1
00:00:16,235 --> 00:00:24,817
1944 nem 1944-ben kezdődött, és ezt azért is hangsúlyoznám, mert erről meglehetősen sok vita folyik manapság,
2
00:00:26,940 --> 00:00:35,176
rossz ízű viták is, és olyanok is, amelyek tisztázni kívánják, azokat az előzményeket, amelyek ide vezettek.
3
00:00:36,507 --> 00:00:45,116
Hadd kezdjem egy teljesen személyes élménnyel, 1944 március 19.
4
00:00:45,794 --> 00:00:54,768
Barátaimmal együtt, mint általában vasárnaponként kirándulni mentünk, ezúttal is ez történt.
5
00:00:55,693 --> 00:01:05,067
A többiek, akik nem tudtak velünk jönni, tudták, hogy melyik menedékház felé megyünk, ennek később jelentősége lesz.
6
00:01:06,472 --> 00:01:19,853
Vidám, derűs kirándulás volt, és 2 óra vagy 3 óra tájt, nem emlékszem, egyszer csak megjelent loholva egy barátunk, aki a városból jött: „bejöttek a németek”.
7
00:01:21,014 --> 00:01:36,250
Megszállták Magyarországot. Iszonyatos volt. Gyerekek voltunk, én 14 éves voltam, asszem a legidősebb köztünk 16.
8
00:01:37,240 --> 00:01:47,034
Fejvesztve rohantunk vissza a városba. Engem, mindenek előtt, az érdekelt, hogy mi van a szüleimmel, csak nem történt máris valami tragédia, valami baj.
9
00:01:47,890 --> 00:02:07,654
És meglehetősen későn, bizonyos településeket, nem véletlenül elhagyva, érkeztem haza, ahol a szüleim természetesen mindent tudtak. Anyám nagyon kedvesen úgy reagált, hogy: „neked is mindig ilyenkor kell elmenni kirándulni”.
10
00:02:08,510 --> 00:02:12,541
Mintha ezt én egyáltalán sejthettem volna, hogy mi következik be.
11
00:02:13,338 --> 00:02:35,310
Két szót kell szólnom arról a házról, ahol felnevelkedtem. Ez annak a banknak a bérháza volt, ahol az apám kistisztviselőként dolgozott, ezt azért mondanám ,mert itt nem egyszerűen lakótársi viszony volt, hanem munkatári viszony is.
12
00:02:36,216 --> 00:03:00,555
Az ott lakók között, persze voltak outsiderek, külső lakók is, nem csupán a bank alkalmazottai. ha én ezt ma azt mondom, hogy a munkatársi viszony könnyebbé tette az életet, akkor többen fölvisítanak, és arra gondolnak, hogy ha netán a főnökükkel kell egy házban lakniuk, akkor inkább a „nemlakást” választanák.
13
00:03:01,285 --> 00:03:30,997
De ez akkor nem így volt, hanem gyöngéd, szerető környezet vett körül. Pedig addigra már egysmást megértünk, tulajdonképp azt mondhatnám, hogy ebben a házban összesen 1 nyilas párttag volt, és nyilas érzelmű. Valamint egy úr, akit én inkább a tradicionális antiszemiták közé sorolnék.
14
00:03:31,581 --> 00:03:59,952
Egyébként a ház, noha nagyon jól leképezte a társadalmi struktúra különböző szintjeit. Az egyik igazgatótól a cégvezetőn át, az altisztig, aki egyben a házmester volt, valahogy mindenki úgy érezte, hogy ebben az esetben mindenkinek segítenie kell.
15
00:04:00,584 --> 00:04:31,709
Az én egyik nagyon kedves pajtásomnak az édesapja, valóban egy meglehetősen magas rangú katonatiszt volt, ők éppúgy mellettünk álltak, mint a ház lakóinak többsége. Nem szólva azokról, akikkel személyes, közvetlen nagyon meleg nagyon szerető baráti kapcsolat volt a szüleim között és akik engem is végtelenül szerettek.
16
00:04:32,416 --> 00:05:12,895
Az első megrázóbb esemény akkor annak éreztük, az volt, amikor összeköltöztették a házban lakó zsidókat, mégpedig azért, hogy felszabadítsanak lakásokat, azok számára, itt már túl vagyunk Budapest első mondjuk, bombatámadásán, fölszabadítsanak azok számára lakásokat, akik valamiért kárt szenvedtek.
17
00:05:13,788 --> 00:05:42,104
Tehát a mi költözködésünk már jóval hamarabb az átlagosnál megkezdődött és tulajdonképpen akkor egy szobába kerültünk, a bútorainknak, holminknak nagy részét barátaink magukhoz vették, és amit tudtak, amit tőlünk el nem zabráltak, azt meg is őrizték számunkra.
18
00:05:43,944 --> 00:06:15,547
A sárga csillag, igen, az valami olyan élmény volt, ambivalens élmény. Mert egyszerre éreztem szégyennek, de egyszerre tudtam azt, hogy azoknak kell szégyellni magukat, akik engem megbélyegeznek.
19
00:06:16,589 --> 00:06:29,301
Na most itt nagyon sokfajta magatartás volt, a csillag elrejtésétől, amit egyébként szigorúan bűntettek, az hogy ilyen teljesen dacos, büszke vállalásig.
20
00:06:30,362 --> 00:06:42,867
Nem, ez egy zavartabb, kevertebb, ambivalensebb dolog volt, de valahogy abszurdnak tűnt természetesen az egész világ abszurd volt, és még abszurdabb, ami utána következett.
21
00:06:43,707 --> 00:07:14,736
És itt hadd mondjam azt, hogy kinek hogy és miképpen alakult a sorsa, abban óriási szerepe volt a véletlennek. A véletlent említve természetesen a véletlen mögött a nagyon is kemény vaskos társadalmi- történeti valóság állt, amely behatárolta az emberi mozgásteret, de döntésre mindig adott lehetőséget.
22
00:07:15,751 --> 00:07:39,113
És amikor kiemeltem ezt a Zsidó Tanács féle intést, ez azért éreztem szégyenteljesnek, mert éppen ezt a személyes döntési teret szűkítette be,olyan értékekre hivatkozva, amely értékek ebben a vonatkozásban elfogadhatatlanok voltak.
23
00:07:40,048 --> 00:07:52,352
Tehát az, hogy én magyar vagyok és hűséges vagyok a hazámhoz, az nem azon méretik le, hogy gyalázatos, embertelen törvényeket betartok-e vagy pedig nem tartok be.
24
00:07:53,103 --> 00:08:06,198
Talán ezek az indulatok is keltették fel az ember sokat tűnődjön a véletlenen, a lehetőségen, a mozgástéren.
25
00:08:07,036 --> 00:08:28,838
Még akkor semmi sem látszott, hogy itt borzasztó rosszra fordulhatnak a dolgok, amikor valahogy kialakult bennem , hogy igen a véletlennek nagy szerepe van, de adjunk esélyt, és fordulhat jóra, és fordulhat rosszra is.
26
00:08:29,583 --> 00:08:52,776
Az ember próbáljon meg önmagához hű lenni, és ha egyszer gyalázatosnak érzi, és elutasítja a megaláztatást az emberi méltóság összetörését, semmibevételét, akkor próbálja megőrizni a maga emberi méltóságát.
27
00:08:53,510 --> 00:09:06,279
Na most nem biztos, hogy én pontosan ezeket a szavakat használtam alkalmasint, hiszen azóta sok minden változott. Nyilván nyelvileg sem így gondoltam mindezt végig.
28
00:09:07,199 --> 00:09:10,771
De hogy ez volt a dolog lényege, az talán kiderül a továbbiakból.
29
00:09:17,198 --> 00:09:50,495
A következő állomás, amikor el kellett hagynunk, én Budán laktam, el kellet hagynunk Budát, és egy pesti csillagos házba, zsidó házba költöztünk, mégpedig annyi szerencsénk volt, hogy lehetőséget adtak arra, hogy rokonok együtt lakhattak.
30
00:09:51,607 --> 00:10:05,325
Ott lakott az egyik nagynéném, odaköltözött a másik is, ez már két család volt, és mi anyámmal ketten voltunk a harmadik család.
31
00:10:06,365 --> 00:10:13,489
Apám munkaszolgálatos volt immár harmadszor, semmit nem tudunk róla.
32
00:10:14,509 --> 00:10:29,266
Nagy szerencse volt ez, mert egyszobás lakás volt, de tulajdonképpen négyen laktunk benne, ami akkor szinte főúri körülményeknek tűnt.
33
00:10:30,255 --> 00:10:45,880
Nem szólva arról, hogy volt fürdőszobája, ami ugyancsak olyasmi amivel nem mindenki rendelkezett, de maga a környezet az először is sokkoló volt számomra.
34
00:10:47,824 --> 00:11:02,198
Hát igen, Budáról bekerülni a Chicago szívébe, egy lerobbant lepusztult házba, ahol egy-egy szobába 8-10 embert zsúfoltak össze.
35
00:11:03,255 --> 00:11:18,765
És tekintve, hogy a fiatalabb férfiak munkaszolgálatosok voltak, asszonyok, gyerekek és öregek, betegek, nyomorékok zsúfolódtak ott össze, embertelen körülmények közé.
36
00:11:19,411 --> 00:11:42,179
Tehát maga ház is le volt robbanva, de ennyi összezsúfolt ember… ennek következtében, valóban… mindenütt kosz, időnként patkányok jelentek meg, egerek, patkányok.
37
00:11:42,711 --> 00:12:00,366
Számomra nevetséges, hogy ilyen apróságot megemlítek, de pokoli szenvedést okoztak a poloskák, mert hiába takarítottunk, azért a szomszédból, alulról- felülről bemásztak, és egyszerűen olyan iszonyatos undort keltettek,
38
00:12:01,498 --> 00:12:18,084
hogy alig mertem elaludni, mert állandóan azt éreztem, hogy rajtam másznak és csípnek. Ezek nevetséges apróságok, dehát amikor az ember nem tudja ,hogy még mi vár rá, akkor ezeknek is van jelentőségük.
39
00:12:19,162 --> 00:12:34,857
A lakásunkat se hagyhattuk el természetesen kedvünk szerint, amikor akartuk, nem emlékszem pontosan,délelőtt 10től 3ig körülbelül valami ilyesmi lehetett, amikor elhagyhatták a zsidók a házat.
40
00:12:36,419 --> 00:12:49,053
Ott állt a házmesternő a kapukulccsal, mint a hatalom megtestesítője, és mindenki ott sorakozott, várta, hogy végre megnyíljon az ajtó.
41
00:12:50,631 --> 00:13:10,463
Mert ekkor háborús időszak volt, és nagyon igazuk van azoknak, hogy természetesen az egész lakósság, élelmiszerhiánnyal küszködött, de mire minket kiengedtek vásárolni, addigra már szinte üres volt a piac.
42
00:13:11,273 --> 00:13:29,670
Arról nem szólva, természetesen jegyrendszer volt, másoknak is jegyrendszer volt, avval az apró különbséggel, hogy a zsidók számára feleakkora adagot adtak csupán, mint másoknak.
43
00:13:30,378 --> 00:13:57,011
Sőt azt hiszem, hogy később még tovább szigorodott a dolog. Nos az emberek elözönlötték, kiözönlettek a kapukon, és hát, annyit említettem már, hogy a Chicago közepén voltunk, és azért egy támpontot, ha a házat nem is említem, az utcát nem is említem, ez a Garay téri piac.
44
00:13:58,111 --> 00:14:27,065
Budáról jött gyereknek, önmagába véve rendkívül izgalmas hely volt, de egyszerre töltötte be valóban az agora szerepét, tudniillik, itt lehetett híreket hallani, ki él, ki halt meg, természetesen nem csak zsidók haltak meg, hanem nagyon sokan mások is.
45
00:14:27,619 --> 00:14:47,612
Miután sok vásárlásra való lehetőség nem volt, engem anyám hamar felszabadított a vásárlási kötelezettség alól, és hadd mondjam, hogy ennek 1944 nyara, azért nem kell úgy elképzelni, hogy ez csupán a sötét kétségbeesés permanens időszaka volt.
46
00:14:48,223 --> 00:15:00,005
Számomra óriási lelkierőt adott az, hogy egy barátnőmnek az édesanyja, aki szociáldemokrata pártnak volt a képviselője
47
00:15:00,958 --> 00:15:09,415
a párt ha jól tudom március 19-én, ’44 március 19-éig, a németek bejöveteléig működött.
48
00:15:09,988 --> 00:15:24,922
Nos a dolog lényege, hogy mint parlamenti képviselő mentességet kapott, ő is és az édesapja is, aki az egyik legjelesebb magyar építész volt, fent laktak a rózsadombon.
49
00:15:25,510 --> 00:15:51,866
És én boldogan kihasználva azt a pici szabadságot, mentem fel, ahol teljesen más csodálatos világ fogadott. Ott minket nem gyerekként kezeltek, óriási hall volt, ahol percenként újabb és újabb emberek állítottak be;
50
00:15:52,454 --> 00:16:07,213
zsidók és nem zsidók, és hírt- hozók és híreket vivők, akik olyan természetességgel osztották meg, velünk gyerekekkel az információkat, ami számomra szokatlan volt,
51
00:16:07,334 --> 00:16:16,182
mert nálunk egy ilyen patriarchálisabb családi légkör volt, és alapjában gyerekként kezeltek.
52
00:16:18,691 --> 00:16:26,044
Nos ez azért is nagyon fontos volt, mert rádiót természetesen a gettóban nem tarthattunk,
53
00:16:27,215 --> 00:16:53,129
igaz és ehhez nagy bátorság kellet, hogy a velünk szemben lévő ház udvarának ablakából többen kitették a rádiójukat, mégpedig azért, hogy különösen olyan időkben, amikor a légitámadásnak a veszélyét már bemondták, és ehhez bizony bátorság kellett.
54
00:16:53,726 --> 00:17:17,228
Aztán kialakultak bizonyos jelek is, a portörlés, integetés, a portörlés, integetésnek különböző jelei, szignáljai, amelyek összefüggtek a harctéri eseményekkel.
55
00:17:19,356 --> 00:17:37,688
Nos, itt fönt a hegyen, természetesen volt rádió, mehetett külföldi rádiókat hallgatni, több szobában is egyfolytában szólt a különböző adások mentek,
56
00:17:38,252 --> 00:17:49,163
is itt volt egy csodálatos, elvarázsolt hely, a tetőtér, az a gyerekek számára adatott át, és ahogy mi berendezkedtünk egy elvarázsolt világba,
57
00:17:50,116 --> 00:18:04,911
vörös függönnyel, tulajdonképpen a Cocteau Vásott kölykök című regényénem az atmoszférjáát, légkörét próbáltuk kialakítani magunk körül zenehallgatással és versmondással.
58
00:18:05,662 --> 00:18:27,286
Arra már nagyon nehezen tudnék választ adni, hogy miért éppen ebben az időben, elsősorban a Wagner-imádat tört ki rajtunk, de az biztos, hogy olyan nap nem volt, ha nem is éppen a Tannhausert, de hogy a Mesterdalnokokból valami részt meg ne hallgassunk, nem telhetett el az idő.
59
00:18:28,080 --> 00:18:56,541
Na most ebből vissza, Pest, Chicago, a nyomor, a szegénység, a reménytelenség világába. Én asszem, hogy a szabdságnak lelke van, íze van, tapinthatósága is van, és azt egy apró élménnyel szeretném érzékeltetni.
