1
00:00:10,870 --> 00:00:55,249
...szól a XXI. századnak, és azért különös, mert a középpontjába a menekülést állítottuk. Valahogy az volt az érzésünk, hogy itt Közép- és Kelet-Európában... - Bocsánat! ...helyzet. Mehetünk! Tehát mint mondtam, a film egy különös vállalkozás, a XX. századról szól, de a XXI. századnak, és a középpontjába a menekülés, mint sajátos forgatókönyv került, mert valahogy az volt a benyomásunk, hogy a XX. századi Közép- és Kelet-Európában ekörül nagyon sok ember számára élet-halál és egyáltalán, sorsfordító események forrása. Az első kérdés, amit föltennék, hogy mikor érezted úgy, hogy menekülnöd kell?
2
00:00:59,291 --> 00:01:07,093
Igazából a hetvenes évek közepén. Ennek a menekülésnek azért van előzménye is.
3
00:01:08,436 --> 00:01:46,255
Hát a menekülés az… az nagyon kétélű dolog erről beszélni, és egy kéttényezős dolog is a menekülésem. A hatvanas éveknek egyik sikerkönyve a „Belső száműzetés”, egy spanyol fiatal író írta. Tudomásom szerint olyannyira egykönyves, hogy a világirodalmi lexikonban hiába kerestem a nevét, mert nem találtam. Nos, a belső száműzetéssel kezdődik a menekülésnek az első foka, és a második rész az pedig akkor következik be, amikor az ember úgy dönt, hogy elhagyja a lakókörnyezetét.
4
00:01:46,494 --> 00:02:41,820
Nekem a belső száműzetésem azzal kezdődött, amikor úgy döntöttem, hogy a névszói állítmány köztársaságban… Románia Szocialista Köztársaság. Mit állítok? Hogy Románia szocialista köztársaság. Szóval ebben az országban én nem leszek katona. Nem a „Törless iskolaévei”, még csak nem is a Medve által elmesélt „Iskola a határon”, és nem is a sokkal később olvasott Mario Vargas Llosanak a „Város és a kutyák” katonaiskolai hangulata érlelte meg bennem ezt az elhatározást, hogy én azt az egyenruhát magamra nem veszem, hanem egyszerűen az a tény, hogy tudtam, az az a terület, ahol nemzetiségiként még kiszolgáltatottabb vagyok, szellemi emberként mindenképpen.
5
00:02:41,825 --> 00:03:39,941
Román írókollégák is mesélték, pontosan úgy, mint ahogy a magyar hadseregben a bölcsészekkel el szoktak járni az öt elemis, hat elemis káplárocskák, ugyan úgy járnak el az értelmiségiekkel a román hadseregben is. Ehhez még hozzájárult volna az, hogy nemzetiségi vagyok, tehát úgy döntöttem, hogy én katona nem leszek. Ez a menekülésem, ez nagyon egyszerű volt, amióta a főníciaiak a pénzt föltalálták, semmi sem akadály. Egy kiskatona kapott néhány üveg vodkára való pénzt, bent dolgozott a hadkiegészítőn, fogta a dossziémat, és eldugta a páncélszekrény háta mögé. Igaz, öt-hat évenként egyszer festenek, megtalálták, és akkor volt tényleg az első konkrét menekülésem, ami nevetséges, hogy ha így az ember utólag visszagondol rá. A Kovászna megyei hadkiegészítő parancsnoka, egy ezredes fölismert a képernyőn, hogy én vagyok az az ember, akit ők már nagyon rég keresnek.
6
00:03:40,011 --> 00:04:38,166
Betelefonált. A mai napig is a bukaresti televíziónál, és gondolom még a jövő évezredben is a bukaresti televíziót fegyveres őrség védi, folyosókat, emeleteket, végig mindent. S annak az ezredes kollégának, aki az őrség parancsnoka volt, annak telefonált, hogy azonnal tartóztassanak le. De szerencsémre mindig, erdélyi, kedves kis szilvapálinkákkal kedveskedtem a fiúknak, mert TV alkalmazottként pontosan azért nem volt TV igazolványom - belépőcédulákkal mentem be -, mert a káderosztályon a katonakönyvet be kellett volna mutatni, ami nekem nem volt. Hát a műszakiaknak a segítségével szépen megléptem a díszletező kijáraton keresztül. Bodor Pál, az akkori főszerkesztőm véleménye szerint, én voltam az egyetlen ebben a nagy, balkáni városban, aki mindig megvárta azt, hogy zöldre váltson a forgalmi jelzőlámpa, és csak akkor ment át.
7
00:04:38,385 --> 00:05:32,330
Úgyhogy rendkívül gyanús lehettem abban a Bukarestben, ahol senki se a zebrán megy át, és még a zebrán se szokták bevárni a zöldet. Én mindig tökéletesen megvártam, nehogy igazoltassanak. Ez nevetségesnek hangzik, és olyan kedélyesen lehet ezt elmondani, de akkor, amikor az ember attól rettegett, hogy vonaton éjszaka ellenőrzés, mert azért voltak ugye. Ment nagyban a feketézés az erdélyi részek és a jobban ellátott Bukarest között. Nem volt igazából olyan könnyű dolog. Hát, mondjuk ez volt a nevetségesebb szakasza. A keményebb dolog az akkor kezdődött, amikor rájöttem arra, hogy túlságosan sok információval rendelkeznek rólam. Például, Párizsból érkezett 1972-ben egy meghívó. Meghívtak a magyar műhely egyik találkozójára.
8
00:05:32,366 --> 00:06:33,685
Ezt a meghívót én még nem is kaptam meg, de megkeresett egy gyanús… hát azért volt gyanús, mert majdnem mindannyian egy ilyen furcsa halszálka mintájú, kángár szövet, divatos öltönyt viselő úriemberek voltak, és egyformára vágott hajjal. Ahogy az ember úgy a régebbi közvetítésekből rögtön látta azt, hogy kádárék... Most könnyű a helyzet, mert tudjok, hogy az örző védő kft-k, azok hármas szekrény szélességű fiatal urak, és nekik is egyen frizurájuk van. Annak idején ez a jól ápolt Securitate az felismerhető volt messziről. Fölkeresett egy úriember, hogyha ki akarok jutni Párizsba, akkor ezt, meg ezt, meg azt kellene nekem tennem. Hát, mondtam, hogy Párizsba soha az életbe nem fogok kijutni, és nagyon meglepődtem azon, hogy néhány nappal később megérkezett a meghívó.
9
00:06:34,332 --> 00:07:33,233
Még a tűréshatáron belül volt, tehát Romániába általában egy külföldi levél két és fél, három hétig jött. Ez még a határon belül érkezett. Ekkortájt úgy éreztem, hogy az akkori feleségem, színművész, előadóművész és színésznő volt Marosvásárhelyen. Ő amerikai, nyugat-európai meghívásokra, magyarországi meghívásokra nagyon gyakran utazott, és eléggé górcső alatt tartott minket a rendszer. Állandóan megjelentek a környezetünkben olyan hölgyek és urak, akik egyszerűen úgy érthetetlen volt számunkra, hogy ha már jönnek, akkor miért olyasmit kérdeznek, amit nem igazán szoktak a társaságunk belüliek kérdezni, vagy ha már ilyet kérdeznek, akkor miért kérdeznek még egyszer rá olyan oldalról, hogy látszik, hogy ők jobban tájékozottabbak az ügyben , mint mi magunk.
10
00:07:33,241 --> 00:07:35,529
Ők magyar vagy román álcában jelentkeztek?
11
00:07:35,633 --> 00:08:35,229
Vegyesbe, vegyesbe, magyarországi útlevéllel is jöttek. Emlékszem, hogy egy alkalommal fiatal egyetemistákat vezettem, magyar útlevéllel jöttek, fiatal egyetemistákat vezettem Bözödi Gyurka bácsihoz. Hát, akinél az 1848-49-es eseményeket senki sem ismerte jobban Erdélyben. Utólag kiderült, hogy mind a hárman kolozsvári fiatal urak voltak, akiket a Securitate utaztatott, és hát azok hamis magyar útlevelek voltak. Gyurka bácsit le is tartóztatták, és azt a hallatlan munkával összeszedett, fantasztikus, több tízezer céduláról volt szó, és Gyurka bácsi gyorsírással is írt, mégpedig egy jellegzetes, sajátságos gyorsírással, amit senki nem nagyon tudott kiolvasni. Szóval ezeket a cédulákat összekeverték. A felét elvitték, a többit összekeverték. De most a menekülésről van szó…
12
00:08:35,244 --> 00:09:20,952
Be akartam bizonyosodni arról, hogy körülbelül milyen szinten vannak a sarkamban. Bukarestben a televíziónál nagyon-nagyon untam magam. Akkortájt ugye, hát még nem elektronikával ment a feliratozás, hanem a grafikán szépen megrajzolták, és akkor ugye bevetítettük a neveket, meg a feliratokat a műsoroknál, és lent a grafikai műhelyben volt egészen vékony fényérzékeny, tehát fénykép papír volt tulajdonképpen, de alig volt vastagabb, tapintásra szinte nem lehetett megkülönböztetni a gépíró papírtól. És unalmamban preparáltam egy borítékot, illetve kettőt preparáltam.
13
00:09:20,953 --> 00:10:22,383
Fekete papírt ragasztottam bele, de olyan szépen, precízen, több órám volt erre a munkára. Valószínűleg hogy, azok, akik majd a XXI. században XX. századi leveleket nézegettek, és nem ezeket a japán tapogatógépre gyártott tucat borítékokat, hanem finomabb, régi merített borítékokat, vannak olyan borítékok, amelyeknek selyempapír bélésük illetve színes papír bélésük volt. Na, én egy ilyet gyártottam, de fekete papírból. Majd sötétkamrában mind a két fényérzékeny lapra írtam valami egészen banális, bóvli szöveget. Filctollal írtam, már csak azért is, mert jó vastagon lehetett a filctollal írni, és ezzel elkerültem azt, hogyha véletlenségből a korabeli apró betűimmel - ilyen egy milliméter nagyságú betűkkel írtam akkoriban verset, novellát, levelet, kéziratot, mindenfélét…
14
00:10:22,392 --> 00:11:20,928
ha olyannal írtam volna, akkor esetleg valaki nagyítót vesz elő, egy rosszabbul látó Secus, és észreveszi, hogy ez fényérzékeny papír. S megírtam mind a kettőt. Az egyiket föladtam postán a saját marosvásárhelyi címemre Bukarestből, a másiknak pedig postai körülményeket teremtettem: zsebbe, asztalon tartottam, erre-arra dobáltam, majd amikor megérkezett a Marosvásárhelyre címzett levél a vásárhelyi lakásomra, egy olyan öt-hat napot utazott Bukaresttől Vásárhelyig, már én is otthon voltam réges-régen, akkor hívóba tettem. Az, ami nálam volt, az nem feketedett meg, a másik, amit feladtam postán, az megfeketedett. Hát az üzenet az evidens volt, hogy a postámat felbontják a fiúk. Tehát itt jobban kell ezentúl vigyázni. Ez tulajdonképpen, hogy érthetőbb legyen, hogy mindez miért történhetett:
15
00:11:20,947 --> 00:12:16,004
Tizennyolc éves voltam, amikor az első szerződést megkötöttem az Irodalmi Könyvkiadóval. Kisregény és novellák szerepeltek az első könyvemben, amivel azért várták meg a huszadik születésnapomat, mint valaha a XX. század közepe táján Amerikában a kivégzéseknél a huszadik évet, mert úgy döntöttek, hogy az mégis csak furcsa dolog, hogy 18 évesen prózakötete jelenjen meg valakinek. Ezek után a Sepsiszentgyörgyön megjelenő „Tükör” című hetilapnak voltam belső munkatársa. 21 évesen rovatvezető. Asszem a Román Írószövetség legfiatalabb tagja voltam, Ana Blandiana valamivel idősebb volt, mint én. Én voltam a legfiatalabb tagja az Írószövetségnek, és hát ebből a szerkesztőségből a televízióhoz vitt egyenesen az utam.
16
00:12:16,274 --> 00:13:14,728
Tehát valahol túlságosan jól ismert voltam az akkori erdélyi magyar fiatalok között, tehát ha egy ilyen ember kap két pofot, akkor azt nem csak ő kapta, hanem azt nagyon sokan kapták, és nagyon sokan fognak megrettenni ettől. A kolozsvári egyetemi éveim alatt, akkor én még nem voltam annyira benn a szórásban mint Farkas Árpád, Király László, Magyari, tehát a második forrásnemzedék nálam 3-4 évvel idősebb költői. Akkor éppen velük folyt az elszámolás. Az egyetem végzése előtt, tehát a tizedik szemeszterben jártak, már ötöd évesek voltak, amikor hirtelen a közös albérletünkben házkutatások sorozatát tartották, majd elvitték őket, és napokig nem tudtuk tulajdonképpen, hogy mi van.
17
00:13:14,947 --> 00:14:17,571
A félelmetes az volt ezekben a letartóztatásokban, hogy meg is félemlítették őket azzal, hogyha valakinek beszélnek arról, ami bent történt, az illetőt is szépen magukkal fogják rántani. Tehát ilyenkor az ember kettős meggondolásból is hallgatott: egyrészt, mert félt attól, hogy akinek beszél az besúgó, vagy félt attól, hogy akinek beszél, azt is berántja ebbe a dologba.
Na tehát, ’72-ről beszéltem, amikor ezt a párizsi meghívót kaptam. Nos, hát egy egész szép országos csapatmunka alakult ki: Domokos Géza, aki akkor a Kriterion igazgatója volt, és Szász János, aki az írószövetség titkára, Majtényi Erik, aki a Román Írószövetség Irodalmi Alapjának volt a vezetője, föl egészen Fazekas Jánosig, aki akkor miniszterelnök-helyettes volt, asszem már nem volt belkereskedelmi miniszter abban az időben.
18
00:14:17,598 --> 00:15:19,935
Mindenki hozzáfogott valahogy elintézni azt, hogy útlevelet kapjak, és hogy még időben kijuthassak Párizsba. Ez már tényleg a 24. óra vége volt. Bukarestből indultam. Meg kell mondanom, hogy az utolsó napon jutottam hozzá az iratokhoz, miközben a francia követségen már várt a vízum meg a tranzitvízumok, és elindultam. Bécsben le kellett volna szállnom, mert Bécsben várt Szépfalusi István, a Bornemissza Társaság akkori titkára, lutheránus esperes, akit szintén meghívtak Nagy Paliék a Párizsi Magyar Műhely évfordulós találkozójára, és életem egyik legszebb élménye lehetett volna, ahogy lett is, hogy Bécstől Voralbergen, Svájcon keresztül végigautóztunk egészen Párizsig Szépfalusival.
19
00:15:19,965 --> 00:16:22,668
De hát azért közben történt valami. Én nem ismertem Szépfalusit, Szépfalusi nem ismert engem. A telefonon abban állapodtunk meg, hogy egy „Utunk”, aheti „Utunk” lesz így a kezemben a bécsi Westbanhof-on, és hát arról fog felismerni a sok nyájas utazó között. Hát ez majdnem be is jött, de a vonat Déván, tehát már jóval Arad előtt, a határzóna előtt, Déván, az körülbelül 130 kilométernyire van Aradtól, fölszállt a román Vám- és Határellenőrzés. A fülkémben mind magamszőrű, nálam jóval idősebb emberek utaztak. Értelmiségiek voltunk mind a nyolcan egy másodosztályú vonatfülkében, mérnökök, tanárok, egyetemi tanárok, és mindenről beszélgettünk, és mindenkiben ott volt a frász, hogy jaj, vajon nem szednek le a vonatról?
20
00:16:22,699 --> 00:17:16,806
Hát, amikor déva után elkezdték ellenőrizni az útleveleket, az én útlevelemet szépen betették egy külön kis fachba. Volt egy ilyen fach-táska az oldalukon, berakták oda. A többiekét visszaadták, és azt mondták, hogy én készüljek, mert Aradon le fognak szállítani a vonatról. Kérdeztem, hogy miért? Erre természetesen nem volt válasz. Aradon mondtam, hogy csak erőszakkal, mondtam, ott van a bőröndöm, vegyék le, vigyék, mert hát azért csomag nélkül nyilván nem fogok majd elmenni Párizsig. Meg útlevél nélkül nyilván, hogy nem. Vegyék ők le, ők akarnak leszállítani, én cipelek. Elindult a vonat Aradról, én még rajta voltam a vonaton, de akkor már asszem, hogy nyolc vagy tíz katonával több volt, mint amennyi kellett volna ahhoz, hogy engem leszedjenek.
21
00:17:16,902 --> 00:18:14,265
Kürtösön, a határállomáson aztán szóltak, hogyha nem akarom azt, hogy megkóstoltassák velem a puskatust és a gumibotot, akkor szálljak szépen le, mert itt a határ és ebből nagyon nagy baj lesz. Már így is nagy baj lesz, mert embereket utaztattak miattam. Szépen fogtam a kilincset , mondtam szedjék le a ke… Leszállítottak a vonatról, beültettek egy ilyen ponyvás orosz, katonai terepjáróba. Visszavittek az Aradi Securitatera. De pontosabban bevittek először a vámhivatalba. Az orrom előtt szétdobálták a bőröndömet, valamit kerestek benne, ami nyilván nem volt benne. Arról nagyon-nagyon kedvesen lebeszéltem őket: volt nálam tíz tekercs kelet-német fordítós film...
22
00:18:14,301 --> 00:19:16,872
Ugyanis megbeszéltük azt, hogy Brassairól, aki akkor még élt, a nagy fotós, a Picasso könyv írójáról, Brassairól forgatok egy portréfilmet. Párizsban várt volna egy bukaresti, román filmrendező, operatőr kollega, aki ott járt az IDEC-re, és vele forgattunk volna. Hát erről volt vámkiviteli engedélyem, tehát tökéletes ata carnet-ja volt annak a tíz doboz filmnek. Le tudtam beszélni a vámosokat és a határőröket, hogy ne nyissák már ki azt a dobozt, és ne húzogassák ki belőle a filmet, mert baj lesz. Ott van az egyes számú vámhivatal pecsétje, dobozsorszámokkal, mindennel, abból tényleg baj lesz. Nos, magamra hagytak néhány pillanatig. Fölfedeztem azt… Ez kora hajnalban, reggel, olyan negyed öt, fél öt körül érhettünk a határra, és… Hát igen, olyan tájban, mert tíz óra tájára érkezett be az a vonat Budapestre, érkezett volna be velem mondjuk.
23
00:19:16,985 --> 00:20:17,382
Ilyen tárcsa nélküli telefon volt, az a fajta telefon, ami ilyen alközpontoknál van az irodákban. Egyedül voltam teljesen a szobában, fölemeltem a telefonkagylót, és női hang mondta románul, hogy tessék, és mondtam, hogy sürgősen Bukarestből, és Bemondtam a Bodor Pál telefonszámát. Most, akkortájt azért még a távhívás-rendszer az elég rossz volt Kelet-Európa szerte, néha órákig kellett várni. Tudtam, hogy a határállomások azok már be voltak akkor is kapcsolva ebbe az országos távhívó, illetve akkor asszem már ilyen rádiótelefóniás rendszerbe lehetett a határőrség, rendőrség, Securitate. Alig tettem le a telefont, már vissza is csengett. Annyi időm volt, hogy fölemeltem a telefonkagylót, és csak annyit mondtam, hogy Halló, Bodor lakás?
24
00:20:17,473 --> 00:21:10,993
Románul mondtam természetesen azért, mert tudtam, hogy akik esetleg hallgatják vagy, ha magnóra megy, azért rendkívül fontos, hogy nehogy félreértsék egyetlen szavamat. Bodor lakás? Igen! Mi van veled Attila? Az Istenért, mi történt? Paliék lakásáról indultam ugyanis ki akkor bukaresti Északi Pályaudvarra, és onnan Párizs felé. Mondtam, hogy Bodor Pál úr, legyen olyan kedves a teljes nevemet megismételni, hogyha fölismerte a hangomat. Akkor már fogtak oldalról, le akarták szedni rólam a telefonkagylót, ami érthetetlen hülyeség, hiszen a központban a másik telefonról szétkapcsolhatták volna. Ez csak a megfélemlítés játéka. Kérem a teljes nevemet, mert itt azt állítják, hogy hamis útlevéllel utazom nyugatra. És akkor le is tettem nyugodtan a telefont.
25
00:21:11,068 --> 00:22:11,041
Szegény Bodor Pál ettől a kora hajnali órától egészen nyolc óráig sétált, egyik kávét itta a másik után, és cigarettázott. Akkor fölhívta a Központi Bizottság magyar referensét, a Fazekas Jánost. Fazekas János volt különben az, akire mindig lehetett ilyen dolgokban számítani. Ő volt a díszmagyar a román kormányban, és Maros megyében éppen megyei pártkonferencia zajlott. Úgyhogy onnan szedték ki a megyei első titkárt, és a Securitate tábornok parancsnokát. Ezt már csak úgy később, másfél hónappal hazatérésem után tudtam, meg, hogy mi is zajlott, milyen telefonbeszélgetések erre-arra. És onnan tudtam, hogy valami változik… Közben beültettek egy autóba, bevittek a Securitate-ra, megígérték, hogy össze-vissza pofoznak, hogy a telefonjukhoz mertem nyúlni.
26
00:22:11,090 --> 00:23:09,303
Majd a Securitaten ujjlenyomatvétel, profilból, szemből, hátulról, fejem tetejéről, mindenhonnan fényképek, és mindenhonnan ujjlenyomat, bőrlenyomat, és beleköpettek nylonzacskóba, csak éppen a hogyhívjákot, ondóvizsgálatot nem kértek, hogy mindenről legyen valami papír. És egyszer egy olyan kilenc óra után, hát az már azért… Nem is tudtam pontosan, hogy mennyi az idő. Egyrészt már átállítottam Déva előtt magyar idő szerint az órámat, ugye most már mindjárt Magyarországon, két óra múlva Magyarországon leszek, átállítom rendes európai időre, mondtam. Idegességemben visszaállítottam, de nem egy órával, asszem két órával. Nem tudtam, hogy hány óra van. Azt még tudtam, hogy milyen nap, de rendkívül, rendkívüli rossz érzés volt, hogy hol ilyen fegyverrel, hol olyan fegyverrel masíroztak át a szobán. Rá akartam gyújtani.
27
00:23:09,375 --> 00:24:08,562
Kiverték a kezemből cigarettát, és elkezdték üvölteni nekem, miközben a gyönyörű parketten gurult ide-oda a cigaretta: Nem látod, hogy nincs hamutartó? Ahol nincs hamutartó, ott nem illik dohányozni. Üvöltötte egy olyan hang, aki gondolom az illem szót azt csak ebből ismerte, hogy valamiféle káromkodás. Majd ugyan ez a pofa egy olyan jó órával később bejött, asszondja, nagyon fáradt lehet, ugye? Mondtam, hogy fáradt vagyok. Azt hittem, hogy cinizmus ez a hangjában, ez a nagy együttérzés. Elővett - Romániában akkor valutának számított bármilyen nyugati cigaretta -, elővett egy hosszú fehér Kentet, megkínált vele, majd kiszólt, hogy hozzanak egy dupla, nagy kávét. Kérdezte, hogy tejjel, tejszínnel, mivel óhajtom? És akkor tudtam, hogy a telefonom az célhoz érhetett, sőt túl is robbant a célon egy kicsit. Ugyanis van egy előzménye ennek a kiutazásnak.
28
00:24:08,589 --> 00:25:09,205
Amikor már minden kötél szakadt, akkor… és úgy éreztem, hogy nem sikerül, mert Bukarestből hiába telefonáltak a Maros megyeieknek, hogy útlevelet adjanak, akkor Fazekas János miniszterelnök-helyettes úr azt súgta a fülembe, hogy menj be ahhoz a baromhoz, és mondd meg neki, hogy nem vállalod a felelősséget azért, hogyha a nyugati újságokban megjelenik egy cikk arról, hogy a románok nem engedtek ki egy magyar írót. És ez volt a kulcsszó, amiért egy Selcudian nevű román tábornok úr, Securitates tábornok kiállítatta az útlevelemet. Mindegy, átjutottam. Ez a néhány órás Securitates tortúra, ez elegendő volt ahhoz, hogy a nyugat európai, életem első nyugat európai útja vécétől vécéig zajlódjék. A Saint-Chapelle-ben nem a csodálatos üvegablakokat bámultam, hanem azt, hogy hol van a legközelebbi kijárat, és hogyha már kijutottam, akkor az Igazságügyi Palota tájékán hol van egy nyilvános vécé.
29
00:25:09,209 --> 00:26:07,176
Egy olyan, idegalapon egy olyan gyomorrontást kaptam, aminél kellemetlenebbet az életben nem tudok elképzelni. Ez, mondjuk ez is mind ilyen anekdota, anekdota. Nyilván, hogy hazamentem. Nyilván, hogy a következő évben is hazamentem. Utána norvég PEN Club meghívása, meg svájci meghívások, minden félére kaptam még egy darabig, három évig egészen pontosan kaptam útlevelet. A harmadik évben, amikor visszamentem, akkor így elvették az útlevelemet, és azt mondták, hogy nem azért adtuk ezt az útlevelet, hogy visszagyere. Ettől búcsúzz el, soha a büdös életbe’ nem kapsz. És akkor kezdődött az a tánc, amikor hol volt közlésjogom, hol nem volt közlésjogom. Ezt így ma már nagyon nehéz megérteni. 1974-ben már nem dolgozhattam a televízióban.
30
00:26:07,199 --> 00:27:09,213
Nem voltam ugyanis se KISZ tag, se párttag, nem voltam tagja azoknak a szervezeteknek, amelyeknek okvetlenül tagja kellet volna, hogy legyek, ahhoz, hogy képernyős legyek vagy, hogy egyáltalán képernyőre dolgozhassak. A megélhetésem az egyszerűen a közléstől, attól függött, hogy meg tudom-e írni annak a néhány lapnak a kis tárcáimat, kis riportjaimat, novelláimat, verseimet. El tudok-e havonta annyit helyezni, hogy a létminimumon eltartsam magam. Akkor már elváltam, albérletben laktam, elköltöztem Marosvásárhelyről. Kolozsváron, az „Utunk” környékén éltem a mindennapjaimat. Akkortájt már csak ketten voltunk a romániai magyar irodalomban már csak állás nélkül, Bodor Ádám és jómagam. Páskándi Gézát elhelyezték, mert túlságosan nagy visszhangja lett volna nyugaton, hogyha egyik napról a másikra él.
31
00:27:09,224 --> 00:28:08,570
Tehát hol megvonták a közlésjogomat, hol visszakaptam a közlésjogomat. Hol eltűnt teljesen érthetetlen módon a könyvkiadóból kéziratom. Regény, kettőszáz valamennyi oldal, és egy házkutatásnál elvitték az otthoni példányomat is. Ezek a házkutatások, ezek… Ezek is olyan értelmetlen dolgok, tehát lehet róluk mesélni, de az aki nem élte át, hogy mit jelent arra ébredni, hogy ott áll az emberrel szemben egy ilyen bagaria bőrszagot árasztó, hatalmas pofozógép, és nem az anyanyelvemen, hanem románul úgy rángat, és fölszólít arra, hogy mozgás, mozgás, ki az ágyból. És ahogy kilép… kiszálltam az ágyból, abban a pillanatban már le is rántják a lepedőt, az ágyneműt, a mindenfélét, és felforgatnak mindent, mert akkor éppen azt keresték…
32
00:28:08,572 --> 00:29:01,146
Duray Miklóssal nagyon jó viszonyban voltunk a hatvanas évek elejétől. Ő akkor még geológia szakos hallgató volt a pozsonyi egyetemen, és Miklós Bécsből kaphatott volna egy sok… iratmásoló-sokszorosító gépet. Most nehogy fénymásolásra gondoljon valaki, hanem egyszerűen ez a viaszhengeres sokszorosítót. És úgy tudta a Securitate, hogy azt hozzánk juttatta el lapsokszorosításra. Ez volt például az egyik házkutatás. Ebben a szomorúbb csak az volt, hogy édesanyám haldoklott a másik szobában. Unzsenír megfogták a haldoklót, letették a földre, felforgatták az ágyat. Ott is azt keresték. Egy teljesen, szinte mozdíthatatlan állapotban volt már, de még öntudatánál.
33
00:29:01,165 --> 00:30:04,567
És engem úgy, pizsamára fölvett kabátban és cipőben beültettek egy járműbe, és bevittek a Securitatera, ahol próbáltak olyan dolgokat megtudni tőlem, amelybe abszolút nem… Mint hogyha most azt akarnám valaki tőlem megtudni minden áron, hogy a Marianna-árok szomszédságában, a másik árokban vajon milyen összetételű, a nátrium-kloridon kívül és a vízben oldott nitrogénen kívül még mi lehet túlsúlyban. Ahogy erre nem tudnék válaszolni, úgy nem tudtam a Securitate kérdéseire se. Ott két úr volt, egymás között nagy jól beosztva a szerepeket , az egyik volt a jó elvtárs, és a másik volt a gonosz és erőszakos. A jó elvtárs az egy Bacágá nevű úriember volt, egy alezredes, a rossz elvtárs az egy Florian nevű, az észak-erdélyi területi kémelhárítónak a főnöke, mint később megtudtam.
34
00:30:04,568 --> 00:31:02,030
És akkor már nagyon-nagyon untam az egészet, nem kaptam egy pohár vizet se. Ez kora… Nem reggel nyolckor vittek el, hanem kora hajnalban vittek el, valamikor a déli órákban. Úgy mondtam, hogy azért egy pohár víz esetleg… Mondták, hogy majd, ha vallottam és aláírom a vallomást. Hát, a másik kínozónak, hogy azért az embernek szükségletei is vannak. Ki kellett volna mennem pisilni, de hát erről se lehetett szó, úgyhogy ültem, feszengtem, száraz torokkal és egyre nedvesedő ágyékkal. És amikor már nagyon untam ezt az egész hercehurcát, akkor a rossz elvtársnak, a Florian elvtárs, amikor az íróasztalra hajolva üvöltött a pofámba… Tudtam, a románok nagyon babonásak, ezt tudni kell. Hát az ortodoxián belül is van valamiféle babona kultuszuk, hogy hihetetlen.
35
00:31:02,759 --> 00:32:05,856
Egyetemet végzett embernek azt lehet mondani, hogy vigyázz, mert fekete misét mondatok ellened vagy egyszerűen azt, hogy vigyen el az ördög, és térdre esik, hogy az ördögnek ajánlottál, vond vissza könyörgöm. Mert magyarul az, hogy menj az ördögbe, ez semmi. Bukarestben, mikor a televízióhoz kerültem, és véletlenül az egyik kollégámnak úgy tükörfordításként azt mondtam, hogy ó, menj az ördögbe, kétségbeesett, és akkor fedeztem fel dolgokat. Tehát egy kontinensen élünk, szomszéd országban, csak egyszerűen hiába tanuljuk meg a nyelvet, mert a mélységeit, az értelem mögötti részeket, azokat nem nagyon tudjuk felfogni. Erre még visszatérnék egy kicsit, de ezt fejezzem be, ezt a sztorit. A Florian úrnak, ez a kémelhárító főnöknek az arcába üvöltöttem akkor én is, hogy kiszabadulok még innen, elmegyek a maroshévizi kalugyerekhez, és fekete misét fogok mondatni, hogy úgy dögöljön meg, olyan szégyenteljes körülmények között, ahogy a családjában még senki.
36
00:32:05,884 --> 00:33:03,696
Elsápadt, de azt hittem, hogy ott helyben infarktus kap, meg akart ütni, és akkor jöttem rá arra, hogy itt minden ki van hangosítva. Ott ülnek a szomszéd szobában a többiek, és hallgatják a dolgokat, mert egyszerre öten rohantak be, hogy lefogják. Ez nálam körülbelül egy jó fejjel nagyobb, és hát úgy súlyra asszem a… én akkor lehettem hatvan kiló, ő körülbelül százhúsz kilós lehetett, megütött volna, akkor ott is maradok. Most az érdekessége ennek a dolognak, hogy rá egy olyan kilenc hónapra Marosvásárhelyen a tiszti kaszinóvendéglő vécéjében infarktust kapott. Úgy találták meg, rá kellett törni a vécé ajtót, orra bukva a saját piszkába. És utána már egészen könnyen tudtam jegyezni azt, hogy az ismeretségi körömből ki lehettek szekusok, mert a marosvásárhelyi Bolyai utcán, ami a Színiakadémia és a Teleki Téka fel visz, arra fele van a Securitate is.
37
00:33:03,727 --> 00:34:00,620
Hogyha véletlenül végigmentem ezen az utcán, feltűnt nekem, gyorsan átmennek emberek a túlsó oldalra, és innen pontosan lehetett tudni, hogy ezek azok a szekusok, akik tudják, hogy én Floriannak milyen jövőt jósoltam, illetve kívántam, és az beteljesedett.
- Kalugyerekhez el se kellett menned - Tessék? - Kalugyerekhez el se kellett menned? - Nem, nem, nem… Ez véletlen. Ez tiszta véletlenség volt, de nagyon jól klappolt ehhez a dologhoz. Mondom, ezt is, most már ilyen hosszú idő távlatából, az emberben nincs gyűlölködés. Tehát én akkortájt, ha fegyverhez jutottam volna, valószínű, hogy lett volna egy-két ember, akibe sorozatot engedek. Nem egy golyót, hanem sorozatot engedtem volna. Ma valahogy már talán humorral is tudok ezekről a dolgokról beszélni. Bár, ha igazából a mélyére nézek, sajnálom, hogy nincs meg az a fényképem, aminek én voltam az értelmi szerzője.
38
00:34:00,664 --> 00:34:56,332
Kapusy Antal, aki a Téka sorozat, a Kriterion Könyvkiadó ilyen, a filozófiától a történelemtudományig és az emlékiratoktól kezdve minden megjelent ebben a kis sorozatban, nagyon nívósan. Kapusy Antal, orvosprofesszor volt a szülőatyja ennek a sorozatnak. Az ő köréhez tartozott Tamás Gáspár Miklóstól Ágoston Vilmosig és Molnár Gusztávtól Cs. Gyimesi Éváig egy csomó olyan ember, aki valamit jelent a magyar szellemi életben. Kapusi temetésére megérkezett Duray Miki, aki nagyon jó barátja volt. Ott volt Ágoston Vilka, de ott volt Tamás Gáspár Miklós, ott voltunk néhányan.
39
00:34:56,367 --> 00:36:01,739
És az új köztemető, marosvásárhelyi új köztemető egy ilyen sűrű, új szögesdrótkerítéssel volt leválasztva a somostetői úttól. Odaállítottam az egész társaságot a drótsövény mellé. A drótsövény között kimászott a Medve nevű fotós barátunk, aki a Teleki Tékának volt a fotóriportere és a fotólaboratórium vezetője. Készített egy képet. Én ugyan elkövettem, optimizmusból elkövettem egy oktondiságot. Úgy éreztem, hogy a kép érdekesebb lesz úgy, ha egyedül én… ott mindenki a drót mögött áll, és egyedül én így megfogtam a szögesdrótot. Na most, ez a kép nem véletlen. Duraytól, Tamás Gáspár Miklósig és Gálfalvi Gyuritól, akik a képen vagyunk, nem emlékszem a teljes névsorra. Ez a kép ugyan megvolt nekem, de egy házkutatás… egyik házkutatás alkalmával elvitték.
40
00:38:29,660 --> 00:39:29,912
Egyre sűrűsödtek aztán a letartóztatások, házkutatások, és akkor már látszott, hogy hebehurgyák is, szóval csak a megfélemlítés volt végül is a lényeg, hiszen az egyik letartóztatásom alkalmával, amikor Király Károlynak volt a híres-neves nyilatkozata, ami kijutott a… asszem a belgrádi vagy a madridi utóértekezletre, most nem akarok hülyeséget mondani, mindegy, valamelyik ilyen európai nagy tanácskozásra Király Károlynak az a nyilatkozata, melyben a romániai magyarság helyzetéről abszolút számszerűen, tényszerűen mondta el a dolgokat. Ez a… és Marosvásárhelyen ilyen provokációs jelleggel röpcédulázás folyt. Állítom, hogy a Securitate csinálta. Begyűjtötték Marosvásárhelyről az értelmiségieket. Nemcsak Marosvásárhelyről, az egész Székelyföldről, Csíkszeredáben, Udvarhelyen, Sepsiszentgyörgyön, végig mindenhol.
41
00:39:29,927 --> 00:40:25,771
- Mekkore létszám volt? - Akiket összeszedtek? Százas nagyságrendű volt ez. Marosvásárhelyen én körülbelül 60-70 emberről tudok, de hát Sepsiszentgyörgyön a barátaink… akik elmerték mondani. Az, hogy utólag most hányan mondják el az azért lényegtelen, mert az illegalista temetésen, tudjuk, amikor Pista bácsi és János bácsi a hajdani, 1919-es vörös katona egymás mellett áll a temetésen, és azt mondja: Jaj, látod-e Pistám? Milyen kevesen voltunk, és milyen sokan maradtunk. Az utóellenállók, azok mindig többen vannak, mint amennyi lényegében az adott korban megpróbál valamit tenni vagy mozogni. Tehát én olyan 200-250-re becsülöm azoknak a számát, akiket azon a hajnalon letartóztattak. Ez 1978 február eleje.
42
00:40:26,773 --> 00:41:20,435
- Mehetünk Gyuszi? - Igen. - Megyünk. - Forog. - A begyűjtésnél tartottunk... - Tehát 1978 február elején én hajnali negyed három körül érkeztem meg egy személyvonattal Marosvásárhelyre. Egy hónapig a Székelyföldön voltam egy felolvasó körúton, de aztán… ilyen napi két-három felolvasás. Ehhez tudni kell, míg a hetvenes, nyolcvanas években Magyarországon az íróknak fizettek azért, hogy felolvashassanak, Romániában fordítva volt, mert ez a saját honorárium terhére ment. A Falusi Könyvhónap, és nagyon lényegesnek tartottuk akkor, Farkas Árpáddal meg Magyari Lajossal bolyongtunk erre-arra, háromszéki, csík és udvarhelyszéki falvakban.
43
00:41:20,488 --> 00:42:16,063
Most, a Falusi Könyvhónap, ez egy ilyen óriási eseménynek számított Romániában, olyannyira, hogy még a központi napilap a Scînteia is írta az eseménynaptárt, hogy melyik nap, hol, melyik vidéken, a Román Írószövetség melyik tagja tart találkozót falusi olvasóival. Csak azért mondom, hogy mennyire tájékozatlanok is voltak, és mennyire nem ez számított, nem a tényszerűség. Negyed három körül érkezett meg a vonat, épp hogy ágyba bújtam. Nota bene, a Székelyföldön nem terem meg, csak a Krúdy regényében van… nevezi ki egyik hősét az összes csíki és háromszéki szőlősök urának. Hát ez körülbelül olyan, mint hogyha ma kineveznénk Magyarországot… Magyarországon valakit az összes űrsikló, magyar űrsikló parancsnokának, körülbelül olyan titulus volt a Krúdy regényben. Hát mindenhol szilvapálinkáztattak minket. Alig vártam, hogy vége legyen ennek a felolvasókörútnak.
44
00:42:16,123 --> 00:43:16,471
Meglehetősen több… nem is másnaposan, hanem harmincadnaposan érkeztem meg. Bebújtam az ágyba, s asszem, hogy erre vártak az urak. Ugyanis egyszer kitoltam velük. Észrevettem, hogy a nyomomba vannak, bementem a lakásunk bejárata… egy négyemeletes házban laktunk, a negyedik emeleten Tóth Tamás, marosvásárhelyi színész barátomék, és én egyenesen fölmentem hozzájuk, és elbújtam. Megérkeztek az elvtársak, becsengettek, apámat félrelökték az útból, és elkezdtek keresni a lakásban. És nem találtak. Most ezek után hozzám nap közben soha többet nem jöttek. Meg voltak győződve arról, hogy elérhetetlen vagyok valamitől. Hiába látják, hogy bemegyek, mert nem vagyok. - Mivel azt hitték, hogy a varázserődnél fogva… - Valószínű. Most tehát mondom, negyed három körül érkezhettem Marosvásárhelyre. Négy óra lehetett, amikor ágyba bújtam. Öt óra előtt vittek el.
45
00:43:16,626 --> 00:44:16,294
Megint pizsamában, megint kabátban, és nem tudtam mit akarnak tőlem. Én azt se tudtam, tehát… Elég hermetikusan el voltam azért zárva, mert valahol Csíkszereda környékén, valamelyik kis faluban olvastunk föl. Én nem tudtam, hogy Marosvásárhelyen röpcédulázások folytak, mert azért nem működött olyan jól a Szabad Európa Rádió sem és a csőposta sem. Tényleg begyűjtöttek, és a végén a negyedik vagy ötödik óra végén kiderült, hogy mit is akarnak tőlem hallani. És akkor úgy ránéztem a kihallgató tisztre, és mondtam neki, hogy uram, vegye elő a tegnapi Scînteiát, a tegnapelőtti Scînteiát, az azelőttit szépen, de ha az nem érdekli itt van még a nagykabátom zsebében a vonatjegy, amivel megérkeztem, tessék megnézni, hol váltottam, mikor váltottam, mert az óra is rajta van ugye a pecséten, a megváltás időpontja.
46
00:44:16,295 --> 00:45:16,127
Bizony azt tegnap este tíz órakor váltottam Csíkszeredában, úgyhogy ez… ez valahogy úgy nem jött össze, de úgyse ez volt a lényeg, mert azért bent tartottak jó sokáig, és akkor… Ez volt tulajdonképpen az az utolsó pillanat, amikor azt mondtam, hogy nekem Marosvásárhelyről el kell tűnnöm. Hát ehhez még úgy mondjuk, hozzájárult az is, hogy 1977-ben Halász Péter barátomhoz, aki szintén ahhoz az értelmiségi körhöz tartozott, amiről már beszéltem, a Tamás Gazsiék, Szőcs Gézáék baráti köréhez tartozott. Nála voltam kint Ratosnyán, és ki akart kísérni a… Ő körorvos volt. Ki akart kísérni a vonathoz, mondtam, hogy jaj ne viccelj, ötszáz méterre vagyunk az állomástól, elmegyek egyedül.
47
00:45:16,168 --> 00:46:17,313
Emlékszem iszonyatosan szigorúan titkos és bizalmas anyagot vittem neki: Fábri Zoltánnak a „Vádlott megszólal” című röpiratát, amely akkor a „Korparancs” című kötetben, ha jól emlékszem már meg is jelent Szlovákiában nyomtatásban. Ez Fábry Zoltánnak a kassai kormányprogram és a magyarok kitelepítéséről szóló anyaga volt, ami viszont Erdélybe soha nem jutott be. Duray Mikin keresztül került egy a birtokomba, és elvittem Péternek. És amikor jöttem visszafele, akkor hát kaptam egy, valamilyen puhább tárggyal egy, a koponyámra egy ütést, amitől félig-meddig elveszítettem az eszméletemet. Aztán elölről kaptam egy rúgást, egy-két fogamba került, és ahogy védtem magam, az arcom elé emeltem a kezem, ilyen keményebb tárggyal, ami nem lehetett gumibot, mert erősebb volt annál,
48
00:46:17,360 --> 00:47:15,744
apróra törték a bal kezemet, ahogy így védtem az arcomat. Lerúgták a bordáimat. A lábam eltörött, a kezem az szilánkosan darabokra törött, és akkor odahúztak szépen a sínre, és ott hagytak. Én akkor magamnál voltam, tehát a fájdalomnak van egy olyan küszöbe, amikor az ember elveszíti az eszméletét, és van egy másik, a fájdalomnak egy olyan ingerlő vagy dopping hatása, amikor az ember egyszerűen visszanyeri a fájdalomtól az öntudatát. - Hányan törtek rád? - Egész biztos, hogy ketten voltak minimum, de biztosított emberek voltak. Tehát rajtuk kívül kellett, valaki legyen, mert autóba szálltak. Tehát hallatszott két, egyszerre két ajtócsapódás, és rögtön el is indult egy autó a vasúti töltés melletti… ilyen fakitermelői út ment ott el, tehát a fatelepnek az útja, bocsánat.
49
00:47:15,868 --> 00:48:16,265
Ratosnyán volt egy ilyen faüzem, és a faüzem mellett volt egy ilyen fafeldolgozó üzemecske, és mellette volt az orvosi lakás, orvosi rendelő. És tőle, mondom, ötszáz méterre az állomás, de végig ilyen raktárak voltak a vasúti sínek mellett. Egy dologban biztos voltam, hogy nekem nem szabad, tehát nem mozdulok, addig amíg ezek még ott… még közel vannak. Nem mozdultam, láttam, hogy közeledik a vonat. Ahhoz a vonathoz siettem tulajdonképpen. És a… minden erőmet úgy megfeszítve valahogy az utolsó másodpercben ledobtam magamat a sínről, és a törött lábbal és a szétrúgott lábammal, a lógó, tehát a darabokban lógó karommal és a vérző arcommal elkezdtem fél lábon ugrálva rohanni, de aztán ma se tudom, hogy jutottam el, körülbelül egy olyan jó százötven méterre lehetett az állomás.
50
00:48:16,279 --> 00:49:16,033
Az állomáson… Nem az a vonat jött, egy tehervonat jött. Az állomáson egyből beestem az állomásfőnöki irodába. Könyörögtem, hogy azonnal telefonáljanak Marosvásárhelyre. Ugyanis a sors furcsa fintora az, hogy édesapám akkor még aktív vasúti főtisztviselő volt, és azon a vonalszakaszon, ahol ezt történt, apámnak… hát nem a közvetlen fölöttese volt apám ennek az állomásfőnöknek, de hát mindenképpen a nagy főnöke volt annak a vonalszakasznak, tehát… Az állomásfőnök először hallani sem akart róla, azt mondta, hogy tűnjek innen gyorsan el, és egyfolytában az ajtót leste, meg az ablakot leste rémültem. Mondtam, hogy de hívja, és akkor valahogy nagy nehezen a… ezzel a kezemmel ugyan nem tudtam, a másik… szét volt rúgva, lehet hogy ráléptek…
51
00:49:16,040 --> 00:50:11,841
kivettem így az irataimat, odadobtam neki, és mondtam, hogy nézze meg, hogy ki, hívja apámat. Most… akkor valahogy… az orvost is hívja. Halász Pétert nem lehetett hívni, nem volt vonala a telefonjában már, tehát ő el volt némítva. És akkor az állomásfőnök, nagyon jó érzésű ember volt tulajdonképpen, csak valószínűleg tudta, hogy kik várhattak rám, mert este volt, sötét volt. Hát ő mindenképpen kimehetett abból a kis épületből, amikor meglátta azt, hogy ezen az elhagyatott úton valami úri autó gurigázott erre-arra. És… ő mondta azt, hogy ne hívjunk mentőt, ne hívjunk mentőt, mert ezek jönnek. Üljön fel a vonatra.
52
00:50:11,939 --> 00:51:11,228
Felültem a vonatra, és Marosvásárhelyen a kisállomáson akkor már apám meg még valakik vártak. Felvittek. Sürgősségin szóba sem akartak állni velem, azt mondták, hogy részeg vagyok. Hát, hogy úgy mondjam az… az a korabeli éppen több évig tartó alkoholmentes időszakomban történt, tehát hogyha nagyon nagy vérvizsgálatra került volna sor, akkor lehet, hogy három évre visszamenőleg egy pohár sört, vagy szilvapálinkát kimutathattak volna benne, de akkortájt nem ittam, mint ahogy most sem. Hát aztán még volt egy másik ilyen rendes dolog, amikor… Ebből valahogy felépültem, Sütő András óriási balhét csapott belőle. Zengtek a telefonok. Amnesty International-től a nem tudom miig.
53
00:51:11,272 --> 00:52:10,590
A Securitate kivonult. Ez Ratosnyán történt, mint mondtam. Ratosnyának az állomáshoz közeli része az tiszta román, csak a Jód patakán túl élnek székelyek. Hát Ratosnya ilyen szempontból a Securitatenak rossz volt. Kiment Palotailvára, ahol az állomás környékén csak magyarok laknak, megfogtak két székely legényt, jól össze-vissza verték őket, majd behozták Marosvásárhelyre, és szembesíteni akarták velem, hogy én felismerem, mert ezek voltak részegen. Hát ebben, mondom, csak annyi volt a szépséghiba, hogy Palotailva Ratosnyától, asszem 22 kilométer fölfele, nem lefele. Tehát nem Marosvásárhely irányában. Tehát ez valahogy… - Igaz se volt, gondolom… - Persze, csak ez arra volt jó megint, hogy a Securitate Sütőnek befogta vele két napra a száját, hogy ők dolgoztak, be is hozták, de én nem ismertem fel azokat, akik megvertek. Palotailván viszont az emberek volt amitől féljenek egy darabig.
54
00:52:11,034 --> 00:53:06,891
Úgyhogy ez… körülbelül így álltak akkortájt a dolgok, aztán… Közvetlenül akkor már úgy eldöntöttem, hogy innen most már valahogy el fogok menni, mert ez… Állás nélkül voltam, nem kaptam sehol állást, munkaközvetítőben… Ugye ott is, Romániában is volt a köztörvényes munkakerülés című, csodálatos dolog. Hát jó, engem az védett, hogy Írószövetségi tag voltam, meg Irodalmi Alap tagja, meg a Román Filmművész Szövetség tagja, tehát ezek még úgy valamennyire olyan védőhálót jelentettek, de valahányszor elmentem munkaközvetítőbe… Azért meg kellett volna valamiből élni. Édesapám a végén ugye már nyugdíjas lett, anyám súlyos beteg volt, szóval az ő nyugdíjából nem lehetet volna megélni.
55
00:53:06,989 --> 00:54:03,681
Munkaközvetítőnél, mikor megtudták, hogy utolsó munkahely Román Televízió, akkor mindig azt mondták, hogy az ön problémája a Központi Bizottság titkárságára tartozik, és összecsukták a papírt, vagy a dossziét, amit nyitni akartak, és eltették. Nos, aztán eldöntöttem végül is, hogy eljövök. Találkoztam egy magyarországi nagyon kedves, elvált, fiatal asszonnyal, akinek volt egy döbbenetes mondata. Ezt életemben nem felejtem el. Azt mondta, hogy nekem nincs nagynéném, nincs nagybátyám, - lehetne - , a nagyszüleim közül egyet sem ismertem, és az apám úgy maradt életben, hogy adtak neki Nyírbátorban vagy Nyíregyházán valahol egy keresztény menekült papírköteget.
56
00:54:03,766 --> 00:55:01,104
Ő úgy maradt életben. Én tudom, hogy mit jelent az, hogyha valakinek valamit nyújtani a megmeneküléshez. Öregem, ha öt évbe telik az, hogy elhozzalak onnan, akkor öt évig fogok várni, nem megyek férjhez máshoz, adjuk be a papírokat, kihozlak. Ez így is történt, csak közben volt még egy kis malőr. A Komáromi Mihály barátom, aki Nyugat-Németországban élt, de eredetileg a kovásznai kórház igazgató-főorvosa volt, nőgyógyász, és aki szintén megunta a tortúrát, mert igaz volt a szocializmus bizonyos szakaszában az, hogy már az is tett, ha én vagyok azon a helyen, és nem teszek semmit, ha jót nem tudok tenni, mintha egy olyan gazember lenne, aki csak rosszat tesz.
57
00:55:01,246 --> 00:56:05,174
És Misi ehhez a fajtához tartozott, szegény néhány évvel ezelőtt meghalt már. Ő benne volt abban a kis összeesküvésben, amellyel a Király Károly legfrissebb, 1981-ben írott anyagait az ENSZ-hez meg az európai szervezetekhez kijuttattuk. Hát azt úgy dolgoztuk ki, hogy két külön útvonalon ment az egész. Az egyik látszólag látható útvonal volt, pontosan a lebukás miatt. Azt az útvonalat le kellett buktatni. Mindannyian tudtuk, hogy aki abban részt vesz, az le fog bukni, hogy a Securitate úgy érezze, hogy megkapta a magáét. Miközben a másik útvonal az jobban megszervezett volt. Károlyi soha nem volt… Király Károly nem volt igazán konspiratív elme. Nyílt ember volt, aki bárkinek, aki elment hozzá, elmondta a véleményét, és azt is, hogy ezt most kinek szánta, és kinek írja ezt az anyagot.
58
00:56:05,254 --> 00:56:59,167
Abból a híres könyvből, amit a Securitate hajdani főnöke írt, Pacepa, nyugaton, lehet tudni ugye, hogy Királyt hogy akarták eltenni láb alól, hányféle kísérlet volt. Pacepa nem is ír le mindent. Azt se, az elvágott autóféket. Károlynak volt egy olyan szokása, hogy úgy indult ki a kocsijával, hogy egy óriási nagy körben az udvaron… tett egy hatalmas kört az udvaron, és a Dózsa György utcai kijáratnál hirtelen fékezett egy nagyot, és akkor utána egyesbe engedte, és úgy gurult. Ilyen fékpróba szerűség volt. Na most elvágott fékkel, ha megcsinálja ezt, és kirohan a nagy forgalomba, vagy ember öl, vagy belemegy valamibe, szóval az ott… biztosra lehetett számítani, hogyha ő úgy kijön a kapun, vagy megöl egy, két, három, négy, öt embert, aki a járdán van, vagy pedig telibe talál egy másik kocsit, és akkor ő pusztul el.
59
00:56:59,253 --> 00:58:02,533
Az volt a szerencse az egészben, hogy valami miatt kiabáltak Károly után, hogy telefon, és hirtelen akart fékezni, úgyhogy belevezette a bozótba meg a… nem tudom, valami ládák voltak ott az udvaron, abba vezette bele a kocsit, és nem a kapunál volt. Szóval Károly kéziratát kellett kijuttatni, amiben ez a kicsi asszony, aki kihozott engem, az tevékenyen részt vett, mert végül is a Malév akkori bukaresti kirendeltség vezetője, aki felment a gépre még átadni az okézott, de el nem foglalt üléseknek a jegyzékét a másodpilótának, ugye, a budapesti Malév központhoz, ezt a borítékot odaadta a stewardessnek, aki tudta, hogy kinek kell odaadja. Nem a repülőgépen, hanem amikor már leszálltak, és nem Ferihegyen, hanem az Aero szállónál a taxiállomásnál, és meglepődött rajta Éva, hogy hoppá, ezzel utaztam, és most adja nekem ide.
60
00:58:02,560 --> 00:59:05,544
Éva el kellett vigye Pesten az egyik szálloda előcsarnokába, ahol átvette tőle egy nyugat-német politikus, aki diplomata útlevéllel utazott, és vitte tovább… - És ki volt aki föl lett áldozva, aki a csalétek volt? - Hát azok mi voltunk egynéhányan, akik úgy is viselkedtünk, hogy nyilvánvalóan magunkra tereljük a figyelmet. Ott is olyan bumfordi, és nem csinálták túlságosan okosan azt a fiúk, nem profi módon csinálták. Mi szándékosan kocsival úgy mentünk, hogy Brassóban egy hirtelen eltéréssel. Elválik Derestyénél az út, az egyik megy Szinaja irányába, a másik pedig a… tehát a Bodzai-hágó irányába le lehet ott térni. Három lehetőség is van igazából a Kárpátokon való átkelésre, mi gyorsan a másik utat választottuk.
61
00:59:05,589 --> 01:00:03,310
A hátunk mögött láttuk a kísérő kocsit, mert már a sepsiszentgyörgyi kijövetelnél nyilvánvaló volt, hogy hogy jönnek a fiúk, meg úgy nem kellett… Ők biztosra mentek, és nem tudták, hogy mi is biztosra megyünk, és nem vették észre Derestyénél, hogy hol tértünk el, mert kamion szemből, kamion a hátunk mögött, a Predeal felé vezető út jó zsúfolt is volt. A barátom, aki a kocsit vezette, egy Skodája volt, Csutak Pisti, szegény ő is már rég halott… Pisti hirtelen kivágott balra, és elindultunk fölfelé a Tömösi-szoros irányába, Na, hát ebből lett aztán az óriási kapkodás. Az utólag derült ki, az is egy kihallgatáson derült ki, két megígért pofon között.
62
01:00:03,364 --> 01:01:06,587
Mindegy, 170 kilométerrel később Plojest előterében, amikor felbukkant az autó, akkor már így behajolva, az út szélén guggolva meg térdelve, meg távcsövekkel figyelték minden irányból, és akkor meglátták végre a Skodát, olyan rohangálás támadt, mint hogyha egy hangyabolyba az ember bedobna egy kockacukrot. Autóajtók csapódtak, az országút szélén éppen kereket cserélni készülő úriember bedobta a pótkereket, és díszkísérettel mentünk Bukarestbe. Véletlenül a Park Szállónál Pisti ráhajtott a villamossínekre, és mondtam, akkor forduljunk meg, mert visszamegyünk kávézni. Hát visszamentünk kávézni. Nyilván, hogy már a kísérő kocsik is megfordultak a villamossíneken, át a járdaszigeten, át a gruppokkal telirakott zöld füvön, ahol mi is bementünk, ugye, a Park Szállóhoz. Végigjöttek utánunk, aztán begyűjtöttek, hát ez természetes, ez benne volt a…
63
01:01:06,628 --> 01:02:04,508
- Valószínű az, hogy te munkanélküli voltál, de nagyon sok embernek adhattál munkát… - Hát ez, szerintem ez így van leosztva, ez minden társadalomban így történnek ezek a dolgok. És akkor ezek után, ugye, akkor ez már az iratok beadása utáni negyedik év vagy harmadik év története, amikor úgy döntöttem, hogy nősüléssel, de kijövök Erdélyből Magyarországra. - Eközben nem volt még egyszer egy ilyen életveszélyes incidensed? - Ez éppen az volt, hogy akkor már profi volt a magyar nagykövet. Rajnai Sándor volt, akinek olyan belügyi tapasztalata, amilyen kevés embernek, és hát tudta, hogy veszélyeztetett helyzetben vagyok, és… Akkor, ugye, Kádár már Ceausecuval olyan rossz viszonyban volt, hogy szó sem lehetett arról, hogy Bukarestben vagy Budapesten találkozzanak.
64
01:02:04,522 --> 01:03:05,418
Volt ez a két teddide-teddoda nagyváradi, illetőleg debreceni találkozó, amin az ég világán semmit nem oldottak meg. Még annyit sem, amennyit a mostani kormány próbál önmagáról hangoztatni. Sokkal rosszabb volt a viszony, és hát Kádáréknak tájékoztatásra volt mindenképpen szükségük, és hát, hálistennek, mindegy, hogy milyen volt a pártállása Rajnainak, az se érdekel engem, hogy 1958-ban Sznagovon Nagy Imréékkel kapcsolatban… Itt van különben a hátatok mögött egy csomó dokumentumanyag a sznagovi… vagy nagy csókolózások Budapesten és Bukaresten. Igenis, legyen itt egyfajta tájékoztatás. Ne feledjétek el, hogy nem véletlenségből történhetett meg Száraz Gyurinak a rádiósorozata, nem véletlenül történhetett meg az, hogy a Népszabadságban annak idején sorozatban jelent meg Erdélyről, Erdély történelméről jelen időben Száraz Gyurinak az anyaga.
65
01:03:05,447 --> 01:04:05,213
Hogy a rádióban már elkezdődött valamiféle nyitás. Egyszerűen azért, mert olyan tényszerű anyagok kerültek Rajnaiék kezéből a Központi Bizottság asztalára, amire nem lehetett nemet mondani, amire igenis oda kellett figyelni. Ezt csak úgy közbevetőlegesen mondtam, mert Rajnai nagyon féltett engem. Azt mondta, hogy vigyázz, mert… Nekik is megvoltak az információik más csatornákról. Nem csak a mi általunk működtetett csatorna létezett, hanem nagyon sok szállal érkeztek be hozzájuk információk, és… - És nyilván tudták, hogy rajtad van a célkereszt… - Hogy nagyon-nagyon rajtam van a célkereszt, úgyhogy akkor már hontalan útlevéllel a zsebemben mászkáltam. Csak egyszerűen egy dolgot nem tudtam elintézni ahhoz, hogy megkapjam a román kiutazási engedélyt a Nansen-útlevélbe. Ehhez le kellett volna a Tanácsnak adnom a lakásomat, a kéményseprő hivataltól be kellett volna szereznem a pecsétet, hogy nem tartozom, a gázműveknek nem tartozom, a vízműveknek, csatornának…
66
01:04:05,238 --> 01:05:02,772
De egyetlen egy furcsa gusztustalan tény volt ebben az egészben, hogy harmincöt esztendős koromig, vagy harminckét esztendős koromig nem szerepelt a nevemen soha se ingatlan, se lakásszerződés semmiféle Tanáccsal, mert nem volt soha egyetlen olyan lakás se, aminek a nagy könyvébe főbérlőként vagy társbérlőként az én nevem szerepelt volna. Mivel Romániában nem létezett paragrafus állítólag arra, hogy ha nincs, azt bizonyítani tudom egy nyilatkozattal, hogy nekem nincs, ezért követelték, és ezt hónapokig húzták, halasztották, küldözgettek egyik hivatalból a másikba, Államtanácstól… Tehát utazgattam Bukarest Marosvásárhely között, és próbáltam intézni ezt a dolgot. Nos, ebben a periódusban már az volt, hogyha valahova kimozdultam, akkor megvolt az a telefonszám, ahova beszóltam telefonon, hogy elmentem, nem vagyok Bukarestben, nem vagyok Vásárhelyen…
67
01:05:02,864 --> 01:06:05,023
Meg leutaztam édesapán születésnapjára Marosvásárhelyre, akkor úgy utaztam, hogy az akkori konzul jött velem, de feltűnően, szépen beülve az első osztályra, és végigdumálva az utat, és előre megtelefonáltuk. Tehát látványosan mentem, hogy tudják azt, hogy vigyáznak rám. Nos, közvetlenül ezután a konzulos születésnapi hazautazás után telefonáltak, hogy mégiscsak megvan az a papír, amire szükségem van, és én elővigyázatlanul hazautaztam. Kiderült, hogy nincs meg az a papír. Következő vonattal akartam visszajönni. Álltam a marosvásárhelyi állomáson, vártam, hogy érkezzen a vonatom, és aztán napokkal később egy kórházban tértem magamhoz meglehetősen furcsa állapotban, hogy nem tudtam semmimet mozdítani.
68
01:06:05,047 --> 01:07:10,402
Úgy utólag állt össze a kép. Egy, szerencsére, nagy sebességgel áthaladó mozdony elé löktek, és a mozdony átdobott az egyik oldalról a másikra. Hát a jobb lábam került csak be alája, úgyhogy, mondjuk, megúsztam azzal, hogy kicsit elment a jobb lábfejem, meg… meg hát ilyen… meg nem volt gerincvelő szakadás, csak gerinctörés, csigolyatörések meg koponyatörések, meg egyáltalán nem volt… a kéztőcsontjaim végig, meg az alkar, felkar, állkapocs, koponya. Egyszerűen már csak a nagyobb töréseket számolták már az orvosok meg. És akkor volt egy olyan mozzanat még, amit úgy érdemes megjegyezni, és erről nem szívesen beszélek többet. Tehát állkapocstöréssel és… többszörös állkapocstöréssel, és olyan gége tájéki hematómákkal, bevérzésekkel, mindenfélékkel, beszélni úgyse tudtam volna.
69
01:07:10,483 --> 01:08:07,360
Beállított a szigorúan elkülönített… hát nyílt törések voltak rajtam mindenhol, meg teli vérző mindenfélékkel. És beállított fehér köpenyben egy román úriember, aki azt mondta, hogy tudja, hogy nem tudok beszélni, de akarom tudni a nevét annak, aki belökött a vonat elé? A szememmel jelezzem, hogyha értem, amit mond. Megpróbáltam ilyen feszesen nézni a plafont, hogy nehogy véletlenül hunyorítsak, vagy valamit csináljak, mert ha nekem azt mondja, hogy uram, Surányi András lökte be magát a vonat elé, akkor a kis retrográd amnézia, ami egy olyan körülbelül úgy plusz-mínuszban, tehát visszamenőleg… A kórházban töltött napok elejére nem emlékszem.
70
01:08:07,442 --> 01:08:58,545
De hogy visszamenőleg körülbelül egy 48 órányit kitörölt az életemből, ezt is utólag rekonstruáltuk, hogy én elutaztam Vásárhelyre, hogy miért utaztam el Vásárhelyre, hogy ez egy rossz telefonhívás vagy egy nem tudom micsoda. Hát, hogyha akkor azt mondják, hogy az apám, akkor az épül be, és akkor lehet, hogy három hónap múlva még a kórházban… egy fél évet voltam körülbelül intenzíven, akkor esetleg három hét múlva, négy hét múlva beállít egy ügyész bácsi, egy rendőr bácsi. Így vizsgálat se volt, semmiféle nyoma nincs ennek az egésznek dolognak azon kívül, amit magamon viselek, meg azon kívül, hogy a barátaim jöttek be a kórházba, meglátogattak. Ennek az égvilágon semmiféle rendőrségi nyoma nem volt, nem maradt és nincs. Ez a dolog nem létezett. Semmiféle baleset nem történt.
71
01:08:58,548 --> 01:09:57,233
Ha Mári néni szoknyájába beleakad a Pista bácsi biciklijének, így k-val mondom, mert így jobb: biciklijének a sárvédője, és elszakad a pendely, abból már van egy jegyzőkönyv belőle, pedig nem történt… Aztán, ha véletlenül úgy megkarcolja, hogy két napon túli gyógyulást ír elő a bábaasszony, akkor már per is lesz belőle. Közlekedési rendészet… ebből nem volt semmi. - Feljelentés se volt? - Semmi, semmi. Kórházi zárójelentés volt, de hol van az? - És mennyi idő után jöttél ki a kórházból? - Ez történt 1982 májusában és ’82 decemberében jöttem ki a kórházból.
72
01:09:57,278 --> 01:10:57,544
- És attól nem lehetett tartani, hogy a kórházba még egy merénylet…? - Te, nézd… én meg vagyok győződve arról, hogy ez nem nekem szólt… ez az egész dolog, hanem annak a környezetnek, melyben éltem. Ha úgy visszalapozzuk a Szabad Európa Rádió történetét, ez volt az a periódus, 1982 vége 1983 tavasza, amikor erdélyi értelmiségiek tucatjaival írattatták azokat a leveleket, hogy nem igaz, hogy volt náluk házkutatás, nem igaz, hogy megfélemlítették őket. Akkor volt az a híres-neves döntés a Ceausecunak, hogy visszafizeti öt év alatt Románia 27 milliárd dolláros államadósságát. Ekkor voltak az óriási béketüntetések Romániában, mert fejébe vette Ceausecu, hogy a béke Nobel-díjat...
73
01:10:57,693 --> 01:11:56,738
Más Nobel-díjhoz ugyanis nem nagyon juthatott volna hozzá, mert a felesége ugyan a négy elemijével akadémikus doktor, tudós kémikus volt. Az nem jött valahogy be, hiába próbáltak minden félét kitalálni a nagy nyugati kölcsönökön, meg hiába hívtak meg minden nagy nyugati tudóst, senki nem akart eladni valami olyan találmányt, ami Elena Ceausecu neve alatt úgy futhatott volna, hogy Nobel-díj legyen, hát akkor apuka kellett volna ezek szerint, Ceausecu Nobel-díjat kapjon. És hát ez… hogy mondjam? Én csodálkozom is azon, néha hogy a dél-amerikai írókat Magyarországon értik, hiszen itt a Nyilas-terror egyértelmű volt. A Vöröskeresztes védett háztól vagy a gettótól a Duna-partig tartott. Tehát kiszámítható volt a mozgástere, a dühei, a mindene.
74
01:11:56,782 --> 01:12:53,800
Egy patológiás diktatúra, amely kiszámíthatatlan, amely, mondom, hogy ugyan az tíz évvel korábban történt, de ahol még hatni lehet ilyen szöveggel, hogy nem én leszek a hibás, hogy a nyugati sajtóban azt írják, hogy a románok magyar írót nem engedtek ki. Tehát olyan… Egy focimeccsen megvannak a szabályok. Ha valaki beáll, és kézilabda vezetéssel akar a kapu felé menni, mindenki tudja róla, hogy hülye. Kiállítják. De, ha egy ilyen abszolút patológiás dologban, amikor nincs kapu, és nincs csatár, és nincs ellenfél, hanem minden össze van mosva: kör alakú a pálya, és a kapu az mozog erre-arra, és nem huszonkét ember játssza, hanem nyolcvan, de ugyanúgy színbe vannak beöltöztetve, és időnként kívülről még bedobnak négy-öt labdát, szóval ott nem szabályszerűen működnek a dolgok.
75
01:12:55,313 --> 01:13:54,745
Ott az, aki vezényli azt a körpályán a nyolcvan embert, az tudja, hogy miért vezényli vagy hova vezényli. Itt… Én azért nem is szívesen beszélek ezekről a dolgokról, ezek az én egyéni megélt történelmem. Nem szeretem, és azért örülök, hogy ez nem kerül olyan nyilvánosság elé. Nagyon sokan éltek vissza. Erdélyből, amikor elkezdődött a nagyobb átáramlás a nyolcvanas éve végén, akkor én már, hogy úgy mondjam, polgáribb körülmények között éltem Magyarországon. És végighallgattam a történeteket, amelyek furcsa módon egybecsengtek azzal, amiket a hetvenes évek elején ilyen ködös, rosé-s éjszakák után Svájcban vagy Németországban hallottam, és amelyet
76
01:13:54,800 --> 01:14:46,237
nagyon egyszerűen Cs. Szabó László úgy jellemzett, hogy ezek a fiúk 1956-ban a Szent István tér… a Szent István körút egy szám és a Margit-híd első vas eleme között több tankot lőttek ki, mint amennyi Budapesttől Vlagyivosztokig sorba állítva elférne. Ugyanis a hetvenes évek elején találkoztam azokkal a nosztalgiázó ’56-os menekültekkel, diákokkal és nem diákokkal, akik ’56-ról úgy meséltek, olyan személyes élményeket meséltek, amiből ez a szám, mondom, a Cs. Szabó-i szám összejött volna.
77
01:14:46,248 --> 01:15:43,450
Én az 1980-as évek végén megkaptam a Pasteur-féle veszettség elleni injekciót, beoltottak a menekülők, és úgy éreztem, hogy nem is írom meg azt az egészet, mert nem voltam annyira fontos abban az egész kellékben. Lényegesen kisebb volt a szerepem, lényegesen, tehát osztályokkal kisebb volt a szerepem mint a hetvenes évek közepén, mondjuk, Király Károlynak, vagy a nyolcvanas évek elején Szőcs Gézának. - Csak éppen majdnem belehaltál. - De hát voltak, akik bele is haltak. Voltak akik belehaltak, és akik olyan névtelenek, és annyira nem emlékszünk rájuk, hogy nem igaz.
78
01:15:43,504 --> 01:16:33,346
- És gondolod, hogy ez… - Ma már senki… ma már senki, egy két régi barátján kívül senki nem emlékszik meg Szőcs Kálmánról, aki nemzedékem legnagyobb költőjének indult, és aki 1973 augusztusában szerettek volna úgy elkapartatni mint egy kutyát. Még azt sem engedték meg, hogy az Írószövetség székházára, vagy a szerkesztőség székházára, ahol dolgozott, kitegyék a fekete zászlót. S úgy sorolhatnám, mert azért… Nemzedékemből és a nemzedéktársaim közül úgy mentek el, s olyan furcsa körülmények között az emberek, hogy… - …te a sor élén állsz és mögötted névtelen halottak sora? - Nem állítanám, hogy a sor élén állok. Benne voltam abban a sorban.
79
01:16:33,446 --> 01:17:36,658
Így, ahogy elmondom, első személyben mondom ezeket a dolgokat, és az első személyes elbeszélésnek mindig van egy olyan hátulütője, hogy fontosabbá szervezi az elbeszélő életét mint amilyen a valójában. Valószínű, hogy ebben a korban Kányádinak egy jobban sikerült verse, Sütőnek egy jól megírt esszéje nagyobbat durrant, vagy fontosabb volt ezrek számára, mint az, amit én csináltam. Én azért csináltam ezt a dolgot, mert mást nem tudtam. Akkor is ezt csináltam volna valószínű, hogyha… vagy így csináltam volna, hogyha valami mást is tudok tenni. Ez asszem, hogy lelki alkat kérdése is, hogy az ember mennyit tud vállalni és milyen formában tudja vállalni. Tehát… Mondjuk nem panaszkodhatok arra, hogy nem voltam olvasott író. Jóval olvasottabb író voltam, mint Magyarországon.
80
01:17:36,741 --> 01:18:36,811
Itt igaz, nem is közlök. Évek óta szinte senkinek nem adok kéziratot, de otthon volt olyan novelláskötetem, amelyik három kiadást ért meg egy esztendő alatt. És azért verseskötet több ezer példányban az, ma már az is teljesítmény. Úgy láttam, hogy falvakra el-elmentem egy-egy ilyen könyvmegjelenés vagy könyvnapra, és azért két-háromszáz ember egy művelődési házban összejött. Úgy éreztem, mint ahogy most is érzem, és ahogy ezeken, a Kossuth Rádió négy hetenként elhangzó jegyzeteimmel próbálok pártokon kívül, és pártokon felülről, vagy pártok ellenében a nemzetről beszélni. Ott, a kettős szorításban egyrészt nemzetiségi, kisebbségi, másrészt értelmiségi szorításban, úgy éreztem, hogy ez az egyetlen járható út, tehát az ellenállásnak ez az útja.
81
01:18:36,908 --> 01:19:28,867
A másikat, azt, hogy belépjek a Pártba, és a Párton belül kezdjek el bontogatni, azt járhatatlannak tartottam mindig. - Hogyhogy? Menekülésről van szó, akkor mindig az ember valami nagyon rosszból, valami jobba, ahhoz képest valami jobbra vágyik. Most, amikor te menekülni akartál otthonról, mert az rossz volt, Magyarország így jó helynek számított? - Nézd, nem szabad megfeledkezni egy dologról: Várnától Murmanszkig és Kelet-Berlintől tudom is én, meddig, Ulánbátorig, azt mondta mindenki, hogy Magyarország a szocialista tábor legvidámabb barakkja.
82
01:19:28,946 --> 01:20:26,269
Itt, amikor arról mesélünk, hogy a nyolcvanas években március 15. vagy október 23. miatt ezt vagy azt elvittek, meg ez volt vagy az volt, egy dologról ne feledkezzünk meg, hogy 1983-ban vagy ’84-ben halál nyugodtan az úgynevezett szamizdatnak a hátára rá volt írva, hogy hol lehet megvásárolni a példányokat. - A személyes része érdekel engem. Az, hogy elmennél egy helyről, az egy döntés. Az, hogy az ember hova megy, az egy bonyolult kérdés. Akkor eszedbe jutott-e az a kérdés, hogy mennyi helyre mehetsz el, és miért ide akarsz jönni? - Igen, hogyne, eszembe jutott. 1979-ben véletlenségből, de aztán ez abszolút tiszta véletlenség volt. Bukarestben voltam, és kiderült, hogy nincs díszpinty egy küldöttség számára.
83
01:20:26,288 --> 01:21:18,949
Ahonnét úgy állítottak… díszpinty, tehát egy nemzetiségit is mindig beraktak, hogy mutassák, hogy a Román kommunista Párt nemzetiségi politikája milyen méltányos az ott lakó kisebbségekkel. És… különben egyszer még utaztam ugyanígy Budapestre, hogy… Délután dolgoztam, 1971-ben egy délután dolgoztam a televízióban, és szóltak, hogy azonnal menjek be a Központi Bizottság propaganda osztályára, vegyem át az útlevelemet. Ha nincs pénz nálam, akkor adnak pénzt, vegyek öltönyt, mindent, mert este tíz órakor indulok Bukarestbe. Ez a… ama híres magyar Központi Bizottsági 1971-es határozat, MSZMP határozat miatt volt, amikor Biszku Béla azt mondta, hogy félti a szocializmus helyzetét Romániában, mert ott valami nacionalista torzulásos dolog zajlik le,
84
01:21:19,048 --> 01:22:16,366
és erre 24 órával később a Román Tudományos Akadémia, az Írószövetségtől, a Pártközponttal, a különböző sajtók egy fél hálókocsi velünk volt tele, mondom, ott is díszpinty voltam. Beraktak. Én örültem, hogy eljöhetek Magyarországra. Szerencsémre nem csak díszpintykedni kellett. Csoóri Sanyi jóvoltából azért Lőrincze Lajos bácsival, meg Magyarok Világszövetsége akkori… úgy, ahogy működött, de azért találkozgathattam emberekkel, a Püski fiáva, akik akkor fontosak voltak ’71-ben nekem a külső üzenetek számára. Ez az egyik. De ’79-ben pont egy ilyen dolog volt. Akkor már rég nem kaptam útlevelet sehova, de egy olyan csapatba, ahol a Macuka elvtárs, ami Bikacsök elvtársat jelent különben… Ő volt… akkor nem létezett Romániában művelődési minisztérium.
85
01:22:16,379 --> 01:23:19,261
Szocialista Nevelés és Művelődési Tanács elnöke volt ez a Bikacsök elvtárs. Vezette a küldöttséget, és elmentünk vele Varsóba. Hát ez… örültem neki, mert végignézhettem Józef Szajnának öt előadását, ugyanis a Varsói Művészeti Hetekre kellett kimenni, amely párhuzamos, a Varsói Művészeti Hetek kereté belül volt egy óriási nagy román kiállítás, és erre vittek engem díszpintynek. Most, amikor kérdezték, hogy mit szeretnék látni, akkor én sajnos rosszat mondtam, mert azt mondtam, hogy Danzigba el szeretnék menni, amit nagyon durván kijavítottak a lengyel urak, hogy hát az Gdansk. Mondtam, hogy jó, elnézést, nekem ’gd’ ez valahogy nem áll a magyar nyelvemre, mert túl sok a mássalhangzó benne. Azért mentem oda föl, mert volt valahol a válltömésemben némi dollár, és úgy tudtam, hogy Gdanskban nem olyan nehéz elintézni azt, hogy halászbárkával átvigyék az ember Svédországba.
86
01:23:19,323 --> 01:24:17,375
Most, Gdanskból kimentem Gdynia mellé taxival egy késő este, megadott címre, ahol egy budapesti közvetítő gyerek tengette az életét. Bejött velem, a Novotel szállóban laktunk Gdanskban, és ott beszéltük meg az ügyeket. Én még ott pénzzé tudtam volna valamit tenni, ami nálam volt, úgyhogy ütötte volna a széle a hosszát. Hát, az úr elment, és én erre a nagy ijedtségre megittam egy pohár sört, amire rendkívül rossz magyarsággal megszólalt a bárpultnál a kiscsaj, majdnem hanyatt estem. Ilyen nagyon magas bárszékek voltak, szóval ezt most nem képletesen mondom, hanem tényleg szinte hanyatt estem. Azt mondta, hogy ne menj bele, visznek két kilométerre parttól, hideg van, dobnak tengerbe, és jönnek vissza. Úgyhogy a meneküléseknek ilyen útjai is voltak. Meglehetősen…
87
01:24:17,477 --> 01:25:15,787
- Definiálható-e a személyes történetedben, hogy mit jelent az, hogy menekülés, vagy hogy van ezzel az ember…? - Az ember csak önmaga elől tud elmenekülni. Tehát az elől tud elmenkülni, amivel naponta szembesülnie kellene. Én református vagyok. Hiszek a… illetve tudom az eleve elrendeltetés az számomra és a családom számára ez vitathatatlan dolog volt. Tehát az, hogy én onnan eljöttem, önmagam elől jöttem el, olyan tények elől, amelyekkel naponta kellett volna szembesülnöm. Tehát én szegényebb vagyok, mint azok, akik otthon élték át ezeket a dolgokat. És én abban a pillanatba, amikor úgy döntöttem, hogy a menekülésnek azt a formáját választom, hogy kilépek abból a létformából…
88
01:25:15,807 --> 01:26:12,438
a létformából is, amelyet a velem egykorúak, amelyet a családom… Mindenkim ott él, anyósomtól kezdve, a még élő családtagjaimat, a nővérem, öcsém, a nővérem gyerekei, nagynénéim, nagybácsim. Nekem Magyarországon közeli rokonom nincs. Mindenkim Erdélyben van. Tehát ilyen szempