Készítette:
Félix Anikó ELTE Társtud. Szakkollégium
kalandjáték elindítása

Készítette: Félix Anikó ELTE Társtud. Szakkollégium

Hirsch Jenő élete

Hirsch Jenő 1920-ban Csehszlovákiában, feltehetőleg Kassán születik meg, a Masaryk-féle demokrácia kezdetén. Középosztálybéli ortodox zsidó családban nevelkedik, családja a város életében fontos szerepet tölt be, apja hitoktató, anyja fűszerbolt tulajdonos. Vallásos nevelésben részesül, majd a zsidó elemi után kereskedő iskolába kerül. 1943-ban Pestre szökik, ahol munkaszolgálatos lesz. Munkaszolgálatosként az ország különböző részein végez munkákat, egyszer látogat csak vissza Kassára, mielőtt deportálják a szüleit, azonban hamar visszatér a századhoz. A nyilas hatalomátvétel után kényszermenettel indítanák el őt is Mauthausenbe, azonban elszökik a Pesten bujkáló unokatestvéréhez. Megtalálják őket a nyilasok, de innen is el tud menekülni. Ezután újabb rokoni szálat, a Wesselényi utcai zsidó kórházban dolgozó unokanővért megkeresve a kórházban bujkál, és eközben segít a betegellátásban. Ismét elkapják a nyilasok, de megint sikerül megszöknie, ami után visszamegy a kórházba. Innen indul el 1945 januárjában vissza Kassára, bár hazajutása nem nevezhető zökkenőmentesnek. Először Kecskemétre utazik egy orosz katona kocsijában, majd Debrecen, Hollóháza és Sály megállóhelyeken jut el Kassáig. Otthon egyetlen életben lévő rokonánál, bátyjánál talál rejtekhelyet, akit családjával két keresztény asszony bujtat. A háború vége után bátyját is elveszíti egy tragikus balesetben. A háború után anagymihályi fakereskedő vállalat megalapításában vesz részt, később, az államosítás után Állami Erdészet lesz, ahol még 5 évig dolgozik. Amikor Kassából egy másik városba akarták áthelyezni, kilép a vállalattól. Ezután igazgatóhelyettes az Opkot Palivoma Staledninami vállalatnál, majd innen is kilép egy pártelnöknővel való állítólagos konfliktus miatt. Ezután önálló kereskedelmi tevékenységbe fog, építkezési vállalatot alapít, amiben az egész családját bevonva dolgozik. Munkája kapcsán ismeri meg szintén zsidó származású feleségét 1949-ben, akivel hamar összeköltöznek és összeházasodnak, majd nem sokkal később lányuk születik, aki 1980-ban szklerózis multiplexes lesz. Izraelbe és Pestre is ellátogat, de Kassán él élete végéig. Jenőnek 1964-ben szívinfarktusa lesz, ami után leszázalékolják. 1984-ben sikeres operációt hajtanak végre rajta Prágában.

Interjúrészletek a hazatérésről

„Én, a magam részirül, mint kassai, az volt a kívánságom, minél előbb kerüljek vissza Kassára. És így gyalog aztán (…) útra indultam (…) Kassára.”

„Na, így kerültem aztán Kassára (…) márciusba, és így jutottam el az én megboldogult bátyámhoz (…) a Bethlen körútra, ahol ő bujkált (…) Kassán meg már a felszabadulás.”

„Nézze, az én életem az olyan volt (…) nem tudtam. Tudja, (…) rendes kerékvágásba jutni. Próbáltam ezt, próbáltam mindenfélét. Ha valami kereskedni, ezt venni, ezt eladni. (…) Hát (…) vezető beosztásba kerültem.”

„Akartam kivándorolni (…) adódott egy alkalom, hogy a fiataloknak (…) sikerült kijutni Izraelbe, előre küldtünk őtet, ott utánunk mentünk, utána lehúzták a rolót és vége volt mindennek.”

„Mert megmondva, a terv az volt, hogy kimenjünk Izraelbe. És közbe lezárták a határt.”

„Amikor elkerültem én Pestrül, én már áprilisban már itt voltam Kassán. Még akkor nem volt egész Szlovákia vagy Csehszlovákia felszabadulva (…) Itten a lakásomat megtaláltam, a szüleim lakását (…) mondhatnám teljesen úgy, ahogy otthagyták a szüleim,Tehát a szekrénybe ott voltak a szüleimnek a dolgai, ruhái, meg tudom is, egyéb dolgai. Németek voltak ottan a lakásba. Négyen laktak ottan, de mindent rendbe hagytak, semmit se vettek el onnan. Ott maradott még olyan is, amit az édesapámnak voltak olyan héber hogyhíják régi dolgok egy szekrénybe, az is megmaradott, minden, annakidején.”

Készítette: Félix Anikó ELTE Társtud. Szakkollégium

Biográfia összefoglalás

Születése pillanatától többes identitással határozza meg magát, hiszen Kassán egyszerre zsidó és magyar. Bár a környezet soknemzetiségű, egész élete inkább zsidósága által meghatározott; gyerekkorában zsidó identitása erős lehetett, hiszen családja ortodox, és a rendszer szempontjából is „megéri” zsidóként szocializálódni. Kassa ennek a multi-identitásnak a szimbóluma, ahol mindenki valószínűleg komplex identitással rendelkezik. Az, hogy „kassai”, többet jelent, mint pusztán egy város lakójának lenni. Ebben a viszonylag elfogadó közegben, középosztálybeli „tipikus” zsidó család sarja, lehetőségei kedvezőek, inkább zsidóként meghatározva magát nevelkedik. A felnőtt, önálló élet kezdetén hirtelen rájuk zúduló antiszemitizmus, 38-ban az első zsidótörvény feltehetőleg a frissen elhelyezkedő félben lévő fiatalt rosszul érintette, nem tudja kibontakoztatni „zsidó neveltetését”. Pestre menekül a helyi üldözöttsége elől, zsidóságát így már üldözöttségében határozza meg és szimbolikusan magyar identitását „használja” az első (meg) menekülésre. Otthagyja családját, Kassát, gyerekkorát, ami feltehetőleg egy nagy lelki terhet is okoz, ugyanakkor a saját életösztönét is fejleszti, miképpen neki az otthoniak „helyett” is helyt kell állnia. Szökések és menekülések sorozatát éli át, amiben feltehetően egyfajta merészség, információk iránti figyelem mellett ez a fajta életösztön is megjelenik. A pesti munkaszolgálat a fiatalságát jelentette, ami feltehetően egyfajta nosztalgikusságot is okozott a későbbiekben, ami a Pestre látogatásban nyilvánul meg, amikor a Kis Royalban száll meg, ahol annak idején a nyilasok fogva tartották. A háború végén Kassára „menetel”, hazajut a gyerekkorba, ahol a zsidóság, szüleivel együtt, lényegében megszűnt. De folytathatja életét, illetve elkezdheti. Ismét jön egy elnyomó rendszer, ami zsidóként határozza meg őt elsősorban, hiszen be akarják szervezni, hogy jelentsen a cionistákról, de ő nem hódol be egy másik hatalomnak sem, a kommunista ideológiába való „menekülés”, ami sok holokauszt-túlélő esetében megjelenik, nála nem figyelhető meg. Mintha azáltal, hogy elmenekült, meg tudta volna őrizni hite és identitása kontinuitását, hazatérve az érintetlenül hagyott lakásuk is ezt szimbolizálhatja. „Nem volt szüksége” így a kommunizmusra, de kialakulhatott benne egy erős önállóság iránti vágy is, ami arról szól, hogy neki senki sem parancsolhat és nincs az a hatalom, aki elől nem tudna elmenekülni, megszökni. Így a szocializmus alatt is folytatja a „szökéseket” (kilép, amikor át akarják helyezni Rozsnyóra, ismét kilép, amikor konfliktusba kerül a párttitkárral), míg meg nem alapítja saját vállalkozását, amiben családjával együtt van benne. Felesége és gyereke is zsidó szellemben nevelkedik, ugyanakkor a többes identitást akarják feltehetőleg átadni a gyereknek, hiszen magyar iskolába küldik. Majdnem kiköltöznek Izraelbe, de végül nem sikerül. Kassához való ragaszkodás valószínűleg fontos pont az élettörténetben. Ezt erősítik a következő élettörténeti pontok, amik a városhoz és tágabb értelemben az ország történetével (Csehszlovákia/Szlovákia) „együtt haladnak”:

1920: születés időpontja, a Masaryk- kor kezdete

1938-ban 18 éves, Kassa visszacsatolása és az első zsidótörvény

1945 áprilisa: Beneš-dekrétumok kihirdetése, visszatérés Kassára, bátyja halála.

Biográfia elemzés

1. 1920. Csehszlovákia (Kassa?)

H.1.1. Nem derül ki a pontos születési hely, valószínűsíthetőleg Kassa

H.1.1.1 Elképzelhető, hogy az interjús szituációból adódóan evidenciának gondolja, hogy Kassán is született

H.1.1.2. Ha nem azért nem említi, mert evidencia, akkor lehet, hogy nem érzi fontosnak Kassát? A korszak- Masaryk-kor kezdete, demokrácia- jobban meghatározta a születési körülményeket, mint a pontos város?

H.1.1.3. Vagy éppen valamilyen averziója van Kassával szemben? Kassa későbbi sorsa tükrében feledésbe merülhet, inkább a korszak, amire szívesen emlékszik a születés és gyermekkor tekintetében?

H.1.1.4. Nem Kassán született, de valahol a közelben, ezért nem tartja lényegesnek megemlíteni

H.1.2. Épp a Masaryk kor kezdetén születni egy viszonylag nyugodt gyermekkort jelenthet, a háború után a demokrácia kezdete, Kassa többnemzetiségű, liberális, viszonylag befogadó város- jó körülmények, egyfajta multikulti, többes identitások lehetősége

2. Ortodox család, anyjának fűszerboltja volt a Harang utcában (ma zsidókonyha), apja hitoktató az elemiben, a polgáriban és a gimnáziumban- 3 testvére, két bátyja és egy nővére volt

H.2.1. Masaryk kor kezdetén zsidónak születni is relatíve jó kiinduló helyzetet teremt ad a szocializációhoz, a zsidóság nemzetiségként való bejegyzése egy erősödő zsidó identitáshoz vezethetett (H.1.2. erősödött, együtt a kettő igen jó kondíciókat jelöl)

H.2.2. Szülei a helyi zsidó közösségben fontos és hagyományosnak mondható szerepet töltenek be, gyereküket is ebben a szellemben nevelik valószínűleg

(H.1.1.4. H.1.1.2. szinte kizárható , hiszen a szülei fontos személyek a kassai zsidó közösség számára. Valószínűleg H.1.1.1, de hogy H.1.1.2 vagy H.1.1.3., még nem tudni. Az elsüllyedt gyerekkor?)

H.2.3. Épp az új berendezkedés évében születik, a magyarsághoz asszimilálódott zsidóság elindul a disszimiláció útján annak a hatására, hogy a kormány inkább a zsidó identitást támogatja a magyar helyett a magyar zsidók esetében- zsidóság fontosabb számára talán mint magyarsága, „jobb” zsidónak lenni, mint magyarnak, illetve szülei inkább zsidónak nevelik?

H.2.4. Magyarság iránti érzések csökkenek, szlovákok iránti lojalitásból és „költség-haszon” elemzés alapján inkább a szlovák iskolába íratják?

H.2.5. Zsidó identitását erősítve zsidó iskolába íratják

H2.6. Ortodox nevelés, ami szigorú szabályok betartásával jár, erős vallásosság egyfajta elkülönülést is eredményezhet a többségtől?

3. Zsidó ortodox elemi a mai zsidó templom mellett, földszinten volt szlovák iskola, emeleten héber (ma evangélikus), Polgári, majd 2éves kereskedelmi iskola

H.3.1. Zsidó vallásos neveltetés, a szülők úgy érzékelik, hogy gyereküket lehetőségük van zsidó iskolába küldeni, nem kell szlovák iskolába mennie (ezzel erősödik H 2.2.)H.2.4.

H.3.2. Valószínűleg egy soknemzetiségű környezetben nőtt fel, az iskola nem szegregálva volt, sőt együtt tanultak szinte a szlovákokkal, csak külön emeleten (ezzel erősödik a H.1.2, H.2.,1)

H.3.3.1. Magyar nemzetiségű zsidónak vagy zsidó nemzetiségű magyarnak gondolja magát?

H.3.3.2. Ha nincs vagy gyenge a magyar identitása, akkor feltehetőleg a magyarországi események híre hallatán ez még inkább csökkenni fog

H.3.3. Az átlagnál magasabban képzett, jó kilátások, Csehszlovákiában nem volt sokáig jele az antiszemitizmusnak, egy reményekkel teli élet kezdete?

H.3.4. 18 évesen kilép a munkaerőpiacra, ismét egy nagy történelmi esemény kötődik ehhez az évhez , 1938, Kassá visszacsatolják, ismét Magyarország. Felnőtté válásra hogy hathatnak az egyre erősebb lépések a zsidósággal szemben?

H.3.4.1. Magyarnak érzik magukat? Rögtön elkezdődik a jobbratolódás, zsidótörvények, éles váltás az addig meg nem lévő antiszemitizmus után- zsidóellenesség és a magyarság összekapcsolása? Feltehetőleg ez a közösségben egy távolodást eredményezett a magyarság iránt- valószínűleg a fiatalban is – az első zsidótörvény esetleg érintette az elhelyezkedésben a pályakezdő fiatalt? Törést okoz identitásában és életében egyaránt?

H3.5. Kereskedelmi iskola: viszonylag jó kereseti perspektívák

(éles kontrasztban az előző eseményekből következő jó helyzet a Masaryk-korban, a zsidó identitás „bátor” vállalása, a feltehetőleg erős identitástudattal rendelkező szülők, egy távolodás a magyarságtól- és a visszacsatolás, amivel „égből pottyant” antiszemitizmus és zsidótörvények együtt érték a közösséget- magyar identitástól való elszakadás? Többes identitásban disszonancia, billegő épí�ény összedől, a fiatal kialakulófélben lévő ember menekül, de visszahúzza az erős ortodoxia, ugyanakkor kihívás, életösztön)

4. 1943. elmegy Kassáról – Milákovics a munkaszolgálat parancsnoka, testvérét elvitték Ukrajnába, ott meg is halt, másik bátyja bujkált a háború alatt Kassán

H.4.1. Tájékozottabb volt, mint a testvérei? Honnan? Kitől értesült? Aki elmenekült a munkaszolgálat elől, az valószínűleg tisztában volt vele, hogy mivel jár bevonulni, kevés ilyen ember volt, valakitől információt gyűjtött és a parancsnokról is tudott, lehet, hogy az egyik bátyját előbb behívták és tőle /róla tudott meg információkat?

H.4.2. Menekül Kassáról- jókor értesül a munkaszolgálatról, olyan rémhíreket hallott, hogy inkább a bizonytalan menekülést választotta?

H4.3. Bátyjától tudja, akit feltehetőleg már előbb behívtak?

H.4.4. Miért egyedül ment? Testvéreiről nincs információ, hogy ekkor épp mivel foglalkoztak, de feltehető, hogy ők már dolgozó emberek voltak, jobban kötődtek Kassához, akár abból a szempontból, hogy munkahellyel rendelkeztek- azt nem tudni, hogy ő ekkor dolgozott e már, de feltehető, hogy neki is volt munkája, csak még nem volt mondjuk állandó

H.4. 5.Vagy fiatalabb korából adódóan „kalandvágyóbb”, merészebb?

H.4.6. Lehet, hogy a fiatalfelnőtt kialakulófélben lévő identitásában a magyarság felől érzett hirtelen kirekesztő attitűd egy elszakadást eredményezett a magyarságtól? A rájuk zúduló antiszemitizmus nem vezethetett ehhez?

H.4.7. Elhagyja Kassát, a családját, testvéreit – valószínűleg tudatában van annak is, hogy ha ott marad, nem valószínű, hogy megmenekül, de a családjától való elszakadás feltehetőleg mélyen érintette, főleg ha tisztában volt azzal, hogy rájuk mi várhat. Otthagyja őket a saját életéért: életösztön?

H.4.8. Ő miért nem próbált meg bujkálni? Kapcsolat hiányzott és így nem volt más választása? Vagy inkább a szökést választotta magától?

H.4.9. Három testvért, három különböző sors- más mentalitás, sors? Összetartás hiánya vagy nem is volt rá lehetőségük?

5. Vonattal Pestre megy hamis papírokkal- csendőrök elkapták- (Semsei) a miskolci katonai parancsnokság vezetője kimenekítette

H.5.1. Pestre megy- ambivalencia, hogy az antiszemita rendelkezések meghozatalának „helyszínére” menekül, illetve valahol a sors kihívása is

H.5.2. Miért megy a munkaszolgálat elől Pestre, ahol ugyanúgy van munkaszolgálat? Erősödik, hogy Kassát Milákovich miatt hagyta el. Hamis papírokat kap, akkor nem zsidóként élhetne Pesten munkaszolgálat nélkül

H.5.3. Hamis papírokkal elkapják a csendőrök és megmenekül? Ismeretség? Vagy szerencse? Valószínűleg határozottsága miatt, elszántsága miatt nem fordítják vissza, sugárzó élni akarás? (erősödik H.4.5.)

H.5.4. Ismeri a miskolci rendőrkapitányt?

H.5.4. Miért pont Pestre? Hamis papírokat honnan szerzi? Ismerős él Pesten?

H.5.5. Miután felér Pestre a hamis papírjaival, bujkál? Megkeresi a feltételezett ismerőseit?

6. Általános mobilizáció- Munkaszolgálatos lesz 105/8as pesti század, egyedül ő volt Kassáról.

H.5.5.

H.6.1. Mi történik, amikor Pestre ér? Hamis papírokkal hívják be munkaszolgálatosnak? Vagy éppen lebukik? De akkor miért nem küldik vissza Kassára?

H.6.2. Itt bevonul, nem szökik tovább, nem bújik el, itt is voltak információi, hogy itt nem olyan kemény a munkaszolgálatosok sorsa?

H.6.3. Vagy éppen nem volt már más választása?

H.6.4. A pesti században is zsidóként identifikálhatta magát, azaz nem hagyta el a zsidóságát a menekülés következtében és magyar identitását sem, mert az ország fővárosába szökött, de a lokális, kassai identitást felváltotta a pesti zsidó identitás, amiben a sokféleség ugyanúgy jelen volt, a többes identitás folytatódik azáltal, hogy egyszerre zsidó, munkaszolgálatos, magyar és kassai (H.1.2.)

H6.5. A században egyedül volt kassai –ez gyengítheti kassai identitását, helyette a „pesti muszos” identitás erősödhet

H.6.5.1. Vagy éppen erősítheti is a honvággyal összekapcsolódva, illetve a különleges kassai identitástudat következtében

7. Szőnyegbombázás alatt Rákosrendezői pu. rendbehozatala, alagi lovarda, szobi, tatabányai vasútépítés, Vagonban laktak- elvitték őket Vác felé- Szatmár, Veszprém mellett a Balatonnál repülőtér építés, többek közt (sorrend nem derül ki), levelezhettek az otthoniakkal, amíg fel nem épült a gettó

H.7.1. Pesten munkaszolgálatosként valószínűleg tudatában volt annak, hogy jobb sora van az otthonhagyottaknál, értesülhettek a sorsukról, illetve a pesti eseményekből is következtethetett - ez egy folytonos hazavágyódást jelenthetett, ugyanakkor mégis a századdal maradt, mert tudta, hogy így menekülhet meg (H.6.4-el együtt a hazaiak iránt egy lelkiismeret furdalás ébredhetett)

H.7.2. Fiatal felnőttként „legszebb” éveit a munkaszolgálatnak adta- valószínűleg épp elkezdte volna önálló életét, a felnőtt lét első évei a munkaszolgálat jegyében telnek

8. Szentkirályszabadján is a századdal építkeznek, itt németek toboroztak Borba, de ő megmenekült

H.8.1. Ismét valahogy megmenekül Bortól – elején tudja, hogy nem szabad odamenni, megint többet tud a többieknél és megint sikerül valahogy a jobb utat választania, de a szerencse itt már kevés, tudatos informálódás?

9. Légi riadó alatt, amikor kimenőt kapott, csillagos házban a Nagykörúton, nagyon kedvesek vele

H.9. 1. A pesti zsidósággal találkozik, szembesül a gettóval, talán eszébe jut róla az otthonhagyottak helyzete, talán lelkiismeret furdalás ismét felébred. H.7.1. erősödik.

10. 1944. április - Szatmárban volt a század- sínépítés, kapott kimenőt, hogy elmehessen a szüleihez a téglagyárba (szárítókban voltak elhelyezve a bevagonírozás előtt), tudta, hogy utoljára találkoznak, majd hazamegy kivenni a szekrényből valamit, Wehrmacht katonák lakták a házuk és megengedték, hogy kivegyen valamit

H.10. 1. Valószínűleg engedélyt kért, hogy elmehessen szüleihez- tudta, hogy el fogják vinni őket- hogy hogyan és hogy hova?

H.10.2. Ismét bátorság, hogy megkockáztat visszamenni – a biztosból a bizonytalanba

H.10.3. Ugyanakkor kérdéses, hogy lett –e volna lehetősége többször is jönni, ha igen, miért nem tette? Illetve tartotta-e velük a kapcsolatot? Valószínűleg többször kapott kimenőt, mégsem ment haza. Lelkifurdalás? Félelem? A folytonos szökéseknél mer kockáztatni, a hazatérésnél nem? Szüleivel szembeni lelkiismeret furdalása tartotta vissza? Szülei vajon hogy viszonyultak ahhoz, hogy ő elment? Csak az utolsó találkozáshoz „gyűjtött” annyi erőt, hogy visszamert menni?

H. 10.4. Valószínűleg az utolsó találkozás nagyon felkavaró volt, traumatikus élmény, hiszen tudja, hogy az utolsó találkozás

H.10.4.1. Bujkáló bátyját miért nem látogatja meg? Veszélyes? Nem olyan a viszonyuk? H.10.5. amivel még inkább felerősödött benne a lelkiismeret furdalás amiért magukra hagyta őket. (H.9.1. valószínű, lehet annak is a következménye a hazatérés)

H.10.5. Kassa, a téglagyárban a szülei azt az identitást, azt a múltat jelképezhették, amitől megszökött, hogy másként, máshol élje meg az üldöztetést - szülei nélkül, de jobb esélyekkel

H.10.6. Szülei deportálása után már csak bátyja marad Kassán, más nem köti oda

H.10. 7. Ebből még az is következhetne, hogy elszökik, miután „meglátogatta” szüleit - de valószínűleg kerestetik, az több, mint hazárdjáték..

H.10.8. Valami emléket vitt magával vagy inkább valami használati tárgyat?

11. Visszamehetett a századhoz, jó dolguk volt, vásárolhattak ételt a helybeliektől

H.10. 7.

H.11.1. Nem tartották ott? (H.5.2. hamis papírok valószínűleg csak a Pestre jutásra vonatkoztak?, hiszen a század tud róla, hogy ő kassai, úgy kapott engedélyt a hazamenetelre…?)

12. Magyarország- Budapesten keresztül? Szlovákián keresztül? Bécsújhely

13. Nyilas hatalomátvételnél Pesten, Gyalog Budapestre, látja, ahogy a nőket viszik a nyilasok Ausztria felé?

14. Nyugatinál kaszárnyába, Mauthausenbe akarták indítani őket gyalog

H.14.1. Kaszárnya- téglagyárra emlékeztethet

15. Elszökik

H.15.1. Megint elszökik, megint sikerül megtudni, hogy mi készül és időben megszökni

16. Pesten egy unokatestvéréhez megy, aki szintén hamis papírokkal dolgozott, de lebukott és csaléteknek használták, ha jön valaki, hogy elkapják és el is kapták és megkínozták őket a nyilasok

H.16.1. Miért nem rögtön az unokatestvéréhez megy, amikor Pestre szökik? Miért áll be muszosnak?

H.16.2. Vannak Budapesten rokonok

17. Bevitték őket a Mária Terézia kaszárnyába, ahonnan megszökött

H.17.1. Ismét megszökik, nincs olyan helyzet, amiből nem tudna elmenekülni, mintha pontosan tudná, hogy mikor kell menni, vagy épp a „gátlástalanság” dominál, hogy nem érzi igazán a menekülés súlyát?

18. Elbújt a Ligetbe

H.18.1. Hogyan tovább? Teljesen védtelenül, egyedül, a lényegében ismeretlen városban, megkeresheti unokatestvérét

H.18.2. Munkaszolgálat végével lezárul egy szakasz, ami feltehetőleg valamennyire elnyomta az otthonhagyottak iránti aggodalmat és szorongást, ami ezután újra előjöhetett erősebben.

19. Wesselényi utcai zsidó kórházban, Csatornában bujkált, unokanővér Ákos Rózsi, úgy tűnik az ő szülei voltak budapestiek? Ő megy ki Izraelbe és ott családot alapít.

H.19.1. A kórházban bujkálni biztonságosabb

H.19.2. Ismét egy rokon túléléshez közrejátszottak az ismeretségek?

H.19.3. Kórházban segíthet az embereken, ha már szülein nem tudott, itt tud segíteni másokon?

H.19.4. Újabb rokon Bpen

20. Nem tudni mikor, de a német megszállás előtt beszervezték egy ellenállás szervezésébe: a kórházban felfegyverezni a volt munkaszolgálatosokat

H.20.1. Bujkálás alatt merész dolog még ellenállást is szervezni

H.20. 2. Politikai elköteleződés? Baloldali ellenállás? Cionisták?

21. Nyilasok jöttek szökött munkaszolgálatosokért, elvitték a Kis Royalba az unokaöccsével együtt, csak kihallgatták, nem bántották, lehet, hogy a Dunába lőni vitték el őket

H.21. 1. Ismét elkapják, ismét meg kell szöknie, szinte lehetetlen ebből a helyzetből kijutni, talán ekkor már ő is feladja? Eddigi életút nem ezt mutatja, életösztön

22. Nagykörúton a Wesselényi utca felé kellett tolni egy nyilas autóját, mert kifogyott a benzinje, az egyik nyilas mondta nekik, hogy gyorsan menjenek el

H.22.1. Teljesen valószínűtlen, de ismét óriási merészség, bátor dolog, de nincs más választása, ha ott marad, lelövik, ha nem, akkor van némi esély

H.22.2. Hova megy? Városban bujkálni veszélyes, a kórházba, ahonnan elvitték talán még veszélyesebb

23. Vissza a kórházba, karbidlámpát kellett tartani az operációknál és a holttesteket elvinni

H.23.1. Valószínűleg ez az egyetlen hely, ahova mehet

H.23.2. Feltehetőleg megviseli a sok borzalom, amit lát

H.23.3. Visszamehet azért is, mert fontos számára, hogy tegyen valamit az emberekért (H.19.3)

24. 1945. január 18. Megjelenik egy orosz, németeket keresett, főorvos nem engedte, hogy lelője a német katonát

H.24.1. Itt vannak az oroszok, hamarosan véget ér, Pesten maradjon? Visszamenjen? Szülei halálával szembesülni

25. Gyalog elindul Kassára, Bp körülvéve oroszokkal

H.25.1. Vállalja a kockázatos hazatérést, most is szökik,- mert még nincs felszabadítva Bp, elkaphatják az oroszok. Hátrahagyva Pestet, a munkaszolgálatot, pontot tesz erre a korszakra. Ez a gyalog hazatérés egyfajta megtisztulás is.

H.25.2. Ország fel van dúlva és anyagilag sem állhat jól, ezért kénytelen gyalog menni

26. Orosz katona megnézi a papírjait és katonai autóval Kecskemétig viszik

H.26.1. Ismét a határozottsága, elszántsága segítethette

H.26.2. Kecskeméten nem tudjuk, mit keres- talán valami eligazítási pont volt ott?

27. Kecskeméten tetves volt és fertőtlenítik, visszakapja a ruháit

H.27.1. Valószínűleg nagyon le is volt gyengülve, immáron megtisztulva térhet haza

H.27.2. Volt munkaszolgálatosokat lehet, hogy ide szállítanak?