60
00:18:57,603 --> 00:19:09,373
Nekem ugyan ott fönt, volt olyan blúzom, amin nem volt sárga csillag, és amit boldogan ahogy megérkeztem, levettem a régi blúzomat.
61
00:19:09,600 --> 00:19:32,432
Nyár volt, és egyszer a barátnőm fivére: Te, próbáljunk sétálni egyet. Bizonyos bátorság kellett hozzá, nagyon messzire a háztól nem mentünk, de hozzájuk közel volt egy rét.
62
00:19:33,071 --> 00:19:50,098
Elfeküdni a fűben, fellegeket nézni, és égszín, kék eget, és darazsak zümmögését hallgatni, az volt maga a szabadság.
63
00:19:50,913 --> 00:20:00,876
Na most ez olyan fontos élmény volt az életemben, amit nehéz pillanatokban állandóan ízlelgettem és felidéztem.
64
00:20:01,167 --> 00:20:13,385
Nem tartott soká, tán 5 percet, 10 percet, de ebből valami olyan erőt merítettem, hogy ezt nem adom fel. Önmagam nem adom fel.
65
00:20:14,147 --> 00:20:26,572
Persze ezt könnyű volt elhatározni, vagy ezen meditálni. Dehát a kivitelezés meg a véletlenek játéka, hogy hogyan lehet ezeket kicselezni, annál nehezebb.
66
00:20:29,143 --> 00:20:59,696
Nem tudnám megmondani pontosan, július, augusztus eleje lehetett, egy éjszaka, zörögtek az ajtón, és ablakon. Udvari lakás volt, tehát gang, gangra nyíló. Anyám ment, és nyitott ajtót, de már hallottunk furcsa zajokat, akkor a szomszédságból is.
67
00:21:00,251 --> 00:21:15,998
Ilyenkor az emberek rendkívül éberen alszanak, hiszen bármikor jöhet légitámadás, le a pincébe, és ahol például nekünk gyerekeknek, meghatározott feladataink voltak, hiszen rengetek öreg volt, beteg, nyomorék.
68
00:21:16,767 --> 00:21:23,599
Pontosan meg volt, hogy kinek kell segíteni, mert képtelenek lettek volna több emeletet lemenni az óvóhelyre.
69
00:21:24,435 --> 00:21:40,039
Ezúttal azonban valami egész furcsa és döbbenetes jelenség nyitott be szobába, én akkor kezdtem ébredezni. Egy német tiszt, nem SS, egy Wehrmacht tiszt.
70
00:22:17,339 --> 00:22:53,172
Nos, ez azért volt döbbenetes, mert hát természetesen keresztény ember be nem tehette zsidó házba a lábát, itt jegyezném meg, hogy hogy majd később visszatérek még rá, hogy hát elég sok nagyon közvetlen keresztény rokonsággal is rendelkeztünk, azok nem jöhettek be egy zsidó házba, de azt hogy német tiszt egy ilyen mocsok helyre belépjen, ez egyszerűen hihetetlen volt.
71
00:22:56,753 --> 00:23:14,092
Megállt a szoba közepén, addigra már természetesen már mindenki fenn volt, két nagynéném a szeméig húzta a takarót, mintha ott sem lenne. „Levetkőzni!”- intett felém.
72
00:23:15,308 --> 00:23:34,863
Egyszerűen nem értettem, nem nyelvileg nem értettem, az egészet nem értettem. Anyámra néztem, aki döbbenten nézett vissza, és semmiféle utasítást, vagy semmiféle információt nem sugárzott a szeme, csak valami szörnyű rémületet.
73
00:23:36,956 --> 00:23:48,320
„Mondtam, levetkőzni!”- intett mégegyszer felém. „Az istenért, de hát ez egy gyerek. Mit akar?” „Levetkőzni!”
74
00:23:50,976 --> 00:24:10,805
Előző este Babits-ot olvastam, azt a zöldfedelű, mindmáig a legkedvesebbet, Babits összeset, mert ha sok holmit nem is vittem magam ide, néhány kedvenc verskötetemet.
75
00:24:12,193 --> 00:24:21,781
Ott volt velem Kosztolányi, ott volt Babits, ott volt József Attila. És aztán Thomas Mannból még meg tudtam menteni.
76
00:24:22,554 --> 00:24:46,084
A német tiszt kesztyűjével átnyúlt az asztalon, magához húzta a kötetet, és elkezdett lapozgatni benne, mintha bármit értett volna, mint amikor valaki udvariasan elfordult, hogy nehogy valamilyen személyes dologba, mint egy levetkőzés betekintsen.
77
00:24:46,862 --> 00:25:15,789
Ez volt a legfélelmetesebb. Én elkezdtem gombolni a pizsamámat, nagyon tétován, és ekkor az anyán nem bírta tovább. Odarogyott, letérdelt a tiszt elé: „Az isten áldja meg, hát vannak itt nők, hát nem látja, hogy ez egy gyerek?”
78
00:25:19,864 --> 00:25:34,564
És ekkor a tiszt könnyedén, semmi indulat nem látszott az arcán, gyönyörű fényes fekete csizmájával az anyám arcába rúgott.
79
00:25:36,007 --> 00:25:48,494
Hogy mi lett volna ebből tovább, és mi volt az egész nem tudom megfejteni. Pusztán felnőtt fejjel visszagondolva, ennek semmiféle szexuális vonatkozása nem volt, és nem lehetett.
80
00:25:49,393 --> 00:26:21,374
Én olvastam már a Lolitát, tudom azt lehet ifjú lányokhoz, vagy szinte gyereklányokhoz vonzódni, de én akkor egy ványadt szerencsétlen, lefogyott, körülbelül 11- 12 évesnek látszottam, semmiképpen nem olyanak, aki bármi olyanfajta vonzódást tud kiváltani,mint amit egyébként a töténetnek ez a külső burka kifejez.
81
00:26:22,030 --> 00:26:43,786
Másról lehetett itt szó, az öncélú megaláztatásról. Az öncélú megaláztatásról, amit talán Jancsó talált meg, ha arra gondolunk, hogy a lemeztelenítés és a megszégyenítés és a bosszú jelképei, mit jelentenek a Jancsó filmekben.
82
00:26:45,710 --> 00:27:07,547
Anyám szája sarkából kezdett csordogálni a vér, mikor deus ex machina módon, nem a légiriadó közeledtét jelző, hanem már itt van a légveszély, fölvíjjogtak a szirénák, a tiszt el.
83
00:27:10,062 --> 00:27:25,884
Amikor lementünk a pincébe, akkor láttuk, hogy a szomszédba szörnyű dolgok történtek, üvegcserepek, ablakcserepek, lent is a különböző helyeken. Hát azt az éjszakát nem lehet elfelejteni.
84
00:27:27,476 --> 00:27:59,833
Mint kiderült a szomszédunkban nem ennyire finoman viselkedtek a katonák, német tisztek egyébként ugyancsak, az egyik kedves asszonyt agyba-főbe verték. Feldagadt az arca, kitörött két foga, az egész testén véraláfutások és nyílt sebek voltak.
85
00:28:01,680 --> 00:28:15,612
Tulajdonképpen ezt neveztem el a mi Kristály-éjszakánknak. Körülbelül így képzelhető el, az üvegcserepeknek a pusztítása és a megalázott megvert embereknek a látványa.
86
00:28:16,513 --> 00:28:36,719
. Annyit, hogy édesanyám aki kétéves korában elvesztette az anyját, rá két évre apját, falusi lány volt, fölkerült Pestre árvaházba, ahol ápolónőnek tanították ki.
87
00:28:37,567 --> 00:28:50,916
Később a Zsidó Kórház főnővére lett. Itt is ismerkedett meg az apámmal, akinek az édesanyja ott haldoklott, és az anyám viselte gondját.
88
00:28:52,576 --> 00:29:18,850
Nos áthoztuk mihozzánk ezt az összevert asszonyt, és az anyám valóban rendkívül sok gyöngédséggel és szeretettel ápolta, próbált segíteni rajta. Gyógyszerünk, alig kötözőszer alig, de az a gondoskodás, hogy három napig el nem mozdult az ágya mellől,
89
00:29:19,774 --> 00:29:41,124
nem érdekelte az, hogy légiriadó volt, ott maradt fönt ezzel az összevert asszonnyal, akiről annyit kell tudni, és ez nagyon fontos a későbbiekben, akinek a férje keresztény volt, kőműves, kűműves mester, szakmunkás,
90
00:29:41,992 --> 00:30:02,585
mi ennyit tudtunk csak róla, és azt hogy hűségesen, mindenféle tilalommal dacolva megjelent a feleségénél. az asszony fölgyógyult és egy nap nem jött vissza többé a csillagos házba.
91
00:30:03,428 --> 00:30:24,328
Bombázások voltak, senki nem kereste, vagy jóindulatúan úgy tett, mintha nem keresné, hát itt a házmesterre gondolok természetesen, másnak eszébe sem jutott volna, mindenki tudta, hogy elege volt, lelépett, elég.
92
00:30:28,972 --> 00:30:47,982
Most ugorjunk egy kicsit az időben, és eljutunk október 15-ig. A szomszéd házban, mint mondtam a rádió kint volt, pontosan emlékszem egy óra volt, amikor Horthy proklamációját beolvasták,
93
00:30:48,969 --> 00:31:07,781
és az egyszerűen hihetetlen volt, az a boldogság és öröm, ami kitört, hallva, hogy vége, végre vége. A szomszédból mostmár teljesen leplezetlenül integettek, boldogak voltak, örültek.
94
00:31:09,675 --> 00:31:18,943
Volt, aki tényleg abban a pillanatban letépte a csillagot, igen hát a véletlen.
95
00:31:21,615 --> 00:31:35,611
Engem hosszú ideíg nem sokat, a szabadidőmben nem sokat töltöttem a házba, ilyen kis nyafka, budai úri kislánynak tartottak,
96
00:31:36,390 --> 00:31:54,218
hadd tegyem hozzá, hogy borzasztóan szegények voltunk, és ez nem művi, álszegénység volt, hanem egy vastag, kemény szegénység, és ezt csak súlyosbította az apám elsők között volt, akit éppen a származása miatt elbocsátottak az állásából.
97
00:31:55,049 --> 00:32:04,508
Én 12 éves korom óta dolgoztam,mármint azt, hogy tanítványaim voltak, és az éjszakai órákat pedig kötéssel töltöttem.
98
00:32:05,271 --> 00:32:16,932
Ott akkor megfogadtam, és ez az egy fogadalmam, amit betartottam, hogy ha ennek a tébolynak vége, én többet kötőtűt a kezembe nem veszek.
99
00:32:17,950 --> 00:32:32,791
Ezt tényleg sikerült betartanom. Most természetesen itt mások voltak a gyerekek. Szívemhez nagyon közel került az a fiú, nevezzem őt, ahogy akkor neveztem Egérnek,
100
00:32:33,622 --> 00:32:51,777
aki úgy próbált megtréfálni, hogy egy döglött egeret eresztett a blúzom alá, amitől hát szóval szörnyű iszonyat fogott el, aztán azt mondta, hogy "bocs ez tényleg hülyeség volt".
101
00:32:52,776 --> 00:33:03,229
Ez a fiú öreg nagyanyjával együtt, akit el nem hagyott volna, és példásan ápolta a nagymamát,
102
00:33:05,160 --> 00:33:21,252
ez a gyerek egy pesti vagány volt, egy pesti zsidó vagány, annak a szókincsével talpraesettségével, és mi nagyon- nagyon jó barátságot kötöttünk egymással.
103
00:33:22,804 --> 00:33:38,772
Egér meghallva a proklamációt, elment, kiment; „körülnézek, hogy mi van a városban”. És többé nem jött vissza.
104
00:33:40,689 --> 00:34:02,385
Mert estére már, hiszen délután már baljós hírek voltak, amelyek azt mutatták, hogy itt azért valami baj van, hiszen a katonákhoz nem továbbították ezt a proklamációt, és a továbbiakban is harcban lévőnek tekintették magukat,
105
00:34:03,476 --> 00:34:15,626
aztán estére kiderült már, hogy tulajdonképpen itt egy puccs következett be. Egérről nem hallottam semmit.
106
00:34:19,101 --> 00:34:38,767
Tulajdonképpen a mi házunkhoz már visszafele tarthatott, közel, nyilas suhancok verték agyon. Az első halott.
107
00:34:41,281 --> 00:34:51,759
Persze halott rengeteg volt, hiszen egy csomó öregasszony, öregember volt. Szinte alig, később alig telt el olyan nap, hogy ne lett volna halottunk.
108
00:34:58,150 --> 00:35:16,386
Na most valóban az embereket elfogta a teljes kétségbeesés, hogy mi jön, mi következik. És akkor a dolgok, mintha a jelentős dolgok vagy hajnalba, vagy éjfélkor történnének,
109
00:35:17,134 --> 00:35:30,498
ha meggondoljuk a korábbi a későbbi történelmi periódusokat is. Korán reggel két katona jelent meg nálunk. Anyámat kereste.
110
00:35:31,622 --> 00:35:43,049
Két baka, két honvéd, először kihívták anyámat a konyhába, egy pár percnyi tárgyalás után, anyám izgatottan visszajött. „Olvasd!”
111
00:35:44,005 --> 00:35:57,743
Egy pici cetlin annyi volt, hogy tegyétek, amit a fiúk mondanak. aláírás: Apa. Apám írása volt.
112
00:36:01,199 --> 00:36:11,574
Semmit nem magyaráztak meg, csak annyit, hogy apám él, itt van valahol pesten, és hogy ők minket oda el fognak vinni.
113
00:36:12,418 --> 00:36:22,792
Kockázatos volt a dolog, hogy kinek higgyünk, ne higgyünk az egész döbbenetes, szokatlan. 10 percet kaptunk, hogy összeszedjük a holminkat.
114
00:36:23,898 --> 00:36:33,144
Nem volt nagyon nehéz, hiszen minden pillanatban légitámadástól tartva, ott volt kinek-kinek az összecsomagolt holmija.
115
00:36:33,742 --> 00:36:52,773
Anyámtól még a katonák figyelmeztettek, hogy valami élelmiszert hozzunk, sok ennivaló nem volt. Egy darab kenyeret a végén egy konyharuhába kötöttem bele, és a Babits- kötetemet.
116
00:36:53,825 --> 00:37:04,139
Anyám talán rábírt volna, a könyvet hagyd, amikor ruhát nem tudunk, meg élelmiszert magunkkal vinni.
117
00:37:04,948 --> 00:37:14,058
És akkor így indultunk meg, így indultunk meg. Akkor már hosszú ideje belső fogságból, rég hol volt már Rózsadomb, meg szabadidő.
118
00:37:16,433 --> 00:37:33,087
Mégpedig elől ment az egyik katona, majd az anyám, utána én, és a másik katona zárta a sort. Egymással nem volt szabad beszélni, figyelnünk kellett, hogy merre mennek, kérdezni nem lehetett semmit.
119
00:37:34,353 --> 00:37:45,158
És ekkor elindultunk Pestnek olyan részére, amely számomra teljesen ismeretlen volt. És akkor most álljunk meg egy pillanatra: a szemek.
120
00:37:48,814 --> 00:38:01,125
No nem Elias Canettinek a Szemjátékokára gondolok, ez más. A szemek, amelyek bennünket néztek, elég szokatlan látványt nyujtottunk.
121
00:38:01,705 --> 00:38:25,107
Az, hogy nyilasok kísérnek csillagos zsidókat, igen , hát az elment. Két magyar honvéd, a szemek, amelyeknek többsége közömbös volt, mintha természetes lenne a látvány,
122
00:38:25,618 --> 00:38:47,954
volt ahol vad gyűlölet sütött ki a szemekből, és voltak együttérző és résztvevő szemek, és ha kettővel- hárommal találkozik csak az ember, egy másél órás úton, az megint kell, hogy erőt adhon, de többel találkozutnk.
123
00:38:49,505 --> 00:39:11,798
Kb. fél óra után, ahogy elindultunk, légitámadás, nem volt mást tenni, bementünk az egyik ház óvóhelyére, ahol azonban az óvóhely parancsnoka, látván, hogy két csillagost kísérnek, egyszerűen kidobott bennünket.
124
00:39:14,061 --> 00:39:28,013
most hogy bennünket kidobott, hát igen, „dögöljetek meg!”, ordította utánunk. De hogy ezt a két szerencsétlen katonát volt szíve kidobni, ez egyszerűen számomra felfoghatatlan.
125
00:39:29,945 --> 00:39:42,542
A háznak a lépcsőházába hasaltunk, mert tudniillik a ház egy részét találat érte, recsegett-ropogott minden körülöttünk.
126
00:39:44,120 --> 00:40:09,838
Fölöttünk valami ablakszerűség volt, ami betört. Az egyik katonán meglehetősen mély sebet is ütött az arcán, amit aztán az anyám próbált elállítani, zsebkendővel bekötni, és így mentünk tovább, amikor is megérkeztünk egy iskolához.
127
00:40:11,066 --> 00:40:24,070
Az iskola, átmenetileg kaszárnyává alakították át, amikor megláttuk ezt a kaszárnyát anyámmal egymásra néztünk, és körülbelül az volt, amit mondtunk csak a szemünkkel,
128
00:40:24,806 --> 00:40:35,659
mert köztünk is a szemjáték volt, a szemeknek kellett amikor száj nem nyílhatott meg, és szó nem jöhetett ki, hogy "elvesztünk".
129
00:40:37,280 --> 00:40:56,351
Pedig nem vesztünk el. Bejutottunk egy iskolának a tornatermébe. A tornaterem ablakait, hiszen, óriási ablakok voltat, sötétítő takarta, ezért félhomány volt nappal is.
130
00:40:59,951 --> 00:41:24,514
A terem közepén, homokzsákok voltak fölrakva egy piciny kis rés volt benne, amit egy ilyen zsákszerű, függőnyszerűség takart, és amikor a zsák oszlop túloldalára értünk, akkor az apám sietett elénk.
131
00:41:28,374 --> 00:41:40,223
Fantasztikus volt. Most már a szakirodalom, szakirodalmat, az irodalmat olvasva, talán valami lehetett abban az elképzelésben,
132
00:41:41,361 --> 00:42:00,861
hogy megpróbálják, október 15-re összpontosítva a Budapesthez közeli munkaszolgálatosokat fölhozni Budapestre, esetleg még fegyvert is adni a kezükbe.
133
00:42:01,681 --> 00:42:14,540
Apám ugyan nem volt nagyon fiatal, végig harcolta az első világháborút, 19 éves korától kezdve 4 éven át volt katona.
134
00:42:14,854 --> 00:42:33,774
Természetesen ennek az átmeneti laktanyának a vezetősége, teljesen tudta, hogy mit tesz, mit csinál, amikor apámékat fölhozták budapestre, és elhelyezték ebben az átmeneti laktanyában,
135
00:42:34,367 --> 00:42:53,341
az egyik parancsnok azt mondta, hogy emberek, aki biztosítani tudja azt, hogy a családja három napon belül továbbmehet valahova, én biztosítom azt, hogy katonákat küldök értük,
136
00:42:54,635 --> 00:43:07,305
megszervezem azt, hogy legyenek futárok, akik értesítik az ismerősöket, hogy gyereküket vagy családjukat akarják őrizni, de 3 napnál több idő nincs.
137
00:43:08,168 --> 00:43:23,317
Két éjszaka. Na most hát, talán két szót arról, hogy apámat hosszú hónapok óta nem láttam. Borzasztóan, borzasztóan nézett ki.
138
00:43:26,202 --> 00:43:52,305
Elgennyesedő lába, csont soványan, roncsként. És akkor elkezdődött, apám tudniillik abban bízott, hogy azért rokonság segít, és itt álljunk meg egy pillanatra annál, hogy
139
00:43:53,962 --> 00:44:09,602
Apámék kilencen voltak testvérek, tehát nagy család. Apám volt a legidősebb. És miután hamar elhaltak a szülei, tulajdonképpen ő volt a családfő, a családról gondoskódóvá.
140
00:44:11,558 --> 00:44:26,248
. A testvérei közül, férfiak és nők egyaránt, már akik megházasodtak, kivétel nélkül keresztényekhez mentek hozzá, vagy vettek, keresztényeket vettek feleségül.
141
00:44:27,386 --> 00:44:42,233
Tehát nem volt puszta ábránd az, hogy természetesen nem lehet menni, hiszen nem tehetik ki a saját testvéreit valamiféle rossz helyzetnek, ilyen áldozatot egyszerűen nem lehet kérni,
142
00:44:42,875 --> 00:44:56,112
de abban reménykedett, hogy hátha mozgósítani tudnak valakit a szélesebb rokonság, ismeretség körében, ahol hátha befogadnak. És nem ment.
143
00:44:58,393 --> 00:45:22,830
Pontosabban, anyámnak ment. Mert az az ember, akinek a feleségét az anyám ápolta, az megígérte neki, ha nagy baj van, segít. És be is tartotta a szavát.
144
00:45:24,281 --> 00:45:51,211
Mégpedig a futár először egy igazi eredeti keresztlevéllel tért vissza, majd anyám közölte, hogy ez nem megy, hiszen apámnak a húgát magával kell vinnie, a másik húga is, hiszen kezdetben négyen voltunk,
145
00:45:51,337 --> 00:45:59,237
időközben elvitték munkaszolgaálatosnak, megkapta a másik papírt is, most már csak velem volt gond.
146
00:46:00,824 --> 00:46:17,725
És az órák múltak. Na most hogyan lehetett itt eltölteni ezeket a nappalokat, és éjszakákat. Az este volt, az éjszaka volt az igazán izgalmas és szívszorító dolog.
147
00:46:19,833 --> 00:46:37,542
Minket körülbelül lehettünk húszan a családtagok huszonöten nem tudom, katonaköpenyt kaptunk, és katonasapkát, a hajamat alá tűrtem, mások is, a nők.
148
00:46:40,602 --> 00:46:54,033
A lópokrócot az orromig húzva, mert tudniillik este nem csak a szokásos őrség ellenőrizte a létszámot, hanem jöttek a nyilasok is.
149
00:46:56,428 --> 00:47:13,790
. Na most az amikor végigmentek ott, elemlámpával, és érezte az ember, hiszen nem aludt, hogy közeledik az elemlámpa az arcához.
150
00:47:15,509 --> 00:47:28,092
Hallotta a másik zihált lélegzetét, én apám és anyám között feküdtem. Éreztem a szívdobogásukat. Nem is annyira a magamét.
151
00:47:29,328 --> 00:47:44,872
Most ez két éjszaka, amit ott töltöttünk így, hát kemény dolog volt. De ha ezt túléltük, akkor méginkább megerősödött az a sokkal korábbi dolog, hogy nem feladni.
152
00:47:45,565 --> 00:47:55,706
De a szüleim teljesen kétségbeestek, mert velem még mindig nem tudták, hogy mit kezdjenek, amikor is egy véletlen következtében,
153
00:47:58,230 --> 00:48:12,753
az egyik munkaszolgálatos férfi ugyanabba, ugyanazon a helyen dolgozott ahol az apám. Lényegesen magasabb beosztásban, az igazgatóúr.
154
00:48:13,878 --> 00:48:34,933
Valahogy elmondta apámnak, hogy az ő kislányát egy svéd gyerekotthonba fogják elvinni. És akkor az apám, aki büszke, rátarti ember volt, elkezdett könyörögni, hogy hadd mehessek én is, amikor érte jönnek az ő kislányáért.
155
00:48:35,910 --> 00:48:57,599
Az nem lehet. Az ember a szüleit nagynak tartja, róla gondoskodónak. Egyszer már átéltem anyám térdre, földre omlását a német Wehrmacht tiszt előtt.
156
00:48:59,041 --> 00:49:22,829
És akkor apám, ez a büszke, rátarti ember, zokogni kezdett. Átölelte a térdét ennek a kollégának, na egy óra múlva jöttek értünk. És én a svéd gyerekotthonba találtam magam.
157
00:49:25,320 --> 00:49:47,327
Végtelen magányos napok következtek. A gyerekotthon valóban tele volt szinte egy gombostűt nem lehetett leejteni. Én abban a szerencsében részesültem, hogy az extra, tekintélyes vendégek helyek számára fenntartott szobába, szorítottak nekem egy helyet.
158
00:49:47,865 --> 00:50:09,087
Egy rendkívül kedves, fiatal nő, aki 20 év körüli volt, és operaénekesnek készült, és reggeltől estig Saint-Saїns Sámson és Delilah nagy áriát próbálta.
159
00:50:09,696 --> 00:50:23,464
Na most azóta, ha ezt meghallom végigfut a hátamon a hideg. A zenék felébresztenek emlékképeket, emléksorokat és élményeket.
160
00:50:24,086 --> 00:50:29,982
Aki átélte ’56-ot, annak az Egmont nyitány, most már mindig ’56 marad.
161
00:50:32,805 --> 00:50:48,036
Magányos voltam, nálam messze jobb módú gyerekek voltak ebben a svéd gyerekotthonban, akikhez időnként jöttek látogatók, akik ennivalót hoztak.
162
00:50:49,003 --> 00:50:59,409
Én a lépcsőfeljáró felső fokán egy lépcső fokán ültem, gubbasztottam, mikor már nem bírtam a Delilah áriáját elviselni.
163
00:51:00,408 --> 00:51:18,039
Na ekkor már komoly éhezés volt, és ennek nyilván megtettek, hogy gondoskodjanak rólunk, és egyszer csak azt láttam, hogy két SS tiszt jön fel a lépcsőn.
164
00:51:20,659 --> 00:51:31,990
Tényleg szinte megállt a szívverésem. És akkor kiderült, hogy a két SS tiszt, két zsidó fiú volt.
165
00:51:34,626 --> 00:51:55,145
Későbbi olvasmányom alapján tudom, hogy nagyon, ugyan nagyon gyenge, halvány és erőtlen volt az a mozgalom, amit a zsidók tudtak, önmaguk és társaik mentésére elindítani, de ez a két fiú ezekhez tartozott.
166
00:51:57,052 --> 00:52:07,273
Különösen az egyik, aki valahogy látta a magányosságomat, a szomorúságomat, ült gyakran mellém a lépcsőre, az én helyem a lépcsőn volt.
167
00:52:09,930 --> 00:52:17,422
Átölelte a vállamat, vígasztalt. Hogyan vállalkozhatott egy ilyen szerepre?
168
00:52:18,084 --> 00:52:27,907
Többek között úgy, hogy az édesanyja német volt, berlini, tehát valóban anyanyelvi szinten beszélt németül. Ők voltak a mi összekötőink.
169
00:52:30,020 --> 00:52:59,236
És egy nap koradélután ülök a lépcsőn, és csak látom, hogy jön az anyám. Az öröm és a rémület egyszerre fogott el, hiszen veszélyes az ő számára, de végre láttam, tudtam, hogy él, és hozott egy két kilós kenyeret.
170
00:53:02,036 --> 00:53:19,923
Én azt a kenyeret, talán 10 perc alatt faltam be, lehet, hogy volt az 15 is. És könyörögtem, hogy mama soha többé ne gyere, ne gyere. boldog vagyok, hogy látlak, de könyörgök ne gyere.
171
00:53:22,487 --> 00:53:41,606
Anyám, hát semmiképpen nem látszott zsidónak, talán érdemes itt szólni itt az ő családi hátteréről is, egy különös dologról, amit nem nagyon szoktak tudni, vagy elemezni, és ez az, amit körülbelül úgy jellemezhetek, hogy ’paraszt zsidó’.
172
00:53:43,159 --> 00:54:03,104
Egy ilyen családból származott, és teljesen véletlen volt, volt egy zöld gyapjú kendője, ennek a zöld gyapjú kendőnek köszönhetjük, köszönhetünk sok mindent a továbbiakban.
173
00:54:04,852 --> 00:54:29,730
Ezt hordta, és abban a házban ahol ő élt, az ott lévő egyik nyilas vezér, a nyilasok iránti szimpátiája jelének tekintette ezt a zöld kendőt, és mindig tájékoztatta anyámat, hogy milyen zsidókat hol, miképp öltek meg.
174
00:54:29,868 --> 00:54:44,463
És elmondta, hogy most jönnek a gyerekotthonok. És ekkor anyám kétsébeesetten ezt a közös barátunkat, akit egyelőre nevezzünk G.nek, értesítette, hogy azon nyomban hozzon ki a gyerekotthonból.
175
00:54:46,888 --> 00:55:03,371
És másnap G. megjelent, el se búcsúzhattam senkitől, semmit szinte nem vihettem magammal, na de visszamentem a Babitsomért, és elindultunk az úton.
176
00:55:05,071 --> 00:55:22,459
Na most, hogy itt mennyi veszély van egy ilyen menekülésnél, azt elmondani sem lehet, hogy mikor fordul az ember jobbra és balra, hogy mikor kerül olyan helyzetbe ahol tényleg nyilasok vannak, igazoltatnak, nem igazoltatnak.
177
00:55:23,360 --> 00:55:36,956
Számomra az egész valami lázas képként dereng csak vissza minden eseménye, amíg el nem jutottunk az Astoria szálló közelébe.
178
00:55:37,483 --> 00:55:45,443
Na most önmagában őrültség volt talán az Astoria szálló közelében, amely egyébként az SS-nek a központja volt eljutni,
179
00:55:46,077 --> 00:55:56,321
mások azt mondják, hogy oda érdemes menni, ahol tudják hogy oda ép eszű ember nem megy, ha menekül. Na mindegy.
180
00:55:58,032 --> 00:56:14,611
Ahol valamikor, ma nem tudom, mi van, a pedagógus könyvesbolt kirakata volt a múzeum körúton, a kirakat betörve, és egy félig levetkőztetett megcsonkított test.
181
00:56:16,654 --> 00:56:33,679
„Igy járnak a bujkáló zsidók.” És az a fiú volt, aki SS ruhában, a vigasztalóm volt, a támaszom volt.
182
00:56:34,904 --> 00:56:47,817
Na most a későbbi elbeszélésből tudom, hogy elkezdtem sikoltozni, na most szegény G. számára más nem kellett még, zsidó lány ment, aki elkezd arénázni, sikoltozni.
183
00:56:48,276 --> 00:57:00,321
Na most nem is emlékszem, én másfél 2 napig feküdtem magas lázzal. Amikor körbenéztem, hogy hol is vagyok. G. a saját lakásába vitt.
184
00:57:01,101 --> 00:57:21,444
Róla annyit kell tudni, és ez nagyon fontos, hogy egy földszinti, udvari lakás volt, amelynek a bejárata az közvetve konyhába nyílt, és egy üveges ajtó volt rajta.
185
00:57:23,465 --> 00:57:45,744
Egy szoba tartozott még hozzá, a wc kint az udvarban. Nos ez annyit jelentett, hogy én minden áldott nap csupán éjjel, egy és 2 óra között mehettem az illemhelyre,
186
00:57:46,780 --> 00:58:07,311
mégpedig úgy, hogy albérlők is voltak, mégpedig egy… tulajdonképp arra szeretnék kilukadni, hogy az életnek a leghétköznapibb és legapróbb eseménye is tele volt vészhelyzetekkel.
187
00:58:09,015 --> 00:58:23,134
Mert én az ott lakó postásnőnek a köpenyében és sapkájában tettem meg minden éjjel ezt az utat, de bármikor, tehát ott volt ez az állandó félelem, hogy mégis esetleg lebukhatok.
188
00:58:24,424 --> 00:58:42,477
Nem szólva arról, hogy az az ajtó, ablakkal hát nem nyújtott olyan nagyon nagy biztonságot, és én természetesen semmilyen légitámadás esetén az óvóhelyre nem mehettem le.
189
00:58:46,205 --> 00:59:11,169
A postásnő nagyon kedves volt, hanem a szeretője, hát igen. Az, hogy masszív alkoholista volt, az úgy általában még csak elmenne, ha nem lett volna a legagresszívabb fajtából való.
190
00:59:12,596 --> 00:59:20,672
Ha minden alkalommal nem úgy jött volna be, hogy tövig kirántotta az ajtót. Nekem meg úgy kellett el oldalaznom,
191
00:59:21,062 --> 00:59:30,602
na nem úgy szökellve, hanem csak úgy óvatosan, hogy nehogy valaki meglásson, mindenesetre a magam biztonságát valamelyest féltve.
192
00:59:32,072 --> 00:59:41,656
Az hogy verte a nőt, hát verte, az ő magánügyük, az hogy összetört tányérokat, istenem ,több is veszett Mohácsnál.
193
00:59:43,020 --> 00:59:54,693
Hanem volt amikor már elkezdte, úgy alaposan beívva, hogy megmondom ám, hogy itt a zsidó lány. Nekünk a szemünk se rebbent.
194
00:59:56,283 --> 01:00:19,991
És ekkor jött a következő műsorszám, zokogott. Egy este beállított, zokogott, hogy ő elmondja a titkát, mégpedig az ő anyja zsidó, és bent van a gettóban.
195
01:00:21,749 --> 01:00:35,696
Ha van valakink a gettóban, ő boldogan bevisz bármit, kenyeret, mert ő az édesanyját nem hagyja magára. Nekünk a szemünk sem rebbent.
196
01:00:37,447 --> 01:00:53,469
Nem, köszönjük nincs senkink a gettóban. Ha már itt tartunk a gettónál, akkor éltem át az életem legfelelősségteljesebb elhatározását,
197
01:00:54,370 --> 01:01:10,924
tudniillik azért ez a nyilas eléggé kikészítette a rémtörténeteivel az anyámat, és a mama azt üzente, hogy adjuk föl, és menjünk be a gettóba, és akkor nekem kellett döntenem.
198
01:01:13,370 --> 01:01:27,232
Nem, nem tehetjük mama. Folytatni kell. Na most ennek a felelősségét éreztem magamban, hiszen döntöttem az anyám sorsáról is, nem csak a magaméról.
199
01:01:27,988 --> 01:01:41,506
És ez egyszerűen iszonyatos volt. Ez az állat, nem akarom megbántani az állatokat, mert állat így nem viselkedik, ez a szörny.
200
01:01:42,887 --> 01:01:52,949
Körülbelül egy hétig tartott ez a bizonyos műsora, aztán a szeretővel együtt eltűnt.
201
01:01:56,626 --> 01:02:26,001
Később kiderült, csak hamar keretlegény volt, mégpedig nem akármilyen keretlegény, hanem olyan, akinek a lelkén legalább 100 vagy 200 ember közvetlen halála, akinek a lelkét legalább 100 vagy 200 ember halála terheli.
202
01:02:26,501 --> 01:02:42,130
Az volt a szórakozása, hogy meztelenül az embereket, gondoljunk arra, hogy Ukrajnában vagyunk, fagy, felkergette a fára, és aztán lelövöldözte őket onnan.
203
01:02:46,480 --> 01:03:04,291
’44 nyarán 3 maradt meg összesen abból a századból, mit tesz J., ezeknek a karjaiba futott, és kivégezték, mint tömeggyilkost, mint háborús bűnöst.
204
01:03:04,633 --> 01:03:26,040
Na most ezt visszagondolva, hogy ezt együtt csináltam végig ezzel az emberrel, beleborzong, ennek még a gondolatára is, hiszen valóban rémségeket meséltek róla, hogy miket követett el.
205
01:03:27,586 --> 01:03:43,567
Elég nyilvánvaló, hogy körülbelül úgy, hogy ezt például Boehl az egyik regényében leírja, hogy amikor elkezdik gyűjteni az úgynevezett patyolatcédulákat.
206
01:03:44,302 --> 01:03:57,989
Ő is patyolatcédulát akart szerezni, azzal, hogy elnézi, hiszen tudta azt, hogy itt valami baj van körülöttem, tudta azt, hogy tulajdonképpen természetesen, hogy zsidó vagyok,
207
01:03:58,288 --> 01:04:04,172
és látta az én papírjaimat, ami most már csak egy hitvány másolat volt.
208
01:04:04,522 --> 01:04:17,459
Egyetlen előnye csak az volt, ha ezt fel kell valahol mutatnom nagy baj van, hogy azt már tetszés szerint lehetett kitölteni, Kis Katalinnak hívtak, erdélyi menekült voltam.
209
01:04:17,804 --> 01:04:34,726
Akkor születtem, amikor születtem, tehát a családba Kis Katinak neveztek, erre reagáltam, de ha elő kellett volna igazoltatásnál ezt a papírt igazoltatásnál venni, akkor már régen rossz, régen baj lett volna.
210
01:04:36,862 --> 01:04:58,476
Lebombázták a ház felét, én ekkor egyedül voltam ebben a konyhában, és nem féltem. Nem féltem, nem féltem, mint akkor sem, amikor karácsony előtt egyszer, hogy lássam az anyámat,
211
01:04:59,712 --> 01:05:21,002
G. elvitt, és ezen az úton, egy légitámadásba keveredtünk bele, a ligeten próbáltunk átvágni. Hasaltunk a hóban, mégpedig német katonák holttestéhez bújva.
212
01:05:22,355 --> 01:05:42,684
Akiket valószínűleg repülőgépről találhattak el, mert olyan teljesen szabályosan feküdtek. S mi odasimultunk ezekhez az halottakhoz, hát igen. A halottaktól nem volt mit félnem. Nekem az élőktől volt félnivalóm.
213
01:05:46,596 --> 01:06:01,872
Hogyan élte át az ember ezeket a bombatámadásokat? Ugyancsak nagyon ambivalensen, hiszen azt a várost bombázták, ami az enyém volt, amit szerettem és szeretek,
214
01:06:03,328 --> 01:06:20,216
és mégis ezek a gépek számomra a szabadságot hozták, de nem csak számomra, úgy mint zsidó számára, hiszen nagyon sokan voltak körülöttünk, akik ugyancsak ettől várták a megszabadulást.
215
01:06:20,677 --> 01:06:32,574
Akkor már csak őrültek, elvakult őrültek képzelhették azt, hogy ezt a háborút meg lehet nyerni. Ez a háború már rég veszve volt, mindenestül veszve volt.
216
01:06:35,956 --> 01:06:53,859
Egyre és egyre közeledett a front, éjszakánként az oroszok hangosbemondón szólították fel a lakosságot arra, hogy ne haljatok meg, magyarok! Ne folytassátok tovább!
217
01:06:56,902 --> 01:07:12,432
Ahogy közeledett a front, és miután a ház egyik fele összeomlott, le kellett menni a pincébe, és itt egy takaros óvóhelyet készítettek nekem, egy farakásban egy mélyedést,
218
01:07:13,245 --> 01:07:32,070
ahol ügyesen úgy rakták, hogy bizonyos dolgokat be lehetett venni, ki lehetett venni, tehát élelmiszert beadni volt hely, hogy ha napközben mégis szükségemet kell végezni, akkor hogyan és miképpen történjen.
219
01:07:32,550 --> 01:07:44,647
Én hat napot töltöttem, csak hat napot, ebbe a farakásba bezárva. Igen Heine Matracsírjára gondoltam, és hogy ne őrüljek meg, verseket mondtam.
220
01:07:45,190 --> 01:07:54,169
Verseket és történeteket. És ekkor vége.
221
01:07:56,976 --> 01:08:10,629
Engem nem még csak nem is az oroszok szabadítottak fel, ne menjünk most bele, hogy mennyiben felszabadulás, de nem szabadság,
222
01:08:11,287 --> 01:08:24,423
hanem neki szaladtam örömömben egy román katonának, de úgy látszik ez a kelet-európai szuvenír gyűjtés általános, mert rögtön ócska, vacak kis órámat lecsatolta.
223
01:08:25,518 --> 01:08:35,264
Boldogok voltunk, és az kiderült természetesen, hogy nagyon sokan voltak még azon az óvóhelyen, például katonaszökevények.
224
01:08:35,711 --> 01:08:54,441
De alig tartott egy órát a boldogság, amikor őrülten jöttek vissza, hogy ismét, már a szomszéd utcában vannak a németek. ekkor tudniillik házról házra ment a harc, és közelednek felénk.
225
01:08:55,130 --> 01:09:16,238
. Na most itt már nem volt mit tenni, hiszen annyira világosan feladtuk magunkat, és bizony volt kitől félni, szerteszaladt az egész társaság, és én azt mondtam, hogy most elindulok az anyám felé, hogy tudjam, hogy mi történik vele.
226
01:09:18,045 --> 01:09:38,179
. Elindultam az anyámhoz, és az egyik utcában összefutottam egy fiúval, fiatalemberrel, akit boldogult úrilány koromból ismertem.
227
01:09:38,581 --> 01:10:00,259
Egy felfújt, gazdag, felfújt üresfejű ficsúr volt, borzasztóan utáltam, és egy másik társával, akik, mint kiderült, egy zárdában élték át ezeket a hónapokat,
228
01:10:00,927 --> 01:10:15,489
mint kiderült egy irányba mentünk, így bandukoltunk együtt. De kiderült, hogy az reménytelen, hogy én elérjek az anyámhoz, az anyám Újpest csücskében lakott.
229
01:10:17,047 --> 01:10:28,521
És ezért úgy gondoltam, hogy az egyik nagynénémnél töltöm a délutánt és az éjszakát, tudniillik szürkülettől kezdve kijárási tilalom volt, harcok dúltak.
230
01:10:29,650 --> 01:10:46,833
És az oroszok szó nélkül lőttek, természetesen. Én a két fiatalemberrel a házuk előtt elbúcsúztam, és elmentem a nagy nénémhez, mint kiderült a nagynéném hónapokkal korábban már vidékre költözött, a házba nem engedtek be.
231
01:10:47,933 --> 01:11:12,456
Én elszaladtam az egyik közeli kórházba, ahol tényleg maga a pokol tárult elém, a földön vérző, súlyosan megsebesült emberek, én könyörögtem, hogy csak annyit engedjenek meg, hogy állva ott maradjak; nem, kidobtak.
232
01:11:13,622 --> 01:11:29,610
Ekkor tudtam már csak percek vannak hátra, órám nem volt, és akkor ott állok, egymagam, hát már megmenekültem, és ott állok egymagam, és most az oroszok fognak lelőni.
233
01:11:30,560 --> 01:11:45,179
És emlékeztem melyik az a ház, ahova ez a két fiatalember ment. Odaértem kétségbeesetten dörömböltem, beengedtek, és ekkor ért az egyik legdöbbenetesebb élmény.
234
01:11:45,603 --> 01:12:09,645
De eddig már össze nem tudtom számolni hány ember kockáztatta, azért hogy én életbe maradjak, az ő saját életét, és a családájáét. A mama szitkokba tört ki, azonnal takarodjon innen ez a lány, a nyakunkra hozza még az oroszokat.
235
01:12:10,010 --> 01:12:27,598
Egy pillanatig nem jutott eszébe az, hogy egy nappal ezelőtt még ő is rab volt valahol. És egyszerűen nem értettem az emberi kegyetlenségnek, és érzéktelenségnek ezt a fokát, de végül ott maradtam.
236
01:12:28,632 --> 01:12:45,338
Az ebédlő asztal alatt töltöttem az éjszakát, az ebédlő asztalt egy sűrű szövésű brokát terítő takarta, úgyhogy aki belépett oda, nem láthatott.
237
01:12:47,098 --> 01:13:08,301
És másnap reggel szaladni akartam, hiszen nem tudtam mi van az anyámmal. És ekkor ez a hölgy, hát mondta, hogy ha éjszakai szállást adtunk, most legyen olyan kedves menjen ki a konyhába, és mosogasson kicsit.
238
01:13:09,064 --> 01:13:25,411
Nem érti? Az anyámat akarom megkeresni. És megint kifutok az időből, hogy megtaláljam. Nem. Vékonyan csörgedezett valami hideg víz. Leírhatatlan volt az a konyha.
239
01:13:26,693 --> 01:13:47,701
Beleszartak tányérokba, edényekbe, megpenészedett kosz, mocsok, és én kétségbeesetten ott álltam, és próbáltam mosogatni, de nem ez volt a baj. Hanem a szomszéd háznak a lapos tetején egy orosz géppuskaállás volt, ahonnan lőttek.
240
01:13:49,179 --> 01:13:59,214
Na most az, ahova vissza is lőhetnek, az hogy most ennyi mindenen túl, egy ilyen értelmetlen őrültség miatt pusztuljak el?
241
01:13:59,875 --> 01:14:20,019
Folytak a könnyeim, legszívesebben összetörtem volna a hölgy, minden tányérját. 11, fél 12 körül, megkönyörült rajtam. Felejthetetlen volt, az életem további részét sokban meghatározó az a mondat, amivel búcsúzott.
242
01:14:21,864 --> 01:14:30,715
Remélem, kedvesem, hogy a kedves mamájával majd vendégül láthatom egy zsúron. Én teljesen ledöbbentem.
243
01:14:31,211 --> 01:14:43,114
Megőrült? megőrült ez a nő? Milyen zsúrról beszél? Miről beszél? Csak nem gondolja, hogy ez ugyanúgy folytatódhat, ahogy korábban megélte?
244
01:14:45,500 --> 01:15:07,907
Keserűség és harag volt bennem, de elérkeztem végül az anyámhoz, és itt húzzuk be az emlékezet függönyét. Az hogy és miképpen találtam rá, ezt egyszerűen nincs erőm elmondani.
245
01:15:09,529 --> 01:15:31,041
Igen, hát a véletlen, rengeteg véletlen volt a menekülések sorozatában, de azért benne volt az emberi jóság, áldozatkészség, és annyi szeretet, amennyit én kaptam, hogy ez soha nem felejthetem el,
246
01:15:31,728 --> 01:15:44,184
és ha értek is később bántások, mindig erre kellet gondolnom. Azokra az emberekre, akinek végül is az életem köszönhetem.