Juda Schwarcz Tiszafüreden született Schwarcz Kálmán néven; egy bátyja, két nővére és egy ikertestvére volt. A családjával együtt a tiszafüredi gettóba került, melyet 1944. június 8-án számoltak fel. Apja és bátyja munkaszolgálatos lett, ő családjának többi tagjával együtt Auschwitz-Birkenauba került. Édesanyját és idősebb nővérét rögtön a megérkezéskor elvesztette, nem is találkoztak többet. Ő maga ikertestvérével együtt a Josef Mengele által folytatott hírhedt iker-kísérletek alanya lett, amit végül komolyabb egészségkárosodás nélkül túlélt. 1945. január 26-án szabadult fel.

Rövid magyarországi tartózkodás után másfél évig Ausztriában élt, majd komoly megpróbáltatások után az Exodus nevű hajó fedélzetén kivándorolt Izraelbe. Megérkezése után Evron kibucban telepedett le, majd miután befejezte a középiskolát és letöltötte kötelező sorkatonai szolgálatát, tanítóképzőbe jelentkezett, és tanár lett. Később általános iskolai igazgató, majd középiskolai igazgató, illetve minisztériumi szakember lett. Megnősült, három fia született. Jelenleg Izraelben nyugdíjasként él.

1

00:00:00,000 --> 00:00:59,999

INT: Tessék.

JEL: 1944 május nyolc, Juda Schwarz, akit korábban Schwarz Kálmánnak hívtak, együtt voltunk a Tiszafüredi gettóban, amely a Tiszafüredi téglagyárban volt. Oda gyüjtötték össze a járás [ Tiszafüredi járás] összes zsidóit, egy hónapig voltunk ott, és június nyolcadikán számolták fel a gettót. Pontosabban engem korábban, ahogyan elmondtam a riportban, Vitéz Horváth Kálmán százados úr körülbelül negyven-hatvanad magunkkal besorozott. Gyerekeket, öregeket, de Juda Schwarz,

2

00:01:00,000 --> 00:01:59,999

nálam körülbelül három évvel fiatalabb, ő az ikerpár testvérével Auschwitz-ba került.=Egy mondatot azért elmondok. Tiszafüreden a téglagyárból az úgynevezett Régi-Tisza vonala mentén a part alatt vitték el drága jó testvéreinket, rokonainkat a tiszafüredi állomás vagonjaihoz, ahol Polgár Pál szolgabíró úr azzal búcsúztatta a járás zsidóit, hogy viszont látásra, mint trágya. Én azt gondolom, a többi hiteles történetet Juda Schwarz el fogja mondani.

Juda Schwarz: Mint trágya? Nem. Mint ember. | JEL: Nem. Mint ember.

INT: Szerencsére.

(--)

INT: Hogyan került a téglagyárba? Elmondaná?

3

00:02:00,000 --> 00:02:59,999

INT: Mi laktunk Tisz-. Először is bocsánatot kérek, hogy nem beszélek jól, tökéletesen szépen magyarul, de remélem, hogy lassan, lassan hozzá fognak szokni az én magyar nyelvemhez. És talán (amit) pár perc múlva folyamatosabb lesz. Mi laktunk Tiszafüreden, voltunk négyen testvérek. A bátyám, a legidősebb, ő volt tizenhét éves. A nővérem, az idősebb nővérem ő volt tizenöt éves tizennégy éves. A fiatalabb nővérem volt tizenkét éves. Nővérem, mert ő idősebb, mint én, tíz perccel. Mi ikrek vagyunk. Juda Schwarz: És én voltam a fiatal.

4

00:03:00,000 --> 00:03:59,999

Édesanyámmal és édesapámmal az egyik tavaszi napon összeszedtük a holmikat, amit lehet, szabad volt oda vinni. Mondom az igazat, nem is emlékszem, hogy hogy mentünk oda, hogy vittük oda a dolgokat. Vittünk oda konyhaeszközöket, meg amit lehetett betenni valami kis apró csomagokba. Talán, úgy emlékszem, de nem vagyok benne biztos, hogy volt ott valami ilyen kocsi, arra tettük rá és mentünk ki a téglagyár felé, ami volt két vagy három kilométerre ahol mi laktunk. A téglagyárban kaptunk egy szobát. Juda Schwarz: Amit építettek minden

5

00:04:00,000 --> 00:04:59,999

családnak szobákat, a szárnytól, nem tudom, hogy mondják ezt magyarul, a szárító hely- | JEL: Ahol a téglát szárítják. | Juda Schwarz: Ahol a téglát szárítottak. Volt ottan fedő, alá tették a téglát, ami nem volt még tégla, csak volt- INT: Hát, mint egy pajta lehetett ez és-

Juda Schwarz: Hogy tetszett mondani?

INT: Juda Schwarz: Pajta. Mint egy pajta.

Juda Schwarz: És a pajtát elosztották szobáknak és minden család kapott egy vak szobát. Miért volt vak?=Mert volt csak egy hogy- | INT: Ajtaja.

Juda Schwarz: Egy ajtó, és a végén volt valami egy kis ablak, és ez volt az egész lakás, ahova betettek hat embert. Négy gyereket és a szüleimet. És ott éltünk, kaptuk naponta az élelmiszert vagy

6

00:05:00,000 --> 00:05:59,999

vettük, nem tudom. | JEL: Közös konyha volt

Juda Schwarz: Kaptuk a főzött dolgokat. És (4) amire emlékszem, csak állandóan együtt voltunk. Nem nagyon lehetett ott forgolódni a gettóban. Ott voltak a barátaink, az iskolából a gyerekek, és amire nagyon szomorúan emlékszem, amikor a bátyámat és az apámat elvitték munkaszázadba.

JEL: Munkaszolgálat.

Juda Schwarz: Munkaszolgálatba. Munkaszázadnak hívták, munkaszolgálat. És maradtunk ottan anyuval, édesanyámmal

7

00:06:00,000 --> 00:06:59,999

úgy hívtuk őt, "anyukának" hívtuk őt. És maradtunk három gyerek. Azt lehet mondani tizenkét éves voltam, nagy fiú voltam. És a két nővéremmel és édesanyámmal. Ma úgy néz- látok vissza, hogy édesanyám volt egy fiatal asszony. Annak ellenére, hogy akkor ő nagyon idős volt. Nem volt 44 éves. És ebben a nehéz helyzetben, mikor egyedül maradtunk, ő maradt egyedül velünk, azt lehet mondani. Emlékszem csak arra az utolsó napokra a gettóban.

8

00:07:00,000 --> 00:07:59,999

Amikor kaptunk egy parancsot, hogy mindenkinek össze kell szedni az apró dolgokat és felmenni a kemencének, volt ott fent egy hosszú épület, ahol bent a kemence fölött összeszedték az egész gettó lakosságát, akik ott voltak. Ott volt a főrabbi, a kántor, sámesszal. Mondjuk akik a hitközségnek a legfontosabb emberei. Amire emlékszem, hogy a kántor is és a rabbi is magas, nagy emberek voltak.

9

00:08:00,000 --> 00:08:59,999

Legalábbis úgy emlékszem rá. Lehet, hogy ma másképp láttam volna. Hosszú, szép szakállal, amikor szombaton a kántor imádkozott és szombaton a rabbi mondta a (drassan), nem tudom hogy mondják | JEL: Igen, a dróse, a beszédet.

Juda Schwarz: a drósét, a beszédet tartották. Mindenki hallgatta őt és nagyon tiszteltetesen és nagy tisztelettel fogadták őt mindig. (4) Azon a napon, amikor fönt, voltunk fent ebben a nagy-. Ez nem is épület, hanem ahol összeégették a téglát. | JEL: Ahol égették a téglát.

Juda Schwarz: Ott voltunk fent egy ilyen nagy ?(egy). Hívták a rabbit és a kántort,

10

00:09:00,000 --> 00:09:59,999

és a számesz. És egy pár órával utána ők visszajöttek leborotválva. Meg voltunk döbbenve. Az egész, volt ott ötszáz, hatszáz, nem tudom hány ember, hány fő volt ott. Az édesanyám, és nem csak, mindenki sírt. Volt egy ilyen csendes sírás. Az egész közösségben. Lehet, hogy ez volt a jel, hogy megérkezett a végünk. Én nem nagyon készítettem elő, úgyhogy elnézést kérek, hogy jön ilyen, a gondolataimat és az emlékeim jönnek így- | INT: Nem. JEL: Így hiteles.

Juda Schwarz: Így spontán.

11

00:10:00,000 --> 00:10:59,999

Nem jól mondtam ezt a szót magyarul. Spon..

INT: Spontán.

Juda Schwarz: Spontán. Emlékszem, még ezelőtt, mielőtt ott voltunk, volt a.., a hitközségnek volt az elnöke. Vainer, fa, fa kereskedő.

JEL: Vainer.

Juda Schwarz: Vainer-nak hívták. És a csendőrség hívta őt kihallgatásra, egy pár emberrel. Mi csak láttuk őt utána, hogy alig állt a lábán. Ilyen emlékek vannak a gettóból. Kijelentették nekünk este, hogy holnap reggel nekünk kell menni, indulunk

12

00:11:00,000 --> 00:11:59,999

a vasútállomásra. Volt ott egy ember nem emlékeszem a nevére, akinek rossz lába volt, idősebb ember.

JEL: Sczwarz Móric, vendéglős.

Juda Schwarz: És nem vitték őt a, nem vitték őt a munkaszolgálatba. És ő lett a, mondjuk a vezér ottan az embereknek és nagyon biztatott minket, hogy ne legyünk elkeseredve mert talán jobb, ő tudja, hogy megyünk valahova, egy faluba és mezőgazdaságban fogunk dolgozni és segítünk azoknak a családoknak, akinek a, ahol a férfiak bevonultak a katonaságba,

13

00:12:00,000 --> 00:12:59,999

és oda visznek minket. Az egész dolog nagyon ködös volt akkor is és ma is. Úgy néz ki, hogy olyan, nem tudtuk, hogy mi lesz velünk. Volt egy olyan bízás, hogy jó lesz, de (4) nem tudtuk elképzelni, hogy mi megyünk az utolsó utunkra. (4) És talán mikor még otthon voltunk, pénteken mentünk a templomba. És még azt hiszem ez valamikor korábban tavasszal, húsvét előtt voltunk ott egy péntek este és jöttek oda idegen zsidók.

14

00:13:00,000 --> 00:13:59,999

Szlovákia ?(Hrustinból), nem tudom honnan, beszéltek magyarul, de másképp voltak felöltözve és mesélték, hogy mi történt ottan a zsidó hitközséggel.

JEL: Felvidék.

Juda Schwarz: Felvidékről. És amikor mentünk hazafelé barátommal, gyerekek, ott voltunk és hallotuk, hogy mit mesél az az ember. Hogy vitték őket hídra és lőttek rájuk és menekültek és egész családokat küldtek valahova, és nem tudják, hogy hol vannak. És amikor mentünk hazafelé, az édesapám és a szomszédja mentek együtt és az apám mondta, hogy nem lehet ez. Nekünk biztos a magyar a magyarok nem fogják

15

00:14:00,000 --> 00:14:59,999

ezt, a magyar zsidókkal ez nem történhet. Ez volt valami idea fix [fixa idea], hogy nekünk ez nem lehet, hogy meg fog történni. (5) Emlékszem arra a napra, amikor mentünk a falu mögött, a falu háta mögött. Nem mentünk a falun keresztül. | JEL: ?(), azt úgy hívták annak idején, a Régi-Tisza nyomvonalán.

Juda Schwarz: Mentünk a falu háta mögött, körül. Nem akartak minket kersztül vinni, azt hiszem, a falun, a községen. És mikor a vasútállomásra érkeztünk- //INT: Ez reggel volt, hajnalban?/// Hajnal, korán reggel volt. Reggel volt, de korán reggel volt. Nem láttunk, nem emlékszem, hogy láttunk valakit ott,

16

00:15:00,000 --> 00:15:59,999

hogy jött kérdezni vagy segíteni vagy valamit meríteni. A lakosság, mondjuk úgy, süket és vak volt. Nem hallottak és nem láttak semmit. Legalább is úgy nézett ki. Betömegeltek minket a nagy vagonokba, nem is olyan nagyok, ahogy most láttam őket. Akkor nagynak láttam. Minden vagonban volt ötven ember, hatvan ember, két vederrel. Hogy mondják?

INT: Vödörrel.

Juda Schwarz: Két vödörrel, amiben volt víz, meg volt, ott lehetett elv-, volt még két vödör egy ilyen pokróc mögött, hogy ottan az embernek ott csinálni a (---)

17

00:16:00,000 --> 00:16:59,999

dolgukat. És vittek minket Heves megyébe, valami kis faluba

JEL: Mondom, Mondom. Én nem voltam ott, hangsúlyoztam az elején, | Juda Schwarz: Nem emlékszem a nevekre ((nevet)) JEL: Az első állomás Kerecsen volt. | Juda Schwarz: Kerecsenben, igen, Kerecsen. | JEL: És ott egy éjszakát töltöttek el. | Juda Schwarz: Oda szedték össze- | JEL: Folytasd.

Juda Schwarz: Oda vittek valami két-három gettóból össze az embereket. Ott voltunk egy éjszakát vagy két napot, mert nem sokat utaztunk oda. És borzasztó helyzet volt ottan. Volt egy ilyen összeszedő hely. Ez nem volt gettó. | JEL: Gyűjtőhely. | Juda Schwarz: Egy gyűjtőhely. Es amikor meg volt az elég ember, volt ott a Füzesabonyban azt hiszem, felvagoníroztak minket még egyszer. INT: Ezt csendőrök csinálták?

Juda Schwarz: Csendőrök.

18

00:17:00,000 --> 00:17:59,999

Szer-, én akarok mondani valamit. Én nem láttam egy német katonát sem. A tiszafüredi gettóban sem és ?(Kerecsenben) sem. Nem láttam. | JEL: ?(Biztosan) | Juda Schwarz: Én nem emlékszem rá. És onnan utaztunk három napot. Én csak emlékszem hogy Kosice-n | JEL: Kassán mentünk keresztül | Juda Schwarz: Kassán mentünk keresztül. Arra emlékszem, mert ott láttuk a, ott álltunk egy pár, nem tudom, mennyi időt. És korán reggel a harmadik napon (---) megérkeztünk Birkenauba. (---) És ott már csak hallottunk csak német nyelvet. Kinyitották az ajtókat és láttunk

19

00:18:00,000 --> 00:18:59,999

ottan német katonákat, keveset, inkább több embert ilyen csíkos ruhában, inggel ?(külsőn-) és nadrággal. És a németek és ők is kiabálltak németül: Heraus! Heraus! ?() Elnézést, héberül mondtam. Ki, ki! És mindjárt irányították külön a nőket és a férfiakat is. Ők láttak bennem férfit és küldtek engem engem a férfiakhoz és elhagy- elálltam. Itt látt-, akkor láttam utoljára édesanyámat és a nagy nővéremet. az id-, Katit, az idősebb nővéremet. Ott álltam a férfiak között.

20

00:19:00,000 --> 00:19:59,999

. És jött egy tiszt, egy német tiszt és kiabállta a nevemet. Kálmán, Kálmán, Kálmán. Kimentem a sorból és mondtam, hogy én vagyok. És láttam, hogy a kezében vitte Évikét, az ikertestvéremet. Engem a másik kezébe- és kitett minket a, félre tett minket a sorból. És kérdeztem Évikétől, hogy mi történt, hogy miért van-, hogy miért vitték őt ki és mondta, hogy édesanyám kérte, hogy-. Nagyon büszke volt az ikreire.

21

00:20:00,000 --> 00:20:59,999

Mint minden édesanya. És kérte, hogy a tiszt-, attól a katonától, ez volt Mengele [Josef Mengele]. Kérte Mengelétől, hogy küldje vele, csak a Kálmán is hiányzott neki, hogy menjünk együtt a krematóriumba. És amikor ő hallotta, hogy édesanyám mondja, hogy ez zwillinge-k, Mengele mond- zwillinge, hogy hívják? Mondták mindjárt és-. (4) Így menekültem meg egyszer. (--)

JEL: Elég hangos?

INT: Igen, egy kicsit lehet hangosabb.

Juda Schwarz: Elnézést. ((nevet))

INT: De elég.

Juda Schwarz: Így menekültem meg, így maradtam életben, véletlenül, a németek kezében. Először.

22

00:21:00,000 --> 00:21:59,999

Ott álltunk, amíg befejezték a szelekciót. Ottan Birkenauban, ahogy jöttek a vonatok, naponta két-három transzport. Amikor befejezte Mengele a | INT: Szelektálást. | Juda Schwarz: A szelektálást, ott jött hozzánk, feltettek minket az autójára. Én azt hiszem nem sok survivor akad, aki túlélte, akinek az az élménye, hogy ült Mengelével egy kocsiban, és életben maradt utána. Minekünk kettőnknek volt ez az élményünk. Az Évikét letette a női táborban, ahol voltak az iker-lányok és engem vitt az

23

00:22:00,000 --> 00:22:59,999

F lágerbe, ahol voltak az iker-fiúk. Ez volt '44 júniusában [1944]. Azóta nem láttam anyámat sem Katit sem. Évivel találkoztunk többször, amikor mentünk vizsgálatokra. Mindenféle dolgokat, amit csináltak, mondhatom, hál' Istennek, ahogy én mondom rajtunk nem erős kísérleteket, nehéz kísérleteket csinált Mengele. És lehet, hogy ez volt a másik szerencsém, hogy amennyire lehet mondani, normális maradtam. Auswitz és Birkenau után normális mentálit

24

00:23:00,000 --> 00:23:59,999

mentálit és fiziologit, hogy ha lehet, valaki mondhat magára ilyesmit, hogy ő normális. ((nevet))

INT: És akiket ő összegyűjtött ikreket, azok jobb helyzetben is voltak, mint a többi lágerlakó? Tehát jobban táplálták őket?

JEL: Ellátás.

Juda Schwarz: Ellátásban volt nekünk egy, volt nekünk egy iker-kápónk. Spiegel Ernőnek hívták. Mi nem kápónak hívtuk őt. Mi hívtuk őt Spiegel bácsinak. Úgyhogy nem tudom, hogy ez ki tudja-e fejezni, hogy mit | JEL: Érezetetek iránta. | Juda Schwarz: éreztünk iránta. Spiegel bácsi gondoskodott, ő nem tudott- nem tudom, hogy mit tudott csinálni. De egyet csinált. Én

25

00:24:00,000 --> 00:24:59,999

mindig említettem ezt mindenkinek. Ott, amikor találkoztunk már többször, fiatal gyerekek. Schwarz Kálmán volt tizenkét éves és két hónapos, három hónapos tizenkét éves és öt hónapos. Nem voltam tizenhárom éves, mikor felszabadultunk. Mondhatom, hogy gyerek voltam. És hogyha mi kaptunk minden nap este egy negyed kenyeret. Ő gondoskodott arra, hogy mindenki kapjon egy negyed kenyeret. Minden gyerek. És ez volt egy borzasztó, borzasztó dolog, ott borzasztó helyzet, mert a gyengék azok ottan gyengébbek maradtak. Őket ki lehetett használni, ő tőlük el lehetett venni az ételt, ő nekik nem kellett

26

00:25:00,000 --> 00:25:59,999

a levest azzal a nagy, a hordóból, alulról a, hogy hívj- | JEL: A sűrűjét.|, a tömeget, a sűrűséget tenni, a krumplit vagy mit tudom én mi volt ottan, Búza, amit ott főztek ilyen vöd- | JEL: Megkapták. Minden gyerek az adagját | Juda Schwarz: Minden gyerek megkapta az adagot, amit. Amikor, mi muzulmánok voltunk. Mi gyerekek. Mondjuk, amikor elnézést, hogy ugrom előre. Mikor hazaérkeztem Tiszafüredre, és volt ott az a fényképész, fényképész fiatal Schwarz | JEL: Schwarz Benedek. | Juda Schwarz: Benedek. De csak a név, nem volt rokonom. És fordultam hozzá, hol van, kerestem a bátyámat. És mondta, hogy nincs. Te gyere hozzám. És ő fogadott engem,

27

00:26:00,000 --> 00:26:59,999

és haza. És ott volt egy hölgy, akire nem is emlékszem, levetkőztetett engem és elégették a ruháim.

JEL: Schwarz Benedeknek a segédje, mert ő egy fényké-, egy jó nevű fényképész volt. És ez a segédje, eldugta, ez nem zsidó volt, ez egy hölgy volt aki minden holmiát eldugta Schwarz Benedeknek, és ő utána elkezdett dolgozni és nagyon jó szívű és segítőkész volt.

Juda Schwarz: És minden esetre ő kint a szoba, a ház előtt megmosott engem és azt hiszem három vagy négy napot nem tudták, hogy mi történik velem mert csak aludtam. És úgyhogy mesélték nekem, hogy mennyire, hogy alig voltam 28 kiló.

JEL: De ugorj vissza, bocsánat, Auswitzba hogy hogyan, ott éltél, és aztán

28

00:27:00,000 --> 00:27:59,999

hogy jött a felszabadulás.

Juda Schwarz: Minden esetre mi voltunk ottan ebben az F lágerban. Az F lágerban az Krankenhaus volt, az egy kórházi láger volt. Hogy lehet mondani, kórházi láger. Ott voltak a betegek. Oda hozták őket mielőtt küldték őket a | INT: Kórház barakk. Nem? | Juda Schwarz: Nem, az kórház láger volt.| JEL: És akkor onnan szelektáltak. | Juda Schwarz: És ez volt az utolsó előtti állomás. És onnan vagy meghaltak az emberek, akkor összeszedték őket egy nagy halomba, halomba, ha jól mondtam.

JEL: Jól. | INT: Halomba.

Juda Schwarz: És naponta jöttek autóval vagy szekerekkel, és vitték az embereket a krematóriumba. Vagy amikor betegeket hetente-hónaponta

29

00:28:00,000 --> 00:28:59,999

szelektálták és küldték őket a- | JEL: A gázba. | Juda Schwarz: És az, akik voltak ottan, egészségesek, ezek voltak, volt az egyik barakkban, a tizennégyes barakkban, volt egy fél barakkban voltak a gyerekek. | JEL: A gyerekek. | Juda Schwarz: A zwillinge-láger. Ahol Spielgel vigyázott ránk. Olyan helyzetben voltunk, mint mindenki. Talán egy szempontból voltak nekünk engedményünk, mert mi maradtunk a privát, azokban a ruhákban, amikben jött-, amivel oda érkeztünk. Csak amikor elrongyolódott, ott voltunk egy, több mint egy fél évet. És akkor vált, kaptunk más ruhát, mint mindenki, de nem csíkosat, hanem civilt. Normális ruhákat,

30

00:29:00,000 --> 00:29:59,999

a Kanada-lágerból, ami melettünk volt, ahol összeszedték az összes-

INT: És ez miért volt, hogy saját ruhában lehettek? A Mengele akarta ezt?

Juda Schwarz: Ezt a Meng-, azt hiszem, hogy különbözőek voltunk mint a többiek. Mindenki tudta, hogy ezek a Mengele Zwillinge-jei. És ez volt akkor egy nagy védő dolog a németek és a kápók, Birkenau lakossága, hogyha lehet mondani lakossága előtt.

INT: Így van.

Juda Schwarz: Ők mindenki irigyellt minket, hogy ilyen vigyáznak ránk. És hol vannak a ?(több-). Sokszor álltunk a kerítés mellett és kerestünk valami szülőt | JEL: Szülőt. | Juda Schwarz: vagy ismerőst. De nem lehetett megismerni senkit, mert az emberek kopaszak, kopaszok voltak.

31

00:30:00,000 --> 00:30:59,999

Nők, férfiak. Soványak voltak. Úgyhogy kiabálhattam, hogy Anyuka! Anyuka!, vagy anyuka kiabálhatta volna a nevemet, senki sem ismert senkit. Mi voltunk arc nélkül, személyiség nelkül. Kereshettünk mindenkit. De kerestük a szülőt, kerestük a családot. Láttuk, hogy jöttek a többi transzportok, láttuk, hogy ők álltak sorban, a nagy épületek előtt. Csak láttuk, hogy bemennek. Tartott egy pár napot, amíg észrevettük, hogy senki sem megy ki. Csak láttuk, hogy van ott nagy ?(Kamin) | INT: Kémény. | Juda Schwarz: Kémény, ahol magas láng és füst megy ki. És Kérdeztük az

32

00:31:00,000 --> 00:31:59,999

idősebbeket, hogy mi ez? Azt mondták, hogy ez, csinálják a lágernak a kenyeret. Ez a pékség. ?(Szerettünk) volna oda érkezni. Pár nap után valahogy kiderült a kicsiknek, mi voltunk a kicsik, gyerekek, kiderült, hogy mi az a pékség ottan. Spiegel bácsi tartott minket össze. Ő vitt minket vizsgálatra Mengeléhez. Voltak közöttünk, akik nem maradtak életben. Ők nem tudják elmesélni, ami történt velük. Talán a németek el tudják mesélni, mert

33

00:32:00,000 --> 00:32:59,999

legalább tudok két kisfiút, akit vittek Berlinbe, mint múzeumi bemutató tárgyat. Volt közöttünk ?(hatvanp-). Egy, hogy mondjam ezt, egy ilyen idős bácsi nyomorék. | JEL: Igen. | Juda Schwarz: Kezével, lábával, nem tudom mi volt vele, de ő is az egyik nap vitték Mengeléhez, és utána hallottuk, hogy ő is, (8) meggyilkolták és a csontvázát küldték bemutatni, hogy mi történik a zsidó-,

34

00:33:00,000 --> 00:33:59,999

hogy nem lehet a felső ember.

JEL: Felsőrendű.

Juda Schwarz: A felsőrendű ember.

INT: És hogyan szabadultak föl?

Juda Schwarz: Január tizenhetedikén [1945], januárban már hallottuk nagyon közel az orosz hadsereget. És volt olyan hír, hogy mindenki, aki tud menni, a németek viszik őket Auswitzból, Birkenauból. És azokban a napokban, nem tudom, tizenhatodikán-tizenhetedikén, találkoztam a-, már Mengele nem volt, már nagyon kevés német katonaság volt ottan. És

35

00:34:00,000 --> 00:34:59,999

találkoztam a drót mellett Évikével és mondtuk, hogy mi is megyünk. Mert hallottuk, hogy aki marad, azt kivégzik. És Évikét vitték, őneki sikerült menni január tizennyolcadikán [1945] a hogy hívják, a halálmars, | JEL: Gyalog. | Juda Schwarz: Gyalog, németország felé. És azóta nem tudtam mi van vele. És minket, engem nem akartak vinni, ott maradtam, mert talán gyenge voltam, kicsi voltam, nem tudom miért. Nem voltam képes a halálmarsban részt venni.

36

00:35:00,000 --> 00:35:59,999

És ott voltunk még többet, mint egy hetet, 26-ig, 25-ig [1945]. És egy délután jöttek németek és felgyújtották az egész Birkenaut. És az élő embereket-, felvonultunk a főutcán, és vittek minket, Birkenau és Auswitz között volt egy ilyen erdő. Már este volt, és aki tudott menni, ment. Vittek az erdő felé. És volt hirtelen volt olyan nagy bombázások, úgy lövé-, ágyúzások a környékre. És bevittek minket az erdőbe, nem

37

00:36:00,000 --> 00:36:59,999

vacsorázni. ((mosoly)) És jöttek autók, összeszedték a német katonákat és otthagytak minket az erdő közepén. Mi gyerekek voltunk. Mi ott álltunk a sorban. Voltunk ottan 34 korunkbeli felnőttek, akik túlélték a Birkenaut. És ezek az idősebb emberek, ?(nebeh), sajnos. Mert ők is ott voltak, akik nem tudtak elmenni a halálmarsra. Ők volt ott valaki vezető, aki vitt minket (4) Auswitzba. Ez Birkenau és Auswitz között van, valami öt, hat, hét kilométer, nem tudom pontosan. És vittek minket be Auswitzba.

38

00:37:00,000 --> 00:37:59,999

Ez volt 26-án [1945], ott voltunk egy napot. És ez egy szombati nap volt, amikor bejött az orosz hadsereg. (6) És volt ott egy ?(prokovn).

JEL: Ezredes. Egy szovjet ezredes.

Juda Schwarz: Egy zsidó tiszt. És Spiegel, maradt velünk. Vagy ott hagyták, vagy ott maradt velünk, hogy vigyázzon a gyerekekre. És ?(hív) Spiegelnek, felöltöztetett minket ilyen hosszú orosz katonai ?(simenetbe), kabátokba. És adtak mindenkinek egy ilyen tarosznyit,

39

00:38:00,000 --> 00:38:59,999

tarosz-

INT: Tarisznyát.

Juda Schwarz: Tarisznyát. Mindenkinek egy tarisznyát egy kenyérrel meg egy kis sintérrel. | JEL: Ennivaló. | Juda Schwarz: Ennivalóval. És mondta neki, adott neki egy levelet. A kommandatúra, orosz kommandatúráknak, hogy segítsenek, intett Krakkó felé nem közelíteni, Mert ő akarta, hogy meneküljünk onnan, mert a vonal, | JEL: A front. | Juda Schwarz: még nem volt stabil. A front, nem volt. És csináltuk az utat, nem tudom, hogy honnan vettük az erőt. Mentünk egy héten keresztül. Egy, több kilométert utaztunk a egy autóval, katonai teherautóval

40

00:39:00,000 --> 00:39:59,999

vittek minket. ?(Katolic) felvettek valami-. Éjszaka aludtunk a középületekben, ahol a katonaság elfoglalta a kisebb városokban. És egy hét után elkezdtünk Krakkóban, nem voltam ott, de úgy hívják az utcát, hogy ?(blugi ulica).

JEL: Megjegyezted.

Juda Schwarz: Ez megmaradt nekem. És ott már volt, valami szervezet, akitől kaőptunk ebédet, de igaz, hogy inkább koldultunk. Úgyhogy van az én rezümémben, mondjuk úgy van valami koldultam is egy kicsit. Azért,

41

00:40:00,000 --> 00:40:59,999

hogy túléljük ezt a borzasztó dolgot. Így maradtam ?().

INT: És honnan jöttek haza vonattal?

Juda Schwarz: Most ez már. Spiegel próbált minket vinni. Elérkeztünk Lembergig. Lviv. De az oroszok nem engedtek be minket Oroszországba. Küldtek minket vissza. És nem tudom, hogy fejezem-e, de azt hiszem jól, ?(Semisl-be) És onnan. Spiegel Ernő volt már egy felnőtt ember. Ő volt már tizennyolc éves. Húsz éves. És ő vitt minket onnan, volt valami, vonattal mentünk,

42

00:41:00,000 --> 00:41:59,999

Sátoraljaújhelyig, azt hiszem, van ott egy vonal. | JEL: Igen. | Juda Schwarz: És általában mentünk orosz hadsereggel. Orosz vonatokkal. Sátoraljaújhelyen szortírozott minket mindenféle vonattal. ((nevet)) És onnan indultam, nem akartam haza menni. Nem akartam haza menni , ha hazának lehet mondani. | JEL: Tiszafüredre. | Juda Schwarz: Tiszafüredre nem akartam oda menni. Nem képzeltem el, hogy valaki életben maradt. Azt sem hittem, hogy Évike életben maradt vagy a bátyám vagy a szüleim. Mondjuk ebből a szempontból nem voltak vágyaim, nem vártam semmit. De

43

00:42:00,000 --> 00:42:59,999

Sátoraljaújhelyre, amikor ott voltunk a vasútállomáson ott már találkoztunk több menekült, zsidó menekülttel. Akkor mondta nekem, hogy ő tudja, a bátyám már otthon van Tiszafüreden, hazaérkezett. Vettem a vonatot, utána még egy vonatot és elérkeztem a Tisza-hídig. De még nem volt híd. Ez volt március elején '45-ben [1945]. Úgyhogy még háború volt Magyarországon is. Nem Budapesten, de még volt háború, a Dunán túl még voltak. És a Tiszán keresztül mentem, voltak ottan olyan | JEL: Ilyen ponton-híd. | Juda Schwarz: ponton, ponton keresztül átvittek engem és onnan lassan-lassan begyalogoltam

44

00:43:00,000 --> 00:43:59,999

a faluba, városba, mit tudom én. És ott találtam a Schwarz | JEL: Benedek. | Juda Schwarz: Benedeket, aki fogadott engem, és már voltak ottan Tiszafüreden. Volt egy pár férfi, volt egy pár férfi, egy pár nő. Szombaton mentek templomba, volt ott valami hely, ahol imádkoztak. Azt hiszem, volt valami közös konyha is, a fiatal embereknek. Egy pár zsidó lány, nem tudom, hogy jól emlékszem-e rá. | JEL: Igen. | Juda Schwarz: Főztek ottan. Az első vagy második, második szombaton, amikor voltam ottan, egy ?( ) Gyuszi, jól emlékszem?

JEL: ?() Mihály volt, igen. De ?() Gyula is volt. Igen, ?() fia. Igen. | Juda Schwarz: Jó valami Gyuszira emlékszem.

45

00:44:00,000 --> 00:44:59,999

Juda Schwarz: És nem láttak gyereket. Én voltam egy ilyen csoda dolog. Nem tudtam, hogy csoda dolog voltam.

INT: Kuriózum.

Juda Schwarz: Tessék?

INT: Kuriózum.

Juda Schwarz: Kuriózum voltam, hogy valaki visszajött. És ez csak tudtam utána. '89-ben [1989] hallottam valakitől, hogy ő megismert és mondta, Kálmán!. Gyuszi kérdezett engem, ?() Gyuszi. Hogy figyelj ide: Mi van a többiekkel? Mi van édesanyámmal? Mi van a testvéremmel? És mondtam neki, figyelj ide. Nincs. Én életben maradtam, mert iker voltam. Még akkor sem akarták elhinni nekem-. Ez nem volt hihető.

46

00:45:00,000 --> 00:45:59,999

És mondtam, figyelj ide: megérkeztünk és anyut küldték a kemencébe. A krematóriumba. Nem akarta elhinni. (4) '89-ben [1989] felnőttem, túléltem. Mondjuk egy ilyen egyszerű mondattal, kezdtem építeni egy új életet. Családot. Tanultam. Hosszú időn keresztül és iskolaigazgató lettem. És- | JEL: De ez már Izraelben volt. | Juda Schwarz: Izraelben volt minden. Mert negyven- | JEL: Mikor kerültél oda? Mert azt kell elmondanod, hogy az ikerpárod | Juda Schwarz: ((nevet)) | JEL: Évával, hogy találkoztál össze, és hogy mentetek ki Izraelbe. Bocsánat.

Juda Schwarz: Évike ((nevet)),

47

00:46:00,000 --> 00:46:59,999

Évike visszaérkezett, nem voltam Tiszafüreden, voltam az unakabátyámnál és kaptam egy hírt, hogy Évike visszatért. Az is egy csoda volt az én ?(szeme-).S mentem haza és Évike visszajött Ravensburgból.

JEL: Ravensbrück-ből.

Juda Schwarz: Oda vitták őt a halálmarsban. És ő életben maradt. Sok segítségével sok embernek, aki cipelte őt vagy támogatta őt ebben a halálmarsban. És ez volt '45 má-, júniusában, végén [1945]. júniusában. És akkor jött meg a bátyám is, ő

48

00:47:00,000 --> 00:47:59,999

JEL: Schwarz Nándor | Juda Schwarz: felszabadult Schwarz Nándor, Nándi. Ő felszabadult Mauthausen-ben. (---) És akkor még vártunk egy kicsit, de láttuk már, hogy sem Anyu, sem Apu, sem Kati nem maradtak életben. És felvittek minket, felmentünk Pestre. És itt volt a cianista mozgalom [cionizmus]. Voltak itten a brigádából itten katonák, akik összeszedték a gyereket ilyen árvaházakba, ott is voltam, mint menekült. És mentünk iskolába a zsidó gimnáziumba. Akkor nem hívták ezt zsidó gimnáziumnak.

49

00:48:00,000 --> 00:48:59,999

Talmudnak hívták. És ott, ott mentem a harmadik gimnáziumban voltam, kezdtem tanulni Évikével együtt, szeptemberben. És majdnem befejeztük a harmadik gimnáziumot, de utána egy éjsz-, egy késő délután egy nagy teherautóra összeszedtek harminc-negyven gyereket, a mi korunkbelieket. Átmentünk a határon és, Bécsbe, és onnan pár nappal utána Salzburgba, egy pár nappal utána Ansbachba. És Ansbachban, mellett volt egy kis

50

00:49:00,000 --> 00:49:59,999

?(sztr-), egy kis falu, ott volt egy SS szanatórium. És ott összeszedtek valami 200 gyereket, magyar gyereket. És ott vártuk, hogy mikor lehessen Izraelba aliázni. És vártunk 40 hétig. Másfél éven keresztül. És ott éltünk mint, az idősebbek voltak a tanítók, volt két izraeli küldött, aki ott szervezett minket, ?(), az szervezett iskolát, voltak ottan, mi voltunk ott is a fiatalabbak voltak de idősebbek voltak tizenhat-tizenhét évesek, akik voltak a mi vezetőink és a mi tanítóink. És

51

00:50:00,000 --> 00:50:59,999

1947-ben aliáztunk az Exodus hajóval, az egyik leghíresebb hajóval. Elfogtak miket az angolok, hosszú harc után, éjszakai harc után. Vissza vitt-, cipeltek miket Európába, voltunk három hétig Franciaországban, Marseilles mellett. ?(), egy kis falu. Egy kis tengeri falu mellett, és le akartak minket vinni oda, hogy leszálljunk, de mi nem akartunk leszállni. És az angolok vittek, az Exoduson voltunk 4500 ember, menekült. Túlélők. Nem számít, hogy hívják őket. Azok

52

00:51:00,000 --> 00:51:59,999

voltak fiatal emberek és idősebb emberek. És vittek minket Gibraltáron keresztül Hamburgig. Három, három héten keresztül. Hamburgban volt még egy csata-nap, verekedtünk az angolokkal, nagyon bátor és idős emberek voltunk, már voltam tizenhárom és fél éves. De én most egy kicsit nevetek erről, meg mosolygok, nem nevetek, de akkor nagyon komolyan vettük azt a | JEL: Harcot. | Juda Schwarz: harcokat. És ott voltunk Wilhelmshavenban, ?(Amst-)-ban először, ugye, börtön camp-ekben. És onnan éjszakánként mentek ki az emberek és jöttek helyettük

53

00:52:00,000 --> 00:52:59,999

más ?(), mert hogy angolok hajlandóak voltak minket ott feltartani, míg kimentünk öt per-, akartunk már jönni az országból. És áprilisban, körülbelül, érkeztünk az országba, másodszor, de nem ?(bilit)illegálisan, hanem fél-legálisan. Mi az hogy fél-legálisan?

JEL: Ez hányban volt? 1948ban. | Juda Schwarz: Ez már '48-ban. '48 áprilisában és akkor már volt az állam, az útban volt. És Nária, egy híres hely, mellette volt egy kibuc, Evron. És küldek oda segítséget. Már nekünk nagy | JEL: ((nevet)) | Juda Schwarz: gyakorlatunk, hadi gyakorlatunk volt a

54

00:53:00,000 --> 00:53:59,999

tenger-. És küldek minket a tengeren keresztül, mert akkor még az arabok kezében volt. Úgyhogy nem lehetett Náriára érkezni, csak a tengeren keresztül. Még egyszer, egy kis mosollyal mondhatom, hogy mi voltunk az első izraeli maresek. | JEL: Tengerészgyalogosok. | Juda Schwarz: Tengerészgyalogosok, akik kibuc Evronba érkeztek, mint segítséget a szabadságharc, ottan nagyon komoly segítség | JEL: ((nevet)) | Juda Schwarz: érkezett hozzájuk. Ott nőttem fel, fejeztem be a középiskolát, utána katonaságba mentem, két és fél évet. Utána kibuc-tag voltam, megnősültem és elhagytam a kibucot és mentem tanítóképzőbe,

55

00:54:00,000 --> 00:54:59,999

tanító lettem. Az volt az álom, az volt nekem egy álom, hogy lehessek tanító. Én két évvel utána már el akartam menni igazgatónak, mert akartam valamit tenni az izraeli nevelésért. Tanultam má-, mentem tanulni még egyszer az egyetemre. És lettem iskola-igazgató. | JEL: ?() | Juda Schwarz: Lettem, ő ?(---), lettem, iskola, elemi iskola igazgatója. Öt évvel utána ott lettem egy középiskolának az igazgatója, és mentem tovább tanulni MA fokozatra, és akkor mentem egy harmadik, nagyobb iskolát vezetni. És az évek mentek és tanultam, fejlődtem. Van három fiam.

56

00:55:00,000 --> 00:55:59,999

Nagyon büszke vagyok rájuk. Mint minden apa. Nem vagyok különb. De azt hiszem, hogy büszke lehetek, mert mind a három valami másképpen fejlesztette magát és (5) van nyolc unokám.

INT: Hú. | JEL: ((nevet))

Juda Schwarz: Mind a három fiam család-, van nyolc unokám. '89-ben [1989] | JEL: ((nevet)) | Juda Schwarz: kerestek valakit, kiderült, hogy maradt itt valami a zsidó gimáziumból. De nem hívták zsidó gimnáziumnak, hanem Anne Franknak hívták. És kerestek valakit, hogy talán jöjjön, segítse őket megszervezni, átszervezni, és kii-, nem tudom hogy-, mert nem beszéltem magyarul. Én nekem Magyarország

JEL: Eltűnt.

Juda Schwarz: Igazán nem,

57

00:56:00,000 --> 00:56:59,999

hogy eltűnt, de megszakadt a kapcsolatom. Tökéletesen. Nem hogy tökéletesen, hanem véglegesen. | INT: Teljesen. | Juda Schwarz: Amikor kérdezték ?(--), hogy hajlandó-e vagyok jönni, ide a volt zsidó gimnáziumba segíteni nekik újjá szerveznim mindjárt mondtam, igen, nem gondolkodtam. Ide igen, bezárom a keretet, a kört. | INT: Kört. | Juda Schwarz: De mindjárt montam, hogy bocsánat, nem tudok magyarul. Nem beszélek magyarul. Ez volt '89 őszén [1989], és mondták, dehogy, hát itt, hány éves voltál, amikor itt éltél? Én meg mondtam, hogy tizenhárom. Én tizenhárom éves koromtól nem voltam Magyarországon, és amikor Izrelbe érkeztem, egy szót, egy mondatot nem beszéltem még a testvéremhez sem. És

58

00:57:00,000 --> 00:57:59,999

bíztak bennem, hogy meg fogom, az anyanyelv visszajön. | JEL: Visszajön. | Juda Schwarz: És nagyon okosok voltak, mert egy kicsit visszajött. | INT: Visszajött. Teljesen visszajött. | Juda Schwarz: És küldtek engem, hogy találjam meg az iskolát. Volt nekem, lett nekem egy nagyon jó barátom, dr. Lebovits Imre. Mert ő nem az én barátom volt, ő egy nagy fiú volt. Tizenöt éves fiú, tizenkét éves gyerek az két különböző dolog. És de '89-től [1989] már lassan-lassan harminc, húsz éve?

JEL: Így van.

Juda Schwarz: Lassan-lassan húsz éve. Mi azóta évente többször találkozunk. És sok minden dolgot, hogy visszamentem

59

00:58:00,000 --> 00:58:59,999

Tiszafüredre és tanultam a nyelvet, ezt köszönhetem Neki, dr. Lebovits Imrének. És reméljük, hogy nagyon jó egészségben tovább éln-.

INT: Nagyon köszönjük.

JEL: Annyit azért hozzá teszek, | Juda Schwarz: ((nevet))

INT: Visszajövök, és ?(3) ((suttog))

JEL: Mondhatom?

KAM: Igen.

JEL: Annyit hozzá teszek, hogy a Juda, az tulajdonképpen az volt Oroszországban szervezett iskolának a | KAM: Hálózat. | JEL: képviselője ként szervezett magyar zsidó fiúkat és lányokat, akik Izraelben kaptak komoly kiképzést. Hát eb-, nagyon jó és igaz barátok lettünk és ebben az ügyben én, mint aki az oktatás

60

00:59:00,000 --> 01:00:08,999

vonalán valamit, valahogy benne voltam, miután a Műegyetemen dolgoztam [Budapesti Műszaki Egyetem; BME], és sikerült segíteni. És nagyon sikeres volt a Juda Schwarz ezen a területen. És ha szabad befejezés képpen azt mondani, ha már ő nem akarja, hogy most is egy olyan szervezetet irányít, amelyik nem csinál mást, mint Izraelben, diplomásoknak a doktori dolgait szervezi, Budapesten és Pécsett is és másutt. És most fogja ezt az egész munkát, ha igaz, nem biztos, befejezni.

Juda Schwarz: Lassan-lassan. Be kell fejezni. Minden esetre van kapcsolatom az ELTÉ-vel, nagyon jó kapcsolatom, és majdnem lett kapcsolatom a szociológiai karral is. De nem bíztak bennem. ((nevet))

KAM: ((nevet)) Köszönöm szépen!