28. Debrecen (hogy?). Piacon vesz egy libát

28.1. Felnőtt lét kezdete? Legálisan, nem munkaszolgálatosan, önálló „vásárlás” (liba zsidó tradíció…?)

29. Ukrán embernek, akivel Debrecenben találkozik és el akarja vinni őt kocsival, elmondja, hogy zsidó, erre megjegyzést tesz rá, de elengedi

29.1. Ismét megmenekül, a miskolci rendőrparancsnok, a nyilas, az orosz, az ukrán, mind elengedi. Sugárzó életösztön? Kiállás? Igen, megmenekíti, megmenekül mindig, ami azt is jelentheti, hogy kimenekíti, nem lövi a Dunába, elengedi

30. Hollóháza, közel a határhoz, Sályhoz

30.1. Gyalog? Valaki ismét elviszi?

31. Márciusban – (később áprilisban) Kassán, ház érintetlen, katonák mindent rendben hagytak

31.1. Valószínűleg van olyan megrázó az érintetlen lakásba lépni be, mintha szétdúlták volna, egyrészt semmi sem változott érzés, folytonosságot tud adni az életnek, ugyanakkor szülei hiánya még fájóbb lehet

32. Bátyjánál bujkált a Bethlen körút 78. szám alatt (ma Kuzmányi utca), szemben a rendőrséggel, csendőrséggel Semseinénél és Barcsnénál, előbbi katolikus, utóbbi református vagy evangélikus Bátyja+ felesége+ 9éves gyerek (felesége testvérének a gyereke). Azt mondja, hogy márciusban-áprilisban érkezett meg

32.1. Most már ő is bujkál? Nem tudott volna végig itt maradni? Vagy csak az utolsó napokra fogadták be?

32.2. Az egyetlen megmaradt rokon (akiről tud), a bátyjáék

33. Kassán volt már a felszabadulás

33.1. Megmenekült. Hogyan tovább? Önálló élet? Ennyi borzalom után újrakezdés Kassán? Vagy épp azért tudja újrakezdeni itt, mert az ő borzalma Pesten volt a századdal és a kórházban és Kassa az emlékezetében tiszta maradt, mint a lakásuk?

33.2. Kassa szülei nélkül, akikről nincs említés a téglagyár után, ahol tudta, hogy utoljára látja őket, ezért valószínűleg Auschwitzban életüket vesztették, a közösségből feltehetőleg nem sokan tértek vissza, a zsidóság odaveszett lényegében, zsidó marad-e?

33. A kétszobás lakásukban németek laktak, miután a szüleit deportálták, minden megmaradt a helyén, ebbe a házba költözött vissza

H.33. 1. Pontot téve a borzalmakra, önálló élet, de abban a lakásban, ahonnan a szüleit elvitték, hogyan? Eladhatná és elköltözhetne. Kassa fontos neki? Az utolsó emlék a szüleiről? Vagy egészen egyszerűen így kényelmes?

34. Bátyja elkezdte szervezni a visszatérő zsidóknak a Várkapu utcai hitközséget

34.1.Elenyésző számú hazatérő lehet, bátyja valószínűleg kevesebb szörnyűséget élt meg a bujkálás alatt, erősebb tudott maradni, Jenő nem kíván ezzel talán foglalkozni, hiszen feltehetőleg őt jobban traumatizálták az átélt események, hiszen a bujkálás lehet egyfajta „burok”, míg ő sok mindennel szembesült például a zsidó kórházban, de várják haza vajon bori munkaszolgálatos testvérüket?

34.2. Ketten maradtak egymásnak. Valószínűleg csak egymásra számíthattak a testvérével

35. 1945. április- bátyja leesett a bicikliről, agyvérzés, meghal, április 4. első temetés a háború után, akik megmaradtak, azok búcsúztatták, a felesége kiköltözött Izraelbe.

35.1. Teljesen egyedül marad a családi lakásban, csak az emlékek kötik Kassához, újra kell kezdenie, kevesebbe is belerokkantak már mások

35.2. A Beneš-dekrétumok kihirdetésének napján bátyja zsidó temetése, ismét zsidóként megfogalmazva magukat jobb, mint magyarként, zsidóként tért haza, nem magyarként

35.3. Nővére hol van? Elköltözött vagy odaveszett?

36. Elkezd kereskedni-eladni

36.1. Nem rokkan meg, újrakezd- végzettsége szerint próbál lábra állni

36.2. Hogy fogadhatták a hazatérő zsidót a kassai, többségében már szlovák társadalom? Valószínűleg eleinte nem ment olyan jól, bizalmatlanok lehettek, alapvető feszültség az emberekben, magyarok kitelepítése

36.3. Magyarsága miatt érte őt bármi hátrány? Ez a hazajött munkaszolgálatos „furcsaságát” esetleg a fentről jövő propagandával együtt magyarként is megvetették?

37. Nagymihályi fakereskedő vállalat megalapításában részt vesz, ezt vette át az államosítás során az Állami Erdészet

37.1. Alaptőkét szerez hozzá? Elég ügyes a szakmájában 36.2, 36.3. ha eleinte igaz is, nem valószínű, hogy meghatározó, mert egy vállalat alapításához kellenek kapcsolatok

37.2. Szocialista rendszer az önálló életet akadályozza meg azáltal, hogy államosítja az általa létrehozott vállalatot

37.3. Oroszokat, mint felszabadítókat kezeli? A kommunista ideológia, mint menekülés a vallás helyett? Államosítás 47 után, a szocializmus kezdetén

38. Állami Erdészet, itt 5 évig volt az államosítástól

38.1. Biztos állás, nem lép ki a feje fölött államosított vállalatból, valószínűleg egzisztenciális okok

38.2. Vajon törést okozott -e, hogy a ténylegesen önálló életében, ahol valamelyest tiszta lappal, a semmiből egy vállalatot alapít, elveszik tőle se szó se beszéd

39. 1949. megismerkedik a feleségével, a nő apjának a bátyja fás volt, ő is fás volt, feleségét deportálják Auschwitzba, még nem volt 16 éves és Mengelének azt hazudta, hogy betöltötte, így menekült meg, családját megölték, egyébként jómódú kereskedők voltak, Augsburgban volt egy gyárban, majd egy nagybácsija vette magához Kassán, majd hazajött, még mindig csak 16 éves, nem tanult tovább, az építkezési vállaltnál lett titkárnő, zsidó vallású, de nem tartja, csak a nagyobb ünnepeket.

39.1. Felesége is zsidó, egyrészt ebből az is kiderül, hogy zsidóságát nem fordul el, emellett olyan társra talál, aki megjárta a borzalmakat

39.2. Feleségével újra megteremti az otthont Kassán, zsidóságuk köti össze őket, immáron az üldöztettek érzésével, de felesége gyenge vallásossága arra utal, hogy számára sem olyan fontos már a zsidósága, mint azt az ortodox családból származása indokolttá tenné, megtörhette hitét a szenvedés, de annyira mégis fontos, hogy zsidó a felesége (vagy az is véletlen?), viszont őket inkább a közös üldöztetés köti össze

40. Először csak polgári esküvő (valószínűleg 50ben), később egyházi otthon, amikor már a lányuk is megvolt

40. 1. Miért nincs egyházi esküvő? Felesége miatt valószínűleg, de akkor később miért tartják meg? Hite mégis kötelezte arra, hogy megtartsák az egyházi esküvőt, miután lányuk megszületett? Lányának tovább kívántak adni valamit zsidóságukból. Mindenesetre ebből látszik, hogy nem tagadja meg a múltját (H.33.2.)

39.2. Vagy a rendszer miatt? Ugyanaz a kérdés: később miért tartják fontosnak?

41. Tervük, hogy kiköltöznek Izraelbe (mikor lehetett kimenni?..), de már nem tudtak

41.1. Kassán a zsidó közösség szinte teljesen elpusztult, a magyarokkal szemben minimum „furcsa” érzés, de ha odatartozónak is érzik magukat valamilyen szinte, a szlovák többséghez képes nem olyan vonzó magyarnak lenni, ezen kívül szekularizmus. Vallásosság tiltott, vagy legfeljebb megtűrt, a munkahelye is államosítva lett, minden identitása és létalapja megszűnt, megszűnőben

41.2. Izrael talán egy valóban új kezdet lehet, ahol a kontinuitás (szülei lakása) megszűntethető H.33. 1.-ből bármelyik miatt, de tény, hogy igazán tiszta lappal így kezdődhetett volna

41.3. Miért maradhatott csak terv?

42. 1951. Lányuk megszületik, magyar iskolába íratják, át akarták helyezni és mondta, hogy ott nincs magyar iskola, ezt elfogadták érvként, majd magyar gimnázium

42. 1. A gyerek talán az itt maradást szimbolizálja, az újrakezdést zsidóként (egyházi esküvő)

42.2.Ugyanakkor magyar iskola; vajon azért, mert nem volt már zsidó iskola és magyarságuk még mindig fontosabb volt, annak ellenére, hogy ebből akár hátrányaik is származhattak?

42.3. Szlovák iskola lehetősége is felmerülhetne. Miért nem? Ragaszkodás?

43. Át akarták helyezni, de nem akarta (Rozsnyóra), kilép.

43.1. Kassa még mindig fontos, nem bír elszakadni, Rozsnyóig sem megy el, akkor elment volna Izraelbe? Kialakult talán benne egy olyan érzés, hogy egyszer elmentem, mi lett belőle, többet nem hagyom el Kassát?

43.2. Kilép; ezzel elveszti állását? Ennyire biztos a dolgában? Feltehetőleg az eddigi életútból kiindulva racionálisan mérlegelt, hogy mi a jobb döntés és csak akkor hagyja ott, ha tudja, hogy nem lesz munkanélküli, hiszen már ott a családja is.

43.3. Az ismételt szökések a fizikai térről átterelődnek a munkahelyi szökésekre? Őt ne akarják máshova irányítani, terelni; munkaszolgálati berögződések? Őt senki sem irányíthatja.

44. Igazgatóhelyettes a Opkot Palivoma Staledninami vállalatnál (5 évig?); tüzelőanyag és építkezési anyag. Egész Kassát ez látta el

44.1. Hogy jutott ide? Ismét kapcsolatok?

44.2. Jó pozíció, az állammal is valószínűleg valamilyen szinten lojálisnak kell lennie, úgy néz ki, hogy rendeződhet az élete.

45. A pártelnöknővel való konfliktus, zsidó volt.

45.1. Milyen konfliktus? Mint magyar (azt tudjuk, hogy zsidó, de azt nem, hogy magyar-e, valószínűleg nem).

45.2. Vagy esetleg politikai indíték? „zsidó összetartásról” szó nincs, nem azonosul a kommunista ideológiával.

46. El kellett mennie onnan.

46.1. Ez valószínűleg egy komoly konfliktus volt.

46.2. Ezután a rendszer valószínűleg nem tekintette emberének, hátrányok az elhelyezkedésben?

47. Építkezési vállalat, önálló kereskedelmi tevékenység, amiben az egész család dolgozik

47.1. (46.1, 2) igazolva látszik, állami gépezetben nem találhatott munkát

47.2. Itt önálló tud lenni, nem kell „megszöknie”

48. Megpróbálták beszervezni ügynöknek a vallásos életről súgjon be, nem vállalta, folyamatosan hívogatták, hogy szerezzen infókat a bécsi cionista szervezetekről, úti jelentést kellett írniuk, amikor Bécsbe mentek

48. 1. Szocializmus szemében ő zsidó, saját maga számára is az, de valószínűleg ez a két felfogás nagyon távol áll egymástól, viszont megtarthatta vallásosságát, ha azt feltételezik, hogy a cionista szervezetről tud majd jelenteni

48.2. Ennek a rendszernek sem hódol be, végeredményben ez a rendszer is zsidósága miatt üldözi.

49. 1956. Pestre meglátogatni a nővérét, október elején volt, először Hidasnémetiben leszállítják, a Kis Royalban vesz ki szobát

49.1. Ismét fontos dátumnál fontos helyszínen. Nővére, akiről semmit nem tudunk, Pesten él, Magyarországhoz kötődést jelenthet (magyar iskolával lehet, hogy kapcsolatban; nővérének is fontos magyarsága)

49.2. Pest, az ő munkaszolgálatos éveinek szimbóluma, ismét ott lenni valószínűleg felkavaró

49.2.2. Pest, ahol rokonai laknak, az ismerős varos, ahol jó lenni

49.3. A Kis Royalba nem menne, ha túlságosan is rosszul érintené; lehet valamiféle nosztalgia? A munkaszolgálatos évek- fiatalság?

49.4. Vagy tényleg valamiféle revans?

50. 1956 után elveszik az útlevelüket, 5 év múlva kapják vissza, mert csak látogatni ment Pestre

50.1. Korlátozzák szabadságukat, rossz emlékek, ez a rendszer sem kezeli teljes értékű embernek?

51. 1964. Infarktus, leszázalékolják.

51.1. Pszichoszomatikus tünet is lehet, ami következmény a sok átélt szörnyűségnek

52. 1967. először jár Izraelben, a háború kitörése előtt, nővéréhez és unokatestvéréhez, 3 hétig volt, visszafelé ment már, amikor hallotta, hogy kitört a háború

52.1.Ismét történelmi időkben, ismét mielőtt kitör a háború, hazatér

53. 1980. körül lánya beteg lesz

54. 1984. by-pass műtét Prágában

54.1. Jómódúak és fogékonyak az újszerű megoldásokra

55. 1997 , 2000. Izrael

55.1. Az el nem ért „kánaán”, ahol talán minden másként alakul? Ha meg meri/meg tudja lépni, akkor nem kap infarktust..stb.. Többször visszamegy

 

Készítette: Félix Anikó ELTE Társtud. Szakkollégium

Hirsch Jenő élettörténetéből a hazatérés epizódja többféle módon is felvetődik. Egyrészt meglátásom szerint a szó szerinti hazatérés, ami esetében Kassát jelenti, igen fontosnak tekinthető. Az ortodox közösség Kassán és az ő tradicionális neveltetése és a kassai zsidóság második világháború előtti jelenléte, a masaryki demokrácia kisebbségpolitikája, Kassa Magyarországhoz való visszacsatolása és az antiszemitizmus egyikről a másik pillanatra való megnövekedése, ezzel együtt a meghurcoltatások megjelenése egy speciális kassai zsidó identitás kialakulásához vezethetnek. Hirsch Jenő élettörténetében egyfajta ragaszkodás Kassához ennek a komplex helyzetnek lehet az eredménye. A városba való visszatérés mellett az előzővel összekapcsolódva egy másfajta „hazatérés” is kibontakozott a narratívából. Ez pedig a gyerekkor és a felnőttkor között lévő fiatal élete, amit szerencsétlen módon félbetört a háború, a munkaszolgálat és családjának elvesztése. Amikor éppen önálló életét elkezdhette volna, jött valami, amit nem tudott befolyásolni, ami megakadályozta az újrakezdést. Ezeknek az eseményeknek a tragédia- szerencse jelzővel való leírása mutatja meg ezt számunkra. Visszatérvén újra esélye volt az önálló élet elkezdésére, ezért hangzik el sokszor „az én életem” szófordulat, amit azonban már nem tudott teljesen elkezdeni a fiatal-felnőttként félbetört kezdet után, ezért életét kudarcok sorozataként festi le. A hazatérést követő időszakról a főnarratívában csak negatív dolgokat említ, kivéve azt, hogy vezető állásban dolgozott. A hazatérés nem járt sem a zsidóságtól való elfordulással, sem a kommunizmus vagy a cionizmus ideológiájába való „meneküléssel” ebben az élettörténetben. Vallását megtartotta, zsidó felesége lett, Izraelbe való kivándorlása elmondása szerint végül meghiúsult, a cionizmussal nem került kapcsolatba és a kommunista rendszer alatt besúgónak való beszervezését is elutasította. Kassához való ragaszkodását mutatja, hogy nem hogy Izraelbe, de a közelben lévő Rozsnyóra sem volt hajlandó elköltözni, mikor a munkahelyén át akarták helyezni. Ez talán az elsüllyedt gyermekkorhoz, a tradícióhoz és nem utolsósorban a városhoz való említett ragaszkodást jelentheti.

Készítette: Félix Anikó ELTE Társtud. Szakkollégium

1. Szerencse és Tragédia kontra „Az én életem” és A kalandok

A három fogalom végigkíséri a narratívát és mindig egyfajta igazodási pontnak tekinti a mesélés közben, ami az adott esemény minősítése is egyben. A szerencse és a tragédia párosa olyan eseményeket jelöl, amiket úgy mutat be, mint amelyek alakulására nem volt és nem is lehetett hatással az egyén. A„nem nagyon szerencsés korba születtem” kezdet valószínűleg 1938-tól kezdődik, amely indítással elmondja, hogy „a történelmi idők” nem segítették, hogy az ő sorsa jól alakuljon. A szerencse a munkaszolgálatos évek alatt is visszatérő motívum, amikor szerencsének titulálja, hogy a bori munkaszolgálatra való szelektálásnál egy orvos javaslatára azt hazudta, hogy tuberkolózisa van: „Hát= ehhez azt kellett mondani, hogy a az ember csak szerencse alapján jutott…” , illetve, amikor megszökött a nyilas tisztek elől. Élettörténetének lezárásánál is úgy fejezi be, hogy volt egy kis „napos oldala” az életének, de a „többi aztán nem mondhatnám, hogy izé, hogy szerencse”. Ezzel szemben ott van a „szerencsétlenség” és a tragédiák említése. Előbbi lánya megbetegedésére vonatkoztatva hangzik el, utóbbi a „fiatalság tragédiája”, ami a munkaszolgálatot jelzi, majd később arról beszél, hogy „Kassán ért engem a további tragédia”, ami utolsó élő rokona, bátyja hirtelen halálára utal. A bátyja halálával így befejeződött egy korszak, ami után elkezdődhetett volna egy újabb. A szerencse- tragédia páros olyan eseményekre utal, amit nem, vagy kevéssé képes befolyásolni. Ez egyúttal jelentheti, hogy a saját élete számára is sorsszerűnek megélt, ezeket az eseményeket a kor, a hely és a körülötte lévő személyek furcsa összjátéka adta. A személyek köré építése a szerencsének és a tragédiának szintén a magától való távoltartását jelentheti a történteknek. Milákovich, a parancsnok, aki miatt elhagyja Kassát, Ákos Rózsi, aki a zsidókórházban segíti, a „nyilas”, aki engedi, hogy elmeneküljenek, a „zsidó orvos”, aki azt a tippet adja neki, hogy hazudjon a toborzó tisztnek mind a személy cselekedeteitől való távolítást segítheti. Ez egyfajta feldolgozási mechanizmus is lehet egyben, amennyiben ezzel eléri a személy, hogy a „sorsát” elfogadja, hogy annak alakulását valamilyen szinten determinisztikusnak gondolja. Ezt támasztja alá az is, hogy az egész életét úgy próbálja lezárni, hogy a szerencse egy kulcsfogalom lett volna benne. Ezzel kontrasztban állva megjelennek azok az események, amik kikerültek ebből a szerencse- tragédia dichotómiából. Ezek egy része olyan kalandok, amiket színesebben, több történettel mesél el, amelyből hiányzik a sorsszerűség. Ezek egy része a zsidó kórházhoz köthető, másik részük pedig a Kassára való hazajutás történetének elmeséléséhez. Ezek a történetek talán az önálló döntéshez köthetőségük miatt azt jelzik, hogy itt érezte az egyén inkább, hogy ő maga dönt saját sorsa felett. Ezt jelzi például, amikor hazajutást úgy jellemzi, mint ami „magam részirül hihetetlen” volt és többször említi a „kaland” és „kalandos” kifejezéseket. A másik szófordulat, ami kilép a szerencse-tragédia dichotómiából, az „én életem” kezdetű részek, amely a hazatérés utáni időkre vonatkozik. A bátyja temetésének elmesélése után kezdi az újrakezdést azzal, hogy , „hát ez az én életem”, majd rátér arra, hogy mikor ismerte meg a feleségét. A lánya betegsége után szintén hozzáteszi, hogy „nahát ez az én úgynevezett életem”. Ezekből az tűnik ki számomra, hogy a fiatalságát elvette a munkaszolgálat, a háború, életét nálánál nagyobb erők mozgatták. „Önálló” életet ezért már nem tudott hazatérése után sem kezdeni, hiszen a szerencse és a tragédia elvette tőle az önálló élet lehetőségét fiatal korában. Amikor nekivágott volna önálló életének a hazatérését követően, már nem tudott sikeres és boldog lenni benne, ezért az –ki nem mondottan- kudarcok sorozatává vált. A kudarcok magyarázatára szolgál az azt megelőző időszak determinisztikusságának hangsúlyozása. Érdekes módon a nevek, személyek „az én életem” során, mint vonatkoztatási pontok nem jelennek már meg, nem hivatkozik másra, aki miatt az élete úgy alakult, ahogy. Hazajutás utáni időkről alig mesél valamit, nem meséli el, hogy fogott bele az önálló életébe, hogy ismerte meg a feleségét. Úgy néz ki, mintha az élete a hazatérést követően nem tudott volna soha „szerencsésre” fordulni, a háború utáni újrakezdés, ami már tényleg az ő élete volt, az sem sikerült. Ezáltal szívesebben beszél azokról az időkről, amikor nem tudta teljes mértékben befolyásolni a sorsát. Ezt alátámaszthatja az is, hogy a 45 utáni időből az egyetlen pozitívum, amit mond, hogy vezető állásban dolgozott (azt, hogy hol, azt nem tudjuk meg), különben betegségek, halál, és a szomorú befejezés „leszázalékolva, lenyugdíjazva és így élem az életem a mai napig”.

2. Helyek, városok, állomások

A történetben a helységek említése, illetve kifejezetten Kassa, a szó szoros értelmében egy fontos téma meglátásom szerint. A főnarratíva úgy indít a megszületést követően, hogy „Elmentem Kassárul” 1943-ban, amihez rögtön egy nevet is kapcsol, Milákovichot, a kassai munkaszolgálat parancsnokát. Ez egyfajta második születéstörténet, amiben egyfajta „szülőként” jelenik meg a parancsnok, aki miatt el kellett menekülnie Kassáról. Itt kezdődik egy „menetelés”, amiben a munkaszolgálat különböző állomásait meséli el a munkaszolgálat kapcsán.Pesten a Rákoskeresztúr/rendezői pályaudvar, az alagi lovarda, ahol „ híres lótenyésztés” volt, a repülőtér építése, vasútépítés a Balatonnál, Szentkirályszabadján toborozás Borba. Aztán Bécsújhelyre viszik, onnan gyalog Pestig, majd bújkál a Wesselényi utcai zsidókórházban. Itt egy időre a történet az „övé” lesz,a kórházból mesél történetek, amik személyessé teszik a történetet, a tárgyiasságból kilépve közelebb hozza a hallgatóhoz ezt az időszakot és magát is közelebb érzi hozzá. Majd a Kis Royal- nyilas hadiszállásra hurcolják, vissza a zsidó kórházba, majd felszabadulás után Kecskemétre viszik, ahol fertőtlenítik, majd Debrecenbe, ahol libát vesz a piacon, majd elindul gyalog haza: Hollóháza, Sály és végül Kassa: Bethlen körút. A narratíva alatt a mozgásokat a legtöbbször az „elkerültem” vagy „elkerültünk”, illetve „vittek” ide vagy oda igével írja le, ez az események felett való kontroll hiányára utalhat, ami persze a munkaszolgálatos század tagjaként érthető, de a hazajutás történeténél is folytatódik a „kerültem” szó használata, egészen odáig, hogy „így kerültem be Kassára és Kassán meg már a felszabadulás-”. Ebből úgy tűnik, hogy a „kerültem- vetődtem-vittek korszak” lezárása a Kassára való „bekerüléssel” egy időben történik. A gyalog indulás Kassára valamilyen szinten azonban egy önálló döntésnek tekinthető, ami egyúttal a hazatéréssel azonosítva van, másrészt ez a hazatérés az első önálló döntéssel azonosított. Egyfajta újrakezdést is jelent, ami a megszakadt élettörténetet, ami valóban az övé, amiben nem viszik, hanem megy, amiben Kassa a központ. A Kassára kerülés és a felszabadulás tényleges összekapcsolása azért is érdekes, mert –bár a hivatalos „felszabadulás” valóban lehetséges, hogy már Kassán „érte”, az ő saját megmenekülése kezdődhetne a hazajutási folyamat kezdetétől. Azonban neki a felszabadulás, a hazatérés a Kassára való „bekerüléssel” azonosított. Ezért az élettörténetben Kassa szerepe kiemelten fontosnak tekinthető.

Félix Anikó
A Holokauszt egy város szemével

A kassai zsidóság megsemmisítéséhez vezető út 1943 decemberétől a deportálásig

A kassai zsidóság, ami az egyik legnagyobb magyarországi zsidó hitközség volt,[1] 1920-ra lényegében teljesen asszimilálódott a magyar társadalomhoz. A trianoni döntés következtében az újonnan létrejött Csehszlovákiához került, ahol alapvető különbségek jellemezték a zsidóság életfeltételeit a magyar területekhez képest: 1920-1938 között lényegében nem volt antiszemita kurzus. Sőt, a zsidóságot nemzetiségnek jegyezték be, így például pártot is alapíthattak.[2] A kassai zsidóság sorsa azonban nagyot fordult Kassa Magyarországhoz való visszacsatolásával. A magyarországi zsidósághoz képest - amely 1920-tól érzékelte az egyre erőteljesebb kirekesztést - a zsidótörvények a kassai zsidóságra hirtelen zúdultak, ami végül a német megszállást követően kiirtásukhoz vezetett. A város vasúti csomópont szerepéből adódóan, valamint a lengyel határhoz való közelsége miatt stratégiai fontosságú település lett a deportálásoknál. Minden Auschwitzba tartó vonat áthaladt a városon és itt adták át a magyar csendőrök a németeknek a vagonokban utazó magyar zsidókat. A kassai zsidóságot így elsők közt deportálták, két transzport május 16-án, a harmadik május 17-én, az utolsó pedig június 3-án hagyta el a várost.[3] A következőkben a német megszállást megelőző hónapoktól a deportálásokig terjedő időszakot kívánom megvizsgálni egy korabeli kassai újság, az abban megjelent rendeletek és a túlélők visszaemlékezései alapján. Úgy gondolom, hogy ezzel, az érem két oldalának bemutatásával, a kétféle szemszög egymásnak ütköztetésével egy több oldalról megvilágított képet kaphatunk a szikár történelmi események mellett arról, hogy miképp is történt a holokauszt egy olyan városban, ahol a magyar zsidóság egyik legnagyobb közössége élt, így az egyik legnagyobb veszteséget szenvedte el. Különböző témákat választottam ki, amelyeket megpróbálok mindkét „szemszögből” bemutatni. Egy ilyen téma a dehumanizáció folyamata, azaz a zsidó polgárok emberi mivoltuktól való megfosztása. A jogoktól való megfosztás után a gettósítás megjelenését vizsgálom meg. Aztán a többség, azaz a nem zsidó kassai lakosság hozzáállásának és tevékenységének megjelenését nézem meg a sajtóban és az áldozatok visszaemlékezéseiben. Ezt követően a deportálások megjelenését vagy éppen hiányát nézem meg a két szemszögből, utoljára pedig az áldozatok módszeres kifosztását, az ehhez kapcsolódó cikkeket és visszaemlékezéseket vizsgálom meg. A témakörök kiválasztásában azt próbáltam szem előtt tartani, hogy a holokauszt főbb állomásait magukba foglalják és a kétféle narratíva bemutatásra kerülhet.

A korabeli lapok közül a Felvidéki Újság[4] hasábjait követtem nyomon 1943 decemberétől 1944 júniusáig. A visszaemlékezések egyrészt Görög Arthur Kassáról írott könyvéből származnak, valamint Offner Róbert visszaemlékezéseit vettem alapul.[5] Másrészt a Deportáltakat Gondozó Országos Bizottság kassai túlélőkkel készített jegyzőkönyveit használtam fel. Emellett az áldozatok szempontjából a kassai Zsidó Tanács közleményeit is megvizsgáltam, mint az áldozatok szemszögének egy másik dimenzióját.

Ellenségkép és dehumanizáció

1943 decemberében a kassai zsidóság a Magyarország többi részén élő zsidókhoz hasonlóan a zsidótörvények és rendeletek mellett az antiszemita diskurzusnak és az ellenséges propagandának is ki volt téve a mindennapokban. A Felvidéki Újság ennek a felfokozott hangulatnak a „felvidéki változatát” tárja elénk, amik közül a kifejezetten Kassával kapcsolatos publikációkat választottam ki. A decemberi számokban megjelent cikkek egy része a zsidó uzsorások, csalók lebukását és megbüntetését mutatja be, így például a december 11-dikei számban: „Elővásárló zsidóasszony és falusi árus a kassai uzsorabíróság előtt”.[6] Vagy éppen december 18-án hasonló esetről ír, bár itt a zsidó megnevezés nem szerepel: „Grósz József textilkereskedőt tíz hónapi börtönbüntetésre ítélte a kassai uzsorabíróság”. [7]Utóbbiban nem szerepel ugyan, hogy az elítélt zsidó volt, de nevéből és foglalkozásából és a cikk nyelvezetéből mindenki kitalálhatja az elítélt származását. A cikkek egy másik része a zsidóság jogainak csorbításáról tudósít. A decemberi számokban még a rendeletek tényszerű leírásával találkozhatunk, az értékelő hangvétel nem jellemzi különösebben őket. Ilyen például a karácsony előtti[8] számban a hír, miszerint a zsidó nyugdíjasok nem fogják megkapni a nyugdíjasoknak járó karácsonyi segélyt, hiszen „karácsonyi ünnepük nincsen (…) semmiféle indoka vagy erkölcsi alapja nincs annak, hogy karácsonyi segélyben részesüljenek.”

A német megszállást követően már másnap bejelentette a csendőrség, hogy a zsidóságnak semmiféle védelmet nem nyújt,[9] plakátok jelentek meg, amik megtiltották a zsidók városból való távozását. Rendeletben tették közzé, hogy alakuljon meg a kassai Zsidó Tanács, aminek tagja volt Görög Arthur is, aki a tanács funkcióit így foglalta össze visszaemlékezéseiben: (A Zsidó Tanács átvette)… „a rendelkezéseket közvetlenül az SS-től, miután az ország polgári hatóságának illetékességéből végleg kiestünk.”[10] Tehát az adminisztráció mellett a Zsidó Tanács a külvilágtól való elszakítás eszközéül is szolgált. "Biztosítunk minden hittestvért arról, hogy nyugtalanságra semmi ok nincs".- olvasható a Kassai Zsidó Tanács közleményében március 27-én, majd április 3-án is a következőket írja közleményében: "A kezdeti izgalmak elültek, valamennyien bizalommal tekintünk a jövő elé (...) Rend és nyugalom (...) A Zsidó Tanács utasításait a legszigorúbban tartsák be." [11] A Zsidó Tanács közleménye végén, nagyobb betűvel szedve a következő áll: „Ne feledjük el, hogy mindenki mindenkiért felelős!” [12] A sorra bevezetett korlátozó rendeletek, közülük leginkább talán a megkülönböztetés látható jele, a kötelező sárga csillag viselése, ami a keresztények és zsidók közé éles szakadékot húzott, [13] azonban a Tanács közleményei ellenére okot adhatott a kassai zsidóság nyugtalanságára. „A megalázó jel még a legerősebbet is megrázta, mert valami alacsonyrendűséget ültetett az agyakba.”[14] A zsidók és nem zsidók közti éles határ további erősítése jól látszik az áprilisi számokban, amikor arról írnak a 17-i számban, hogy „zsidófajú egyének” nem járhatnak moziba, színházba, kávéházba és fürdőbe. Azok a keresztényekről, akik továbbra is zsidókkal jelennek meg ezeken a közösségi helyeken, az újság minden mellébeszélés nélkül a következőképpen nyilatkozik: „rendeletet kellene hozni azokkal szemben is, akik még (…) továbbra is nyíltan tüntetnek zsidó összeköttetéseikkel, barátságukkal, barátnőjükkel, úgy az utcán, mint a szórakozóhelyeken. Ezeknek is internálótáborban a helyük!”[15]. Ezzel eljutunk a teljes elkülönítésig, amikor az újság olvasói arról olvashattak, hogy aki zsidóval mutatkozik, saját életét kockáztatja. A cinikus hangvétel a zsidó rendeletek „kijátszóival” kapcsolatban továbbra is megjelenik, így például a 25-i számban ember elfogásáról tudósít, aki „hasmelegítőjébe rejtette Guttman Fülöp zsidó cégjegyző brilliánsait”[16], a hatóságok azonban itt is a végére jártak a „rejtélyes” ügynek.

A március 31-i számban olvashatjuk, hogy Levente otthon lesz a Kassai Társas Kör (zárójelben hozzátéve zsidó kaszinó) helyiségében. A márciusi-áprilisi számokban leginkább a rendeleteket közlik, valamint a rendőrség közleményeit olvashatjuk, emellett a zsidókérdés aktuális nagypolitikai állomásait mutatja be. De emellett továbbra is visszatérő elem az áruló, csaló, uzsorás zsidó, aki megkárosítja, átveri a magyar embert. Így például ugyanebben a számban olvashatjuk, hogy „becsapta megbízóját az ékszereket eladó zsidó nő és férfi”.[17]

Tíz nappal a megszállás után a főcím a következő: „A zsidókérdésben ma dönt a minisztertanács”, majd 31-én a főcím már Endre László idézete, miszerint „A zsidóságot teljes egészében kikapcsoljuk a magyarság közéletéből.” A „zsidókérdés”, valamint a zsidóság „kikapcsolása a közéletből” tipikusan olyan szófordulatok, amik a propaganda részét képezve, kerülik a nyílt megfogalmazást.

A gettósítás

A kassai gettó felállítása előtt az embereket az ortodox nagy templomba terelték, majd Endre László április 24-i látogatását követően[18] a téglagyárba indult meg az emberek menete. Az újság április 27-én a második oldalon nagy hírben közli, hogy „zsidótlanították Kassa városát (…) csütörtök este hat órától zsidó nem tartózkodhat a város területén (…)„A nagyszabású munka a mai nappal véget ért”.”[19] A kassai rendőrség által kiadott hirdetmény, ami később az egész országban mintául szolgált, így szólt: "Április hó 28-án, 18 óra után Kassa város területén - a téglagyári tábor kivételével - zsidó személy nem tartózkodhat. (…)Azokat a zsidókat, akiket ez időpont után a hatóság a város területén talál, azonnal letartóztatja és internálja (...) aki zsidó személyt vagy vagyont a fenti időpont után a lakásában vagy bárhol rejteget, azt letartóztatja és internálja."[20]29-én már arról olvashatunk, hogy a gettó körülzárása megtörtént és hogy a gettó területén lakó keresztények mielőbb jelentkezzenek városháza közigazgatási ügyosztályán, mert aki ott marad, „egyenlő eljárás alá kerül az ott élő zsidókkal.”[21]. Ez a felhívás a későbbi számokban is megjelenik, figyelmeztetésül az esetlegesen ottmaradt keresztény lakosságnak.

Aki tehát nem tudta vagy nem akarta a bujkálás lehetőségét választani, annak útja a kassai téglagyárba vezetett: „Két nap szakadatlanul áramlott az embertömeg, és tizennégyezer lélegző, érző és gondolkodó, kulturált ember, kiszakítva otthonukból, az emberi közösségből és civilizációból, zsúfolódott össze a (…) széltől járt szárítókba.”[22] A gettóparancsnok, egy bizonyos Csatáry László[23] különösen kegyetlen vezetése alatt a gettóban való életről Ö.L túlélő így emlékezik vissza: „A kassai téglagyárban a következő dolog történt: Csatáry gettóparancsnok, egy napon ki adta az utasítást, hogy kézzel ássunk árkot (…)A németek közbenjárásának tudható be, hogy megszüntették pár napon belül ezt az intézkedést.”[24] Egy másik túlélő hasonlóan beszél a gettóparancsnok embertelen tevékenységéről. "A gettóban napirenden voltak a botrányos verések, melyeknek több halálos áldozata is volt, sajnos a nevekre nem emlékszem." [25]

A kassai lakosság

A holokauszt kapcsán elmondható, hogy általában a társadalom nagy része nem kapcsolódott be a genocídium tevékeny részébe, de az embermentést, az aktív ellenállást is kevesen választották, leginkább a magyar társadalmat a közöny jellemezte.[26] A kassai lakosság feltehetően- hasonlóan a nagy átlaghoz- ezt a tendenciát követte, amit a korabeli visszaemlékezések megosztottsága is mutat. A kassai társadalom viszonyulásáról Görög Arthurnál is olvashatunk, aki a többség megrökönyödését és sajnálkozását érzékelte, amikor a sárga csillaggal végigsétált az utcán.[27] A városban az együttérzés ilyetén való megnyilvánulása mellett azonban voltak olyanok is, akik a fenti szigorú figyelmeztetés ellenére vállalva a kockázatot, embereket bújtattak el. Ezzel kapcsolatban egy túlélő a következőképpen emlékszik vissza: "A kassai lakosság nagyon jó volt hozzánk. Nem csak vigasztaltak bennünket, hanem azt tanácsolták, hogy maradjunk ott, majd ők elbújtatnak bennünket. Ezt csak kb. öt-tíz ember merte megkockáztatni." [28] A cikkek már az 1943-as év végétől leginkább a felderített bujkálókról és bújtatókról tudósítanak. Ezen cikkek hangvétele leginkább valóban a tudósítás szóval jellemezhetőek, ekkor még a későbbi érzelemdús hangvétel kevéssé érzékelhető. December 7-én így ír az újság: „zsidó házaspárt a két falusi gazda segítette át a határon (…) a két zsidócsempészt is előzetes letartóztatásba helyezték.” A cikk végén olvashatjuk, hogy „Dr. Imesfalvi Jenő ügyész mind a négy vádlott terhére fellebbezést jelentett be a büntetés súlyosbbítása végett”. [29] Hasonló tudósítás december 11-ről: „zsidórejtegetőket ítélt el a kassai törvényszék büntetőtanács.”[30]. Minden esetben a bújtatókra börtönbüntetés volt a kirótt ítélet. A német megszállást követően ez a tudósító, tényeket közlő hangvétel megváltozik, a hangvétel mind a lebuktatott üldözöttek, mind a bujtatóikkal szemben cinikus lesz. Ebben az új hangvételben a bújtatásra, embermentésre a „zsidófedezés[31]” kifejezést használják már a publicisták, a lebukásuk tényéről pedig egy kifejezetten kárörvendő hangnem jelenik meg az áprilisi számoktól kezdve. Így például az április 14-i számban a hatóságok általi leleplezéséről úgy írnak, hogy két év után a „hatóságok mégiscsak rájöttek a turpisságra[32]”, azaz, felfedték a bujkálókat.

A deportálás

Az I. számú műveleti zóna VIII. csendőrkerületében[33] a gettó kiürítése május 15-én kezdődött el. A kassai gettó volt az egyik leghamarabb evakuált gettó, a város fentebb említett vasúti csomópont szerepéből adódóan. Görög Arthur a vagonok megérkezésének napjára így emlékszik vissza: „Becsikordult a táborba egy sor tehervagon (…)Dél felé a jobboldali téglagyár felét kiürítették és bepréselték a néhány ezer szerencsétlent a várakozó szörnyekbe.”[34] F.S. túlélő a következőképpen mesél az utazásról: „(…)a kassai téglagyárból vagoníroztak. Az utazás rettenetes kínszenvedés volt, mert 80-an voltunk összepréselve egy csukott marhavagonban (…) 3 nap és éjszaka utaztunk Auschwitzig.”[35]

A Felvidéki Újság a kassai zsidóság deportálásáról sem a deportálások napján, sem azt követően nem ír. A zsidó lakosság az utolsó, június 3-i transzport távozását követően csak az ott maradt és lebukott bujkálókról számol be, valamint a deportáltak „elhagyott” értékeinek jövőbeli sorsáról olvashatunk részletes cikkeket, amit a következő részben fogok bemutatni. A Felvidéki Újság minden rendeletet pontosan közölt, amik a zsidóság jogainak csorbítására hoztak, illetve a gettósítással kapcsolatos információkat is folyamatosan közölte. Azt azonban elfelejtette tudatni olvasóival, hogy június 3-án az utolsó zsidót is elhurcolták, a gettóból a kassai vonatlista szerint mintegy 15.000 ember deportáltak.[36] Ez az elhallgatás természetesen a propaganda részét képezte, az emberek többsége- mind az áldozatok, mind a többi lakosság részéről- nem tudta, hogy a kassai zsidókat Auschwitzba szállítják, ahol nagy többségüket megsemmisítik.

A kifosztás

Miután a zsidóságot deportálták, a hátrahagyott értékeik a lakosság számára „szabad prédává” váltak. [37] Ezzel a holokauszt egy újabb állomásához érkezett, a deportált zsidó lakosság kifosztásához, ami Kassán is az ország többi területeihez hasonlóan zajlott. Egy kassai túlélő visszaemlékezése a kassai lakosság hozzáállásáról, amikor látták, hogy gettósítják, majd deportálják a zsidókat, különösen érdekes a további események szempontjából. „Érezték, hasznukra fog ez még válni. Egyszerűen tudták, hogy lehet majd lopni. Kevés volt olyan, aki szívből sajnálta vagy elítélte a kilakoltatást.”[38] Valóban, a legális, hatóságok által nem büntetett, sőt támogatott tulajdonátvétel a zsidóság deportálását követően bevett gyakorlattá vált, ami a Felvidéki Újság hasábjain is tetten érhető. Az április 29-i számban, tehát amiben ahogy a fentiekben láttuk arról is írnak, hogy körülzárták a gettót, az is megjelenik, hogy „eddig több,mint hatezren jelentkeztek a kassai zsidó iparüzemek és üzletek átvételére(…) az elsőfokú iparhatóság fogja eldönteni, hogy kik kapják meg a zsidótulajdont.”[39] Később a május 3-i számban felhívják a tisztelt polgárok figyelmét, hogy mivel túl sokan jelentkeztek a zsidó üzletekre, ezért, ha lehet, ne igényeljenek egyelőre többen. Az elhurcoltak lakására is nagy igény mutatkozott. Szintén a május 3-i számban a szerkesztőség levelet intéz az olvasókhoz abban a fontos és megoldásra váró kérdéssel kapcsolatban, hogy vajon az eltulajdonított lakásokban élő „keresztény bérlők” kinek fizessék be a lakbért. A szerkesztőség a kedélyek megnyugtatása végett közli, hogy meg fogják oldani a problémát, de egyelőre senkinek nem kell befizetniük. A zsidók lakására azonban szintén túl nagy igény mutatkozott, ezért az újság kénytelen volt tolmácsolni május 10-i számában a hatóságok azon kívánalmát, hogy ha lehet, „Fölöslegesen senki se igényeljen zsidólakást!”.[40] Ebben a cikkben a deportáltak vagyona feletti acsarkodás egy igazán bizarr dimenzióját vélhetjük felfedezni. Az újságíró a „beköltözés” és kifosztás lehetőségét, mint egyfajta karitatív szolgálatot írja le: „A zsidólakások kiürítésével kapcsolatban valóságos vándorlás vett erőt Kassa város lakosságán. (…) A lakáshivatal több mérsékletet, belátást és szociális érzéket vár a város társadalmától.”[41] Megkéri ezután a beköltözni vágyókat, hogy ne „önző érdekből” költözzenek a lakásokba, ne igényeljenek zsidó lakást, csak abban az esetben, ha tényleg rászorulnak. A május 17-i számban talán egy ennél még egy fokkal elképesztőbb cikk lát napvilágot. A publicista „Leltározó egy kassai zsidó lakásban” címmel egy fordulatos esettanulmányt ír az „elhagyott házról”, amely során tételesen felsorolja, hogy mik vannak a lakásban, mi, hogy helyezkedik el, milyen értéktárgyakkal rendelkeztek a volt tulajdonosok. Feltehetőleg az elszabadult „nem regisztrált” lopások következtében jelent meg többször az újság hasábjain, hogy akinél nem bejelentett „zsidó vagyontárgyat” találnak, az a „legszigorúbb megtorló eljárást teszi folyamatba”.[42] Az egyének mellett a város nevében is az újra köztulajdonba veendő házakról is olvashatunk az újságban, amik „felszabadultak a zsidó tulajdon alól” és amelyek esetében „időszerű volna arra gondolni, hogy (…) a történelmi nevezetességű épületeket a város vegye birtokába”.[43]

Összefoglalás

Dolgozatomban egy város „szemével” próbáltam egy esettanulmányként összefoglalni a folyamatot, az 1943-1944-es év fordulójától egészen a deportálásokig, ami a kassai zsidók megsemmisítéséhez vezetett. A Felvidéki Újság hasábjait vizsgálva megállapítható, hogy az antiszemita, uszító hangvétel 1943-ban már markánsan megjelenik az újságban, ami azonban ’44 márciusára még erőteljesebbé válik és egy kifejezetten cinikus hangvétellel párosul. A jogfosztás egyes lépései a korabeli sajtóban folyamatosan megjelentek, az olvasó tájékozódhatott az egymás után bevezetett zsidó rendeletek tartalmáról. Azonban a deportálásokról való tudósítás teljes mértékben hiányzik az újságból. Az eufémikus „internálás” szó megjelenik az előző cikkekben, de csak mint javaslat arra, hogy mit is kéne tenni a zsidókkal és a velük barátkozó keresztényekkel. Ez a mély hallgatás[44] a sajtó részéről a propaganda egy fontos részét képezte. A deportálásokat követően az immáron gazdátlan vagyontárgyak eltulajdonításával kapcsolatos hírek azonban ismét megjelennek az újságban. Emellett kassai túlélők visszaemlékezései jól megmutatják számunkra a folyamat egyes lépéseit a Dávid-csillag megalázó viselésétől, a gettókba tömörítés szenvedésein keresztül, a kassai lakosság hozzáállásának érzékelésén át a deportálás borzalmaiig bezárólag. Az újságcikkeket és az áldozatok visszaemlékezéseit egymás mellé állítva, ennek a folyamatnak az egyes állomásait kívántam bemutatni két, markánsan eltérő „szemszögből”. Az összevetés nem teljeskörű és a választott témakörök sem merítik ki a teljesség igényét, azonban az áldozatok narratívájának és a korabeli sajtó összevetése úgy gondolom, hogy egy érdekes módszer a holokauszt mélyebb megértéséhez.

Források

A kassai Zsidó Tanács közleményei (Országos Széchenyi Könyvtár Mikrofilmtára)

A Felvidéki Újság 1943. december- 1944. március (Országos Széchenyi Könyvtár Mikrofilmtára)

A Holokauszt Magyarországon digitális anyagai: http://www.holokausztmagyarorszagon.hu

Deportáltakat Gondozó Országos Bizottság: http://degob.hu/