427
Hát ezt elég sokat olvassuk az újságokban is, hogy fiatalok, gyerekek, kiskorúak, nagyobb korúak vagy egészen nagykorúak kénytelenek elmenekülni a családtól, a családi fészektől, családi háztól.
9
00:01:53,427 --> 00:02:15,427
Hát én édesapám elől menekültem elég sokat. Jobb keze elől. Haragos pillantásai elől. Vagy egyáltalán az ordításai elől is. A rosszasága elől.
10
00:02:16,865 --> 00:02:36,865
Az igazán nagy menekülésem az az volt, amikor nem csak a családomat, családomtól, az otthonomtól kellett elmenekülnöm, hanem hát hogy úgy mondjam a szülőföldemről.
11
00:02:37,997 --> 00:02:51,997
Tehát az egésztől ami addig, az életemnek addig a pontjáig végig kísért. Ami nagyon sokat jelentett addig számomra.
12
00:02:52,105 --> 00:03:06,105
Hát ezt el kell mondjam ahhoz - hogy a mellett, hogy színész vagyok - még azt is, hogy Bácskában voltam, Vajdaságban voltam színész.
13
00:03:07,153 --> 00:03:21,153
Ez a volt Jugoszláviának egy területe. A mostani Szerbiához tartozik. Szerbia északi része. Nyilván közel a magyar határhoz.
14
00:03:22,694 --> 00:03:30,694
Hát ez Bácska, ahogy mondtam. És ezt mindenki ismeri, aki magyar ember, hogy hol van ez a rész.
15
00:03:33,767 --> 00:03:42,767
Tehát innen menekültem el és ez a menekülésem szorosan kapcsolódik nyilván ehhez a négy éves háborúhoz.
16
00:03:43,465 --> 00:03:48,465
Hogyan esett meg veled ez az eset?
17
00:03:51,782 --> 00:04:14,782
Hát színész lévén sok előadásban játszottam. Sok filmet láttam. Háborús zsánerű filmekben is játszottam. És hát sok történetet hallottam, regényt olvastam.
18
00:04:15,043 --> 00:04:37,043
A szüleim is akarva akaratlanul részt vettek a második világháborúban. És olyan sok történetet hallottam a háborútól való menekülésekről.
19
00:04:38,990 --> 00:04:57,990
Tehát hogy milyen módon történt ez meg. És olyan furcsa volt. Láttam is nagyon sok filmet, amikor a menekültek végtelen sorát mutatta a kamera. Hogy az emberek, kis cuccaikat, vagy több cuccaikat vitték magukkal.
20
00:04:58,154 --> 00:05:16,154
Tényleg nagyon kegyetlen volt az egész. Tehát a félelemből vagy szükségből, vagy bombázták az a vidéket, azt a várost. Ezek az emberek megpróbáltak elmenekülni. Tehát mindenképp a haláltól vagy egy nagyon-nagyon nem kívánatos dologtól menekültek ezek az emberek.
21
00:05:18,705 --> 00:05:44,705
Hát ezt. Átéreztem ennek a borzalmát és ez mindig nagyon-nagyon mélyen érintett. Nagyon-nagyon sokszor a könnyekig hatott ez a dolog, mert gyermekeket láttam elveszni. Időseket, asszonyokat, nőket. Férfiakat.
22
00:05:46,196 --> 00:06:08,196
És hát arra gondoltam, hogy talán ez nem fog soha velünk megtörténni. Hogy ezt én nem élem át. Aztán jött ez a háború amely, amely nagyon váratlanul ért végül is.
23
00:06:08,812 --> 00:06:25,812
Mert, mert hát mindig is itt ezek a jugoszláv köztársaságok, ezek az emberek mindig is hadakoztak valahol. Ezt a kultúra terén is egy picit úgy is éreztük, mikor mit tudom én mikor vendégszerepeltünk ezekben a köztársaságokban.
24
00:06:26,988 --> 00:06:40,988
Fesztiválokon vettünk részt. Valahol érződött. Persze ez úgy szellemesen csipkedték egymást. Csipkelődések mégis az enyhébb formában történetek.
25
00:06:41,569 --> 00:06:57,569
Amikor katona voltak ezt egy kicsit komolyabb formában is éreztem. Aztán úgy valahogy 1990-ben valami úgy tűnt… most arról akarok beszélni, hogy miért nem gondoltam én, hogy bekövetkezik ez.
26
00:06:58,000 --> 00:07:14,075
1990-ben valami történt ott Jugoszláviában. De hát előtte óriási infláció volt az országban, aztán jött egy Marković nevű úriember, aki a kormányelnöke volt.
27
00:07:16,117 --> 00:07:36,117
Stabilizálta és megállította ezt az iszonyatos inflációt. Ezt a gazdasági krízist és hirtelen úgy minden kinyílt. Lehetőségek, jobb életre fordult a sorsunk, tehát jobbra fordult.
28
00:07:37,659 --> 00:07:57,659
És hát én. Amikor voltak ezek a választások én természetesen erre, az ő pártjára szavaztam. Természetesen, jó magyar lévén. Ezt nem mondhatom ennyire természetesnek, mert hogy akkor a VMDKra a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségére is szavazhattam volna. Akiket mindenképpen támogattam
29
00:07:58,360 --> 00:08:15,360
De úgy éreztem, hogy ez az ország mégis valahogy működjön és hogy Európához tartozzon akkor a Marković kormányra kell szavazni. És hát erre a kormányra szavaztam, mert rá szavaztam.
30
00:08:16,771 --> 00:08:32,771
Aztán úgy nézett ki, hogy a többi köztársaság és egész Jugoszláviában a sötét erők akik felbolygatták végül is az embereket ők nem így gondolták és nem szavaztak rá.
31
00:08:33,771 --> 00:08:47,771
És hát ezek a köztársaságok úgy gondolták, hogy elég volt az együttélésből. Alkotmányos joguk - és ez így is igaz - kiválni ebből az országból és hát megpróbáltak kiválni. Hát ez az alkotmányos jog látszott vagy úgy nézett ki, úgy csak papíron létezett.
32
00:08:48,862 --> 00:09:04,862
Hát a hadsereg, a jugoszláv hadsereg egyből megpróbálta, az első lépés az volt, hogy megakadályozza ezt, kvázi ezt a kiválást. Tehát az elszakadást az országtól.
33
00:09:05,013 --> 00:09:19,013
Tehát ilyen referendumot tartottak a köztársaságokban. Természetesen mondjuk Szlovéniában a szlovénok úgy döntöttek, hogy ki akarnak válni. Később a horvátok és mindegyik köztársaság úgy döntött.
34
00:09:19,416 --> 00:09:29,416
Szerbia és Montenegró, a későbbi úgy nevezett Kis-Jugoszláviának nevezett foggal-körömmel harcolt ezért a szövetségért.
35
00:09:30,031 --> 00:09:46,031
De ez csak szerintem látszat volt, mert a fegyverek nagy részét meg akarták kapni és a kezükbe tartani és ezért nevezték jugoszláv hadseregnek azt a hadsereget, amelyik szembe szállt ezekkel a köztársaságokkal.
36
00:09:47,090 --> 00:10:03,800
Ez még ugye tartott Szlovéniában kisebb fajta csetepaté, addig küldték ugye oda az utánpótlást, tankokat. de csak Horvátországig mentek. Ott egy része elhelyezkedett, egy másik része pedig Boszniába.
37
00:10:04,667 --> 00:10:20,667
Tehát ez egy ilyen furcsa forgatókönyv volt tényleg, ami hát valamiféle furcsa véleményem szerint megegyezéssel kezdődött. Tehát ők megbeszélték, hogy figyelj, most felosztjuk ezt az országot. Nektek ennyi, nekünk ennyi.
38
00:10:21,977 --> 00:10:41,977
Megbeszélték valószínűleg azt is, hogy hol fog kirobbanni a konfliktus és nagyjából, hogy mennyi áldozata lesz ennek a talán villámháborúnak vagy rövid ideig tartó háborúnak - de mindenképpen háborúnak. Mennyi menekültje lesz, mit tudom én. És hát úgy elkezdték az egész bugyuta forgatókönyv szerint.
39
00:10:42,454 --> 00:11:10,454
Sajnos nagyon sok áldozata lett és ártatlan áldozata lett ennek a háborúnak. Valóságos, tehát olyanok akik ott a csatatéren haltak meg és olyanok is akiket, akiket hát a hogy mondjam a sajátjuknak vélt területeken kiirtottak. Tehát abszolút népirtás volt.
40
00:11:11,454 --> 00:11:20,454
Ha a muzulmánok zavartak őket irtották, ha a horvátok, őket, a szerbek, akkor őket. Mindenki irtott mindenkit. Ebben valószínűleg egyeztek. Tudták. Ezt mindenki tudta, biztos.
41
00:11:21,372 --> 00:11:48,372
Szóval ez elég ízléstelen ocsmány dolog volt, én annak tartottam. De semmiképpen sem akartam részt venni. Sajnos egy olyan beosztásom volt, amit hát későn változtattam meg és hát akaratom kívül vagy hát nem tudom hogy kerültem, nem szerettem annyira a katonaságot, de egy olyan egységbe kerültem amelyiket az első nap behívták.
42
00:11:49,000 --> 00:12:08,000
Ez az egység pedig egy ilyen bűntető ezred volt, amelynek az volt a feladata - ezt Újvidéken szervezték meg - hogy ha megtámadják az országot, akkor ez az első egység amit bevetnek. Ami felfogja a támadást.
43
00:12:09,000 --> 00:12:35,000
Hát ilyen büntetett katonák voltak, büntetett előéletű. De hát ezt most nem kell súlyosnak venni ezeket a büntetéseket. Tehát akik valamit, nem mentek el gyakorlatokra vagy nem tudom azokat különböző egységekből összeszedték és ide tömörítették. Hát ez egy nemzeti kisebbségekből összetevődött ezred volt. Itt találkoztak románok a szlovákokkal, ruszinokkal, magyarokkal, stb.
44
00:12:35,775 --> 00:12:42,775
Mindenkinek katonának kellett lenni? Hogy volt ez a katonaság akkor ott? Ott téged behívtak és egy ilyen ezredbe kerültél?
45
00:12:43,775 --> 00:13:20,775
Hát igen. Az emberek katona, ilyen tartalékos státusba kerültek a katonaság betöltése után és bármikor behívhatók voltak már gyakorlatra is természetesen. És ha megtámadták, háború esetén bárki mozgósíthatták őket. Hát ez ilyen, hogy mondjam ilyen nem tudom hány évig, már nem emlékszem 50-55 vagy 60 éves korig attól függ, hogy már hol tart a háború tulajdonképpen végül is mindenkit általános mozgósításban mindenkit behívhattak.
46
00:13:21,670 --> 00:13:57,670
A lényeg az, hogy egy előadást próbáltunk. A Nők iskoláját, ez 1991-ben volt. A Nők iskoláját próbáltuk és ahogy elkezdtük a próbákat és dolgoztunk az előadáson, egyre-egyre hogy is mondjam ezt, nem, tehát az eredeti szereposztásból egyre kevesebben maradtuk mármint férfiak.
47
00:13:57,731 --> 00:14:14,731
Tudni illik mindig behívtak valakit és hát ezt pótolni kellett. No most ha ez a valaki nem jött haza, nem akart részt venni ebben a háborúban, természetesen akkor elszökött Magyarországra. Magyar színház lévén, magyar színészekről van szó, magyar emberekről.
48
00:14:15,201 --> 00:14:34,201
És hát az úgy volt, hogy a bemutatón, a főpróbák egyikéről is behívtak egy fontos szereplőt. És már úgy volt, hogy aki beugrott a helyére, az olvasni fogja a bemutatón a szöveget. Közölni is fogjuk a közönséggel, mert hát ilyen volt. Ezt mindenki ismerte, tudta ezt a szituációt, ami volt.
49
00:14:35,926 --> 00:15:03,926
Tehát így terveztük. A nyilvános főpróba előtt, illetve a nyilvános főpróba napján délután történt meg hogy a televízió közvetítette ezeket a kódokat, tehát számokat és hát ott volt az enyém is köztük és akkor azt mondtam, hogy 10 perc. Gyorsan csomagoljunk és hát becsomagoltunk.
50
00:15:04,926 --> 00:15:06,926
Kivel voltál akkor?
51
00:15:07,801 --> 00:15:33,801
Lányommal Flórával. Flóra lányommal és hát volt egy élettársam akkoriban. És mi hárman éltünk együtt vidéken. 10 perc alatt be is csomagoltunk két bőröndbe vagy három, már nem tudom. Felhívtam a sógoromat és mondtam neki, hogy nagyon sürgősen át kell jutnunk Magyarországra.
52
00:15:34,147 --> 00:15:53,147
Mondta sógorom, hogy oké oké, csak nincs kocsija. Ez Újvidéken történt, a kocsi az Temerényben van. A szülei elmentek Temerénybe, ott is volt egy házuk ilyen nagy kerttel egy ilyen kis falusi parasztház. Óriási kertjük volt és hát ott dolgoztak a szülei.
53
00:15:53,644 --> 00:16:10,644
Mindegy, a szomszéd fiú elvállalta. Elvitt bennünket Temerényben, Temerénybe megérkeztünk a házhoz. Elmondtuk, hogy miről van szó, rögtön bepakoltunk a másik kocsiba. Az volt a baj, hogy nem volt elég benzin.
54
00:16:11,636 --> 00:16:24,636
Nem is tudtuk hirtelen, hogy hol szerezzünk benzint. Az előző kocsiból átszívtunk valamennyi benzint, amivel úgy gondoltuk Zentáig eljutunk. Elmentünk Zentára.
55
00:16:25,783 --> 00:16:37,783
Zentán egy barátunk lakására, házába elmentünk. Tudtam hol a kulcsa - nem volt otthon - de tudtam hol tartja a kulcsot, tehát szabad bejárás volt a barátainak abszolút.
56
00:16:38,783 --> 00:17:05,783
Egy nagyon helyes ember volt, akit egy kicsit meghurcoltak, szóval ártatlanul elítéltek, megrágalmaztak. Nem sikerült neki meg se szöknie szóval leült két és fél évet, utána még egyszer valami buta pert - ilyen koncepciós pert akasztottak a nyakába. De hát ez alól akkor már felmentették, ezt már nem lehetett.
57
00:17:06,948 --> 00:17:19,948
Felmentették. Tudtam, hogy az udvarában a bokrokba két három helyen van elrejtve benzin amit mindig tartalékban őrzött, hogy ha szükség van rá el tudjon menni. Tudtam hol van, betöltöttem tíz liter benzint.
58
00:17:20,658 --> 00:17:34,658
Felhívtam a munkahelyén és azt mondtam, hogy elvettem tíz liter benzint és letettem a telefon mellé a pénzt és mondtam, hogy majd találkozunk, nagyon sietek Szegedre. Mondta várjam meg, menjek oda - mondtam nincs időm, muszáj átjutnom Szegedre.
59
00:17:34,957 --> 00:17:40,957
Fel foglak majd hívni, baj van - ennyit mondtam, letettem a kagylót. Beültünk a kocsiba és elindultunk.
60
00:17:43,866 --> 00:17:45,866
Ezek szerint mindenki segített abban, hogy te átjuss?
61
00:17:46,875 --> 00:17:52,875
Igen. Hát nem mondtam meg a telefonban. Az ő telefonjában nem, mert biztos lehallgatták a telefonját.
62
00:17:53,207 --> 00:17:55,207
De sógorod, annak a szomszédja…
63
00:17:55,573 --> 00:18:14,573
Igen, igen. Ők abszolút segítettek természetesen. Lényeg az, hogy megérkeztünk a határ elé. Nagy kocsisor volt. Akkor már azt hiszem, akkor már ellenőrizték hogy ki, kompjúter is volt a határon, ellenőrizték. Aki kapott behívót, azt természetesen nem engedték át. Hát eléggé meg voltunk ijedve mit ne mondjak.
64
00:18:14,938 --> 00:18:33,938
A lényeg az, hogy épp Crvena zvena játszott Szegeden vagy valahol nem tudom kivel és jöttek át a szurkolók. És csak annyit mondjunk, hogy a meccsre - mert kérdezték, hogy a meccsre megyünk? - Igen. Jól van ott volt két nő - nem érdekes. Nem szóltak semmit, átmentünk.
65
00:18:34,928 --> 00:18:38,500
Semmit meg se néztek, átmentünk. Szegedre értünk úgy délután.
66
00:18:38,501 --> 00:18:41,500
Csomagtartótokban mi volt?
67
00:18:41,560 --> 00:18:57,190
Hát ruhák voltak, egy kis megtakarított pénz. Néhány könyv, amit fontosnak tartottunk. Hát igazán csak kapkodtunk szóval igazán nem tudtunk úgy csomagolni, még élelem is volt talán.
68
00:18:58,560 --> 00:19:01,560
Emlékszel valami nagyon fontosra amit magaddal vittél?
69
00:19:02,234 --> 00:19:46,234
Hát ott hirtelen, nem nagyon. Csak ruhákra emlékszem, meleg ruhákra. Később aztán egy része a könyveinknek meg a dolgainknak átkerült végül. De tudom, hogy arra gondoltam, hogy - na jó persze színész vagyok most és lehet, hogy nem ezt kéne mondanom, de 73-ban vettem Marosvásárhelyen egy antikváriumban egy hat kötetes Shakespeare drámáit egy azt hiszem Fatin kiadó adta ki 1900-ban nem tudom, a század elején.
70
00:19:46,949 --> 00:20:15,949
De gyönyörű nagy bőrkötéses könyvek, hatszáz illusztráció. Egyből arra gondoltam, hogy nagyon nehéz a könyv. Iszonyatosan nehéz a hat kötet, hát egy pillanatra eszembe jutott, hogy fogom áthozni azokat a könyveket, mert mindenhova vittem magammal. Most is ott van Franciaországban ahol élek Orleanba. Lényeg az, hogy megérkeztünk Szegedre
71
00:20:16,949 --> 00:20:17,000
Benne volt a kocsiban?
72
00:20:17,020 --> 00:20:35,949
Mi? A könyv? Nem, azt később hoztam. Csak arra gondoltam, hogy talán azt még kellett volna, de hát iszonyatos nehéz volt és inkább lemondtam. De hát azt én sejtettem hogy oda nem fog a háború kiterjedni, tehát akár a rokonok akár én egy idő után haza tudok menni, tehát el fogom hozni.
73
00:20:36,555 --> 00:20:46,555
Mert minden végül is aztán odakerült a sógoromékhoz, a húgomékhoz. Minden bútor. Jó egy része nem természetesen, ilyen hűtőszekrény, mosógép..
74
00:20:47,949 --> 00:20:53,949
Mi járt akkora fejedben, amikor elindultatok? Mikor megvolt a benzin és indultatok neki a határnak?
75
00:20:54,789 --> 00:21:23,789
Hát az járt az eszemben, hát lám-lám: végül is ide akartam jutni, hogy hát én is ilyen sorsra kerültem, mint azok az emberek akikről beszéltem az előbb, akik menekülésre kényszerültek. Tehát hogy nem tudtam én elképzelni, hogy fog erre sor kerülnim meg hogy néz ez ki.
76
00:21:24,174 --> 00:21:42,174
De az a félelem az abszolút bennem volt, mert nem tudtam, hogy a határon hogy fogunk átkerülni. De az nem is volt érdekes. Ha engem megtalálnak, leszállítanak, oké majd valahogy majd csak átszököm a zöldhatáron vagy mit tudom én. Hanem hogy ne essen bajuk emiatt a többieknek, hogy én szökök.Aztán így sikerült szerencsésen.
77
00:21:43,285 --> 00:22:06,000
Húgomnak azt mondtam, hogy este hat órakor telefonáljon, hat órakor nem előbb a színházba és mondja meg, hogy sajnos én is átmentem. És hát ő ezt meg is tette és hát le is mondták az előadást. Egyszer egy újságban megjelent egy ilyen rövid cikk, hogy az előadás csak képekben létezik, mert fotókat már megcsinálták és azt leközölték.
78
00:22:07,001 --> 00:22:25,001
Tudtommal később aztán a Rajhona Ádámmal pontosan bemutatták ezt az előadást. Szegedre megérkeztünk, felhívtuk a húgomat, hogy mondjuk meg hogy szerencsésen átérkeztünk. Sógorom beszélt vele és akkor mondta neki, hogy te se gyere haza, maradj ott, mert már keresnek.
79
00:22:26,584 --> 00:22:39,584
Őt direkt. Elmentek a házhoz a katonák és keresték, mert viszont ő egy ilyen ejtőernyős egységben volt. Nem tudom, lényeg az...
80
00:22:40,301 --> 00:22:41,301
Ő viszont csak arra készült, hogy átvigyen benneteket?
81
00:22:42,033 --> 00:22:53,033
Igen, átvigyen bennünket. Ő ahogy volt, ahogy beült egy pulóverben a jogsijával, útlevelével, úgy ahogy volt kocsistul együtt ott maradt. Itt maradt, bocs.
82
00:22:54,421 --> 00:23:20,421
Feljöttünk Budapestre, barátaink abszolút segítő készséggel, tárt karokkal vagy, hogy mondjam, szóval abszolút segítőkészséggel vártak bennünket és segítettek elszállásolni bennünket és hát így, abban hogy valahogy itt próbáljunk egy új életet kezdeni egy új országban.
83
00:23:21,493 --> 00:23:38,493
Ez 91 őszén volt. Aztán ez nyílván a menekült sorshoz tartozik, hogy az a kis pénz előbb-utóbb elfogy amit magával visz az ember. Az értékeit is, amiket pénzzé tesz.
84
00:23:39,122 --> 00:23:56,122
Nem azt mondom, hogy új országban, de mindenképpen egy másik országban. Lett lényen ez az anyaország, mindegy mégis csak egy másik országban, mert egy másik országhoz tartoztunk. Nagyon nehéz így elhelyezkedni.
85
00:23:57,122 --> 00:24:10,122
Nagyon nehéz találja föl az ember magát. Akadályokba ütközik, szóval idő kell biztos ahhoz, hogy végül is valahol valamiféle kapaszkodót találjon az ember.
86
00:24:11,080 --> 00:24:33,080
Az eddigi életed során nagyon szépen végig próbáltál egy jó néhány országot már. Van-e valamilyen stratégia arra, hogy hogyan lehet új helyen megtanulni egyfajta életet. Milyen túlélési stratégia van egy ilyen helyzetben?
87
00:24:34,233 --> 00:24:55,233
Hát azt hiszen a túlélési ösztön, ha a túlélést említetted. Túlélési ösztön kell, nagyon erős legyen az emberben ahhoz, hogy ez sikerüljön neki. Szerencsére vagy szerencsétlenségemre hát én nem tudom, erről hosszasan kéne beszélni, nekem ebben már volt gyakorlatom.
88
00:24:55,574 --> 00:25:32,574
Említettem, hogy a gyerekkorom is elég nehéz volt. Szinte túlélés volt az is, az az idő is. De aztán mindig valahol én bekapcsolódtam nagyon fiatalon a cserkészmozgalomba. Úttörők voltak akkoriban, aztán pedig felderítők. De mi cserkészeknek hívtuk magunkat Kanizsán. És én ezt nagyon szerettem és ez egy csodálatos mozgalom volt nálunk abszolút az első ilyen furcsa túlélést.
89
00:25:33,419 --> 00:26:00,419
Igazi túlélést. Ilyen furcsa túlélést, tehát természetben is meg egyáltalán azt ott kezdtem elsajátítani. Aztán a sorsom Erdélybe vetett. Ott emberek között, ott végeztem a Főiskolát Marosvásárhelyen. Ott gyakorolgattam és tanultam meg emberek között a túlélést ami szintén nem idegen.
90
00:26:01,758 --> 00:26:26,758
Tehát én már tényleg egy néhány országban voltam Magyarország körül ahol abszolút nem voltak idegen emberek, mert magyarok között voltam. Tehát Erdélyben szintén. Voltam Felvidéken, ott is. Tehát mindenhol. De túlélési ösztön, ez dolgozott bennem.
91
00:26:26,759 --> 00:26:29,605
Mi ennek a titka? Van ennek valami csavarja?
92
00:26:30,692 --> 00:27:04,692
Huh hát nem tudom. Én mindig valamiben reménykedtem, valamit láttam. Voltak valamilyen furcsa álmaim amiket később valóságban átéltem. Akkor döbbentem rá hogy ezek talán nem is álmok voltak, hanem valamiféle jövőbe látás, megérzés. Tehát ez a déjá vu. De ez annyira valóságos volt, hogy ebben én nagyon hittem.
93
00:27:05,071 --> 00:27:24,071
Ez valamiféle erőt adott és belső energiát, hajtóenergiát. Ez lökött minding tovább. Hogy valami van, amit még át kell élnem. Hogy nem szakadhat meg. Hogy nem szakadhat meg azzal, hogy oké eleget teszek a behívásnak és elmegyek, és mit tudom én hova dobnak.
94
00:27:25,270 --> 00:27:50,270
Még ha azt mondom harcolok is, akkor mi van. Akkor szépen ott vagy lelőnek vagy nem. Vagy nem teszek eleget a behívásnak, de otthon maradok. Hát az elején ez még elég veszélyes volt - nemet mondani ennek. Akkor elvisznek, és ha huzamosabb ideig nemet mondok, akkor valahol, mit tudom én főbe lőnek. Azt mondják megtámadtam valakit. Szóval hogy nem tartoztak senkinek számadásnak.
95
00:27:51,567 --> 00:28:21,567
És akkor ott véget ér az életem. És akkor annyi. Nem tudom ez mire jó. Aztán később jelentkezett otthon valamiféle ellenállás. Szervezettebb ellenállás és az emberek nemet tudtak mondani csoportosan és valahogy védve is voltak. Megtagadhatták azt, amiben nem akartak részt venni. Amiben tulajdonképpen én se.
96
00:28:21,600 --> 00:28:24,600
Mi adott erőt a meneküléshez?
97
00:28:26,600 --> 00:29:03,600
Nem tudom. Tulajdonképpen ez az érzés, amiről beszéltem. Ez az, ami engemet hajtott, űzött. Később, amikor Párizsba kerültem és a Boulevards Haussmanniens sétáltam. Abban a pillanatban eszembe jutott, akkor éreztem meg, hogy ez az, amit én valamikor elképzeltem. Tehát ez a hely, ez a sugárút. Ez az utca az, amit. Ami jól lehet, hasonlít egy kicsit az Andrássy úthoz, de éreztem hogy ez az.
98
00:29:04,104 --> 00:29:34,104
Vagy mentünk egyszer Chartres-ba megnézni egy katedrálist és ott is, ahogy mentünk az úton, láttam egy szélmalmot, ültünk a kocsiban. Abban a pillanatban elkapott valami, hogy igen ez a kép amit láttam. Ezt a képet is láttam valahol és éreztem, hogy jól tettem végül is hogy elindultam. Meg ezen kívül tehát elindultam egyszer Magyarországra, aztán Franciaországba, mert jött egy ilyen meghívás.
99
00:29:34,955 --> 00:29:38,955
Van valami különbség a két indulás között?
100
00:29:39,380 --> 00:30:03,380
Abszolút! Nagyon nagy a különbség. Amikor először indultam akkor nagy volt a bizonytalanság. Amikor másodszor a Franciaországba indultam akkor egy bizonyos helyre indultam, tehát egy biztos helyre. Egy előadásba hívtak meg. Ami valahol biztosabb egzisztenciát nyújtott, mint az elején Magyarország.
101
00:30:03,455 --> 00:30:19,455
És tudtam, hogy ettől aztán tudom úgy az otthon maradottakat tehát elsősorban a lányomat, a családomat, a szűkebb családi kört, édesanyámat. És valahol a bátyámat is, aki otthon maradt.
102
00:30:19,842 --> 00:30:39,842
Tehát tudtam, hogy ezt meg kell tennem, mert sejtettem, hogy a háború még rosszabbat hoz, mint ami úgy a háború előtt volt. Az a nagy infláció, az a nagy gazdasági krízis, ami előtte volt. Tehát még nagyobbat fog hozni. Tehát nekik abszolút segítségre lesz szükségük.
103
00:30:39,843 --> 00:30:41,842
Tehát te nem is magadért menekültél?
104
00:30:42,940 --> 00:30:59,940
Nem abszolút nem magamért. Nem magamért menekültem. Mert mondom végül is dönthettem volna úgy, de hogy döntsek úgy. Mit csinált volna a kiskorú lányom - akkor még kiskorú volt - mit csinált volna? Ki gondoskodott volna róla? Időközben édesanyám meghalt. Ő se tudott volna.
105
00:31:00,257 --> 00:31:24,257
Ki, a húgom? Aki szintén egy idő után a férje után menekült. Ment. Hát végül is menekült, mert mit csináljon? A magánytól vagy az elszakadástól, na ettől menekült. Egyesítették a családjukat és nagyon sok ilyen van. Nagyon sok ilyen történet van természetesen. De hát ehhez nagyon-nagyon erősnek kell lennie ennek a túlélési ösztönnek.
106
00:31:24,511 --> 00:31:25,511
….mit..
107
00:31:26,511 --> 00:31:48,511
Bocs csak még ezt mondok, hogy sok ember van, aki ebbe belerokkan. Volt, aki nem bírta és visszament. Vállat mindent. A börtönt, ha bezárták, ha elvitték és akkor szökött meg. Vagy bujkált otthon, de otthon volt. Szóval akármit, csak otthon lenni. Annyira erős volt ez, hogy nem tudtak elszakadni.
108
00:31:49,511 --> 00:32:16,511
Nem merték vállalni. Volt, aki öngyilkos lett, fölkötötte magát. Ismerős, színész, kolléga, mit tudom én. Nagyon sok szomorú történet van. Mindenképpen nekem az volt a szerencsém hogy nagyon sokszor újra kezdtem és nagyon sok helyen. Különböző városokban, különböző országokban. Szerencsére.
109
00:32:16,512 --> 00:32:22,659
Például a Franciaországi továbbmenetel, az a menekülés egy része volt vagy azt lehet másképp is nézni?
110
00:32:23,256 --> 00:32:53,256
Nem, akkor már, oda már nem menekültem. Menekülhettem volna, tudni illik 91-ben, májusban egy rövidfilmet forgattunk. Egy hónapig dolgoztam Nagy Józseffel és az ő Jel színházával, és ahogy befejeztük - akkor már nagyon nagy zűrök voltak, tehát akkor már érződött hogy itt valami fog történni.
111
00:32:53,677 --> 00:33:11,677
És akkor mondták, hogy ne is jöjjünk vissza. Egy újvéidéki kollégámmal voltam. Mondták, hogy ne is jöjjünk vissza. Maradjunk ott, majd valami lesz, valahogy feltaláljuk magunkat. Egyik tanítványom Döbrei Dénes ő is mondta, hogy ne menjetek vissza.
112
00:33:12,451 --> 00:33:32,451
Valamit kitalálunk, kérjetek menedékjogot. Csak hát úgy éreztem, hogy ááá még nincs semmi, meg hogy muszáj, ott van a gyerekem. Akkor úgy éreztem - Öcsike is a kollégám mondta, hogy nem, nem. Hogy neki ott a főiskola, be akarja fejezni - Újvidéken járt főiskolába. Tehát úgy éreztük jó-jó lesz, de hátha mégsem.
113
00:33:32,663 --> 00:33:54,663
Tehát akkor megkezdődhetett volna már a menekülés, de mikor tényleg elmentem Franciaországban ez 92 elején volt, februárban. Tudni illik azt mondta a Nagy József barátomnak - mondtam neki ősszel, hogy el kellett jönnünk Magyarországra. Itt vagyok, nincs munkám. Tudsz-e valamit mondani?
114
00:33:54,736 --> 00:34:05,736
Azt mondta, hogy hogyne persze. Benne vagy a következő darabba. Oh, mondom ez óriási. Mikor kezdődnek a próbák? Február kilencedikén. Oké február kilencedikén. Ennyi volt és akkor már volt egy biztos dolog.
115
00:34:05,945 --> 00:34:20,945
Tehát ismertem a színházát, a Jel színházat amit ő csinált. Az ő előadásait, és nem annyira menekülés már volt ez számomra, inkább egy ilyen továbbképzés, aminek nagyon örültem mert ez egy mozgásszínház volt.
116
00:34:21,718 --> 00:34:37,718
Van-e még valami amire még szükség amikor az ember ilyen új helyzetbe kerül kényszerűségből kerül új helyre? Az itteni világ hogy fogadott? Persze a barátaid szívélyesen, de mennyi ideig tartott ez a szívélyesség?
117
00:34:37,719 --> 00:34:52,523
Nagyon nagy türelemre van szükség. Nagyon, szóval a magasra kell emelni az inger küszöböt. Nagyon magas kell, legyen: sokat kell nyelni, sokat kell tűrni.
118
00:34:53,928 --> 00:35:18,928
Meg kell érteni, főleg ha egy ilyen nagy menekülttáborba kerülsz egy országban. Meg kell érteni és tolerálni kell az illető ország hivatalos szerveinek a reagálását, reakcióit. Tudni illik 10-20-30.000 emberrel nem könnyű bánni, nem könnyű elhelyezni. Ők is valahol elvesztik a türelmiket.
119
00:35:19,928 --> 00:35:56,928
Lehet, hogy jobban mert biztonságosabb helyről, helyzetből tárgyalnak veled, vagy velem, aki menekült vagyok. Hát a tűrőképesség nagyon-nagyon erősen - meg kell erősíteni ahhoz, hogy a túlélésnek valami eredménye is legyen. Ezzel fel kell vértezze az ember magát. Nagyon sokszor elkeseredik, kitör, kirobban, nem érti hogy lehet az, hogy ennyi problémája akad az anyaországban mondjuk.
120
00:37:02,928 --> 00:37:25,928
Tehát ezt sokkal nehezebb megérteni, mint ha valaki elment Németországba, Hollandiába, Svédországba - sokan mentek Svédországba. Valahol én is úgy terveztem, hogy odamegyek Svájcba és először Svédországba aztán végül is bejött ez a Franciaország és ez munka volt. Ez már nem menekülés volt. Tehát nem menedékjog, ez munka.
121
00:37:26,522 --> 00:37:43,522
Nekem Magyarországon nagyon nagy szerencsém volt eladdig is, befogadtak. Utána a Veszprémi színház is befogadott bennünket. És én azt ígértem, hogy én megmondtam, hogy van egy feladatom, amit azért meg szeretnék oldani és utána visszatérek a színházba.
122
00:37:43,921 --> 00:38:08,921
Tehát abszolút, lakást adtak, az élettársamat felvették a színházhoz fizetési minden volt. Nekem annyira nem, de kaptunk segélyt. Pénzbéli segélyt. De viszont tudom, hogy nagyon soknak ez nem jutott. Aki aztán nagyon el voltak keseredve. Tehát nem találták fel magukat.
123
00:38:09,463 --> 00:38:40,463
Én valahogy ez a túlélési ösztön, mindig munkát kerestem és dolgozni szerettem volna, hogy nem annyira segélyből élni. Mert a segély az segély, soha nem szerettem. Nagyon sokszor rászorultam az életem során, de inkább megdolgozni. Szeretek megdolgozni. Nagyon sokszor mentem és kértem, hogy inkább adjatok valami munkát. Akármit, statisztát, szerepet vagy bármit, csak dolgozzak meg értem, nem kölcsönt az nem jó, és vissza kell adni.
124
00:38:41,463 --> 00:38:56,463
92 óta ezek szerint az anyaországhoz tértél és valami féle segítségben részesültél. Az elmúlt évek alatt még mindig egy szerb útlevéllel utazol.
125
00:38:57,899 --> 00:39:32,899
Hát ez most ez nagyon üldözött útlevél lett - jogosan természetesen. Nem mondom, hogy jogtalanul. Csak hát azok az emberek is, na igen. Most itt jön valami, egy ilye kis rövid idézet Karády idézet, hogy: „Hiába menekülsz. Hiába futsz.” Tudod még bárhol. Most mennyi idő elmúlt és mégis kint is érezzük, hogy jugoszlávok vagyunk.
126
00:39:33,283 --> 00:39:49,283
Én hiába mondom Franciaországban, hogy én magyar vagyok: nationalité hongroise. Nem, ön jugoszláv. És igazuk van, mindig is jugoszláv voltam, jugoszláv állampolgár vagyok. Már nagyon sokszor volt úgy, hogy már szinte visszafordítottak minket a reptérről.
127
00:39:49,530 --> 00:40:16,530
Volta olyanok, akik már tizenéve éltek, élnek Franciaországban. Egyszerűen ez az útlevél és ez a státusz üldözötté vált a világban. És azok isszák meg külföldön a levét, akik nem tehetnek róla semmit. Tehát azért ott is előfordulnak kisebb incidensek és az ember szeretne már onnan is elmenekülni.
128
00:40:17,530 --> 00:40:29,530
Tehát egy olyan helyet keresni ahol üldözöttként valahol azért megbékélhet. Vagy megtalálja fészkét, vagy az elvesztett szülőföldjét - szülőföldjét azt nem - de az otthonát.
129
00:40:30,318 --> 00:40:35,318
Budapest utcáin sétálva milyen okmányokat hordasz a zsebedben?
130
00:40:36,238 --> 00:40:41,238
Budapest utcáin.. hú hát van egy néhány.
131
00:40:41,239 --> 00:40:44,126
Mi van a zsebedben? Mutasd meg!
132
00:40:44,416 --> 00:41:30,416
Most nem tudom megmutatni, mert a kabátomban van. De megmondom. Van egy jugoszláv útlevél. A jugoszláv útlevélben van egy… na hát sokkal több dolog van a zsebembe. Franciaországban egy kicsivel több van, mert van még egy tárcám ahol fotók vannak, mert soha nem tudom mikor kell vízumért rohanni ha utazunk valamelyik országba ahol végül is kérnek.
133
00:41:31,172 --> 00:41:45,172
Kötelesek vagyunk vízumot váltani még akkor is ha csak játszunk. Tehát ez vonatkozik ez Belgiumra, Benelux államokra, vagy nem tudom én Spanyolországra, Portugáliára inkább, de még aztán Spanyolországra is. Tessék.
134
00:41:45,701 --> 00:42:05,701
Van egy útlevél. Ez az útlevél. Ezt már a franciaországi követségen adták ki, mert a vízumkényszer miatt a régi nagyon hamar megtelt. Aztán ide is már különböző vízumokat ütöttek be.
135
00:42:06,022 --> 00:42:10,022
Azt mondtad, hogy ilyen kilépő, belépő…
136
00:42:11,199 --> 00:42:46,199
Igen. Osztrák. Szlovák, közben itten magyar tartózkodási. Hál’ istennek ezt most megkaptam. Akkor szlovén. Hát nem tudom, ez a francia tartózkodási engedélyem. Akkor ez Benelux, amit mondtam. Játszottunk Belgiumban, Hollandiában. Hát ilyenek vannak ebben az útlevélben, ez az útlevél. Akkor ebben van még egy papír, amit ehhez a magyar tartózkodási engedélyhez kaptam.
137
00:42:46,838 --> 00:43:10,838
Ez egy ilyen lakcím bejelentő vagy mit tudom külföldieket bejelentő papír. Természetesen, mutattam van benne, volt benne egy francia tartózkodási engedély. De hát ez egy éves, beadtam az újat a hosszabbítást és addig, míg megkaptam kaptam még egy ilyen kis papírra, amit szoktunk.
138
00:43:11,838 --> 00:43:32,838
Három hónapig érvényes, ez ilyen recepici- így hívjuk. 3 hónapig érvényes aztán ezzel igazolgatom magam. Ha ilyenem van, akkor kell osztrák vízum is. Ha nincs, ha csak ez van már érvényes, amit mutattam. Akkor nem kell semmiféle vízum Európába. Akkor befogadnak, elfogadnak.
139
00:43:33,807 --> 00:44:00,807
Aztán Franciaországban kell még a sécurité social. Hát az a legfontosabb. Meg ilyesmik vannak a másik tárcában. Hitelkártyák, meg ilyenek, amik nélkül nem lehet nagyon mozogni. Aztán Magyarországon természetesen van egy ilyen bérletem. Érvényes telefonkártyák - igen októberi bérlet.
140
00:44:00,808 --> 00:44:17,807
Mert hát elég sokat járok. Sokat vagyok Budapesten, hát tulajdonképpen a tervem is az előbb-utóbb Budapesten telepedjek le vagy itt Magyarországon valahol.
141
00:44:17,913 --> 00:44:22,913
Milyen fényképet őrzöl a tárcádban?
142
00:44:23,199 --> 00:44:58,199
Az a tárcám most éppen nincs itt. De ez a másik pénztárcám. Hát ebben nincs fénykép. Ebben nincs. Hát másik tárcámban van, két lányom fotóját őrzöm, amit végül is mindig magammal viszek. Útra is, szállodába ki szoktam tenni kislánynak a fotóját. Hát ez inkább egy kimondottan pénztárcám, ebben csak pénz van. Hál’ istennek azért mostanában azért szokott benne lenni.
143
00:47:44,852 --> 00:47:56,852
Nem lehet reprodukálni a dolgokat. Nagyon nehéz, de hát reprodukálódik önmagától.
144
00:47:57,146 --> 00:48:00,146
Olyan, mint mikor az ember hallja a szülei történetét. És mit gondol?
145
00:48:00,290 --> 00:48:20,290
Igen, de megtörtént az is, hogy amikor például Erdélybe kerültem. Édesapán ott volt katona a második világháborúban. Gyilkos tónál, Békás szorosnál - határvadász vagy nem tudom mi volt.
146
00:48:21,704 --> 00:48:35,704
Akkor éreztem, hogy ez a génjeimben van és hát végül is utána születtem én. De valahogy éreztem, hogy annak volt egy hangulata. Amikor belekerültem nagyon közel kerültem én is ehhez a háborúhoz, akkor ezt a hangulatot éreztem. Szóval az e félelem abszolút megjelent bennem.
147
00:48:36,613 --> 00:49:07,613
Itt egy úgy látszik, hogy mindenkinek ez előbb-utóbb megadatik. Eddig valahogy úgy alakult legalábbis a történelem, hogy nem is tudom, hogy van-e olyan generáció, aki nem élte át a háború borzalmát. Én nem tudom miért van, de mindegyik generáció, oké aki a második előtt született a másodikban, vagy ha az első előtt az elsőben vett részt.
148
00:49:07,668 --> 00:49:29,668
Itt van tessék, itt van egy másik. És nem úgy gondolják azok, akik külföldön élnek. Nem akarok jósolni vagy rosszat jövendölni, hogy nem lesz részük. Mert előfordulhat. A világ az borzalmas, borzalmas állapotban van. Hát háború mindenhol, nem csak Európában. Mindenhol háború volt.
149
00:49:29,696 --> 00:49:38,696
Azért amit mondtál, hogy voltál Franciaországban és ott lehetett volna maradni és hónapokkal később döbbentél rá, hogy mégse lehet maradni.
150
00:49:39,156 --> 00:49:56,156
Igen ez az egyik dolog, a másik meg. Most mi történik Franciaországban? Mi történik Párizsban? Szinte minden második nap robbantanak. Ez milyen hadi állapot? Az emberek ugyanúgy félnek beülni a metróba, gyorsvasútra vagy a repülőtéren.
151
00:49:56,269 --> 00:50:24,269
Mi elég sokat utazunk. Alig tudjuk rábeszélni az adminisztrátorokat, hogy taxival menjünk. Inkább részt veszünk mi az árban, fizetünk mi is csak ne kelljen a gyorsvasúttal menni vagy metróval. Hát ez komolyan nagyon veszélyes. Meg így látom a repülőtéren. Egyszer, mikor jöttem ide - az utolsó pillanatban értem ki a repülőtérre és futnom kellett, mert rossz irányban mentem.
152
00:50:24,982 --> 00:50:40,982
Rossz gépet választottam és akkor végig kellett futnom az egész repülőtéren a csarnokban. És tényleg abban a pillanatban, mikor elkezdtem futni, futni. És egy 15-20m éter után eszembe jutott, hogy hát ha én itt futok akkor lelőnek.
153
00:50:40,983 --> 00:50:53,912
Hát nem szabad futni, mert azt hiszik, hogy valamit csináltam. Senki nem foglalkozik azzal, hogy lekésem a repülő gépet, azért futok. Akkor lelassítottam. De hát ez a félelem abszolút benne van az emberben.
154
00:50:53,913 --> 00:50:57,034
El lehet-e felejteni ezt a félelmet?
155
00:50:58,069 --> 00:51:20,069
Hát elfelejteni nem lehet. Csak óvatosabb lesz utána, tőle az ember. De elfelejteni nem tudja. Mindig az élete során inkább óvatosságra inti. Tehát nekem az a tapasztalat, hogy négy éven keresztül én nem tudom még később hány éven keresztül, Romániában. Hát az a tapasztalat hátborzongató volt.
156
00:51:20,514 --> 00:51:44,514
Én amikor, én 72-76ig jártam oda főiskolára és utána természetesen még nagyon sokszor visszajártam mivel ott született a nagyobbik lányom. Ez a tapasztalat végig kísért még évekig. Tehát én, hogy ha valakivel leültem beszélgetni, mindig körülnéztem, hogy ki van körülöttem. Ki az, aki hallja vagy hallhatja, amit mondok.
157
00:51:45,282 --> 00:52:07,282
Mert ott olyan állapotok voltak Ceauşescu ideje alatt, hogy bizony nagyon sokszor körül kellett nézni. Meg a telefon mellett a rádiót felhangosítani, hogy ne hallját amit az ember beszél. Egyszerűen nem volt szabad. Ez az állapot ez végigkíséri az embert. Óvatos, abszolút óvatos lesz tőle.
158
00:52:08,750 --> 00:52:16,750
Sok mindent meggondol. Hát nagy dolgokat természetesen. Részt vegyen-e benne vagy nem vegyen részt benne. Elinduljon-e.
159
00:52:20,075 --> 00:52:32,075
A döntésekben, a közösséghez tartozás adhatott valamilyen irányítást?
160
00:52:33,761 --> 00:52:35,761
Hát közösséghez ezt most pontosan nem értem, de...
161
00:52:36,762 --> 00:52:41,576
Valamilyen érték, ami diktálta neked, hogy menj.
162
00:52:42,421 --> 00:53:09,421
Hát azt hiszem igen, mert hát ez nagyon átlátszó volt ez a háború. Én nem is tudom, hogy mi érdeke akár nyugatnak akár az Egyesült Államoknak, mi érdeke van ezt csak úgy tétlenül végig nézni. Vagy volt eddig tétlenül. Mert az, amit csináltak semmi, ez tétlenség, egyszerűen megjátszott tétlenség, valós tétlenség.
163
00:53:10,421 --> 00:53:40,421
De hát mindenkinek világos volt, hogy ez egy népirtó,..Mindegyik háború igaztalan biztos, attól függ melyik oldalán áll az ember vagy milyen szemszögből nézi az ember, de biztos nincs igazságos háború. Ezt már nagyon sokan elmondták. De hát ez -ezt a szót ezt ott tanultam Marosvásárhelyen: surmó.
164
00:53:41,415 --> 00:54:10,415
Egy ilyen visszataszító. Olyan figurákat láttak, mint a második világháború. Duce-k parancsolnak, kiröhögtek mindent. Megfenyegették Németországot. a NATO-t, az Egyesült Államokat. Nem tudom mire alapozzák ezt a hatalmas erőt, ezt a nagy felsőbbséget.
165
00:54:10,559 --> 00:54:48,559
Nem tudom. De hát ilyen háborúba semmiképp sem szabad részt venni úgy éreztem. Egyszerűen embert ölni. Egyszerűen mi? Elvezényeltek voltak Horvátországban és ott Baranyában meg Szent Lászlón harcoltam volna az ottani magyarok ellen, akiket ugyanígy a horvátok - meg hát ők védték voltak a sajátjukat.
166
00:54:49,206 --> 00:55:26,206
Hát milyen jogon megyek én át oda és veszem el az övéjüket. Milyen ideológia tud erre rávenni. Vagy kit? Hát kit? Azokat, akik semmi erkölcsi felelősséget nem éreznek meg. Akik meg tudják tenni egy sony televízióért vagy 10.000 vagy 50.000 márkáért, amit hullafosztogatás közben megszereznek. Ezek tudnak, meg a börtöntöltelékek.
167
00:55:26,288 --> 00:55:53,288
A jugoszláv képviselő házban, a parlamentben el is szólta magát az egyik képviselő, hát hogy most mi van, hát hogy üresek a börtönök. Hát persze, hogy üresek. Mindenkit elvittek, megválthatta a szabadságát vagy mit tudom én. Nem, hát ilyen emberek, ilyen Rambók meg mit tudom én. Csak meg kellett nézni a televíziót, egy-egy híradót és látja az ember, hogy kik harcolnak ott.
168
00:55:58,762 --> 00:56:25,762
Hát megtörtént az, hogy magyarok magyarok ellen. Két szembenálló államban magyarok voltak is és köztük is magyarokon voltak a frissen bevonultatott és elkezdték lőni egymást, mit az eszetlenek, mert az ember megijed ilyenkor. Csak aztán elkezdtek kiabálni magyarul: feküdj, fuss, mit tudom én. Megállta a tüzelés.
169
00:56:25,763 --> 00:56:48,362
Kész. Magyarok vagytok? Ti is? mi is! Meg középen is. És akkor szépen abba hagyták a lövöldözést. De ahogy kiderült, még testvérek is lőttek egymásra. Hát, akit korábban behívtak meg aki utána ment, mert hát mondjuk egy falusi ember, egy falusi legény, egy fiú vagy egy tanyasi család mit tudja. El kell menni katonának. Rossz az idő, jön másik. Mit csinálsz?
170
00:56:49,763 --> 00:56:55,763
Nem tudták, hogy szabad nemet mondani.
171
00:56:56,027 --> 00:57:20,027
Hát én semmiféleképpen sem akartam ebben részt venni. Lehetett volna nagy hanggal tiltakozni meg mit tudom én, de hát úgy éreztem senki nem fog engem megvédeni, hogy ha én azt mondta, hogy nem nem nem. Szépen elintéznek és ennyi. Úgy éreztem, hogy ha külföldre megyek, ha elmenekülök ettől az őrülettől akkor valamit esetleg tudok tenni.
172
00:57:21,027 --> 00:57:54,027
Olyan hála istennek, tehát olyasmivel foglalkozom, ami lehetővé is teszi, hogy nagyobb embertömegekhez szóljak. Úgy éreztem, hogy itt többet tudok tenni, mint ha otthon lapulnék valahol. Most nem akarok azok ellen beszélni akik otthon maradtak. Mert én ezt nagyra becsülöm.
173
00:57:54,278 --> 00:58:16,027
Mert mondom, a bátyámtól kezdve az unokaöcsém, aki visszament. Egyszerűen azt mondta, hogy én akkor nem mehetek haza tíz vagy nem tudom hány évig mert én katona szökevény leszek? Mondom igen. És ha édesapám felépíti a házat és nekem is szobát, amibe nem mehetek el?
174
00:58:17,786 --> 00:58:36,786
Mondom nem mehetsz addig, addig amíg katonaszökevénynek titulálnak. És ezen úgy elgondolkodott a gyerek és azt mondta, hogy te én akkor hazamegyek. És akkor hazament. Másik nagyobbik fia a bátyámnak, aki megszökött. Egyszerűen elvitték és megszökött.
175
00:58:36,787 --> 00:58:50,684
Mert hát nem, azt mondták hogy Szabadkára viszik gyakorlatozásra és aztán rögtön elvitték Boszniába őket. És őket megszökött.
176
00:58:51,552 --> 00:59:22,552
Bátyám elment egy kamionnal. Mindegy, megszöktette. És akkor bujkált egy ideig tanyákon, rokonoknál meg nem tudom és akkor aztán. Attól félt, hogy a szüleit fogják ezért meghurcolni és akkor inkább visszament és jelentkezett és azt mondta, hogy ő eljött hétvégére és tovább maradt és most jelentkezik.
177
00:59:22,553 --> 00:59:50,143
És aztán nem is vitték el tényleg Boszniába, hanem beosztott szakács volt valahol még Szerbiában. Szerb részen, ott eltöltött valamennyi időt és az óta békén is hagyták. Tehát vannak, akik és én ezt nagyon becsülöm. Néha ha mondok valamit és az otthoniak meghallják, ha valamit félre értenek akkor mindig megtámadnak.
178
00:59:50,536 --> 01:00:18,536
Tudod ez a keserűség diktálja. Azt hiszik, hogy ez iszonyatosan könnyű nekünk, akik elmentünk, akik messzebbre mentünk. Párizs, az valamilyen misztikus mindig. Tudod, az Európa kulturális fővárosa volt. Még valahol most is. De hát Párizs, akkor azt hiszik, hogy ez valami iszonyatos jóléttel jár meg gondtalansággal meg nem tudom.
179
01:00:19,907 --> 01:00:54,907
De hát az ember ott ül a szobájában egyedül napokon keresztül. Kimegy az utcára senkit nem ismer, inkább elmegy a temetőbe. Elmegy a Père-Lachaise-be, mert ott végig olvassa, keresi a magyar neveket, keresi hogy kik vannak ott eltemetve magyarok. Nagy Imre volt ott. Én oda jártam. Meg hát vagy ismerős neveket keress, tehát színészekét, írókét.
180
01:00:55,112 --> 01:01:12,701
Valamibe próbál kapaszkodni, mert nem mindig vannak ott a kollégák. Nagyon nagyváros Párizs és nagyon messze vannak. És nem midig tudja kifizetni a telefon számlát. És van amikor kikapcsolják még a telefonját is. És akkor nagyon egyedül érzi magát. Levelet alig kap.
181
01:01:13,112 --> 01:01:51,112
Csak annyit akarok mondani, hogy hát az se nem egy boldogság, bármennyire Párizs Párizs. Az ember láthatja a Notre Dame-ot. Sétálhat a Montmartre-ot vagy Szent Mihály útján, de hát nagyon szomorú. Nagyon szomorú az, amikor beköszönt az ősz. És hiába gyönyörű a vers, maga a valóságos élmény nagyon-nagyon súlyos és nagyon negatív tud lenni.
182
01:01:51,610 --> 01:02:18,610
Persze rengeteg pozitív dolog történik az emberrel. Ha sikert él, az mindenképpen pozitív. Akkor értelmét látja a munkájának és a közönség az hálás. Ha olyan munkát végzet, akkor nem spórol az éljenzéssel, a bravózással, tapsolással.
183
01:02:18,958 --> 01:02:34,958
Megértette, azt amit mondani akarta. Meglátott egy világot és megértette. És az a világ, amit legalábbis eddig színpadra vittünk és megmutattunk Európának - most már egy kicsit kitágult másfele is járunk. Más világrészekre is, az mindenképp az otthon, az amit magunkkal vittünk.
184
01:02:52,701 --> 01:03:17,701
Nagyon sokat gondolunk az otthoniakra. Járunk is haza természetesen, most hogy úgy rendben vannak a papírjaink. Lejelentkeztünk, kijelentkeztünk - úgy érezzük, hogy valahol most már úgy kicsit érinthetetlenek vagyunk és úgy hazajárunk és hazamegyünk és azért látjuk, hogy mi van otthon.
185
01:03:17,913 --> 01:03:38,913
. Próbálunk valamiféleképpen segíteni, de mindenképpen segíteni akarunk és nem rontani. Szóval nem hivalkodunk azzal, hogy jól megy nekünk vagy most mi csinálhatunk színházat, otthon meg nem.
186
01:03:39,298 --> 01:03:57,298
És ha mondtam, hogy otthon tulajdonképpen nincs magyar színház, akkor a nehézségekre gondoltam, hogy miért nincs vagy miért nem lehet otthon magyar színház. Vagy nem volt legalábbis egy ideig, mert természetesen, hogy van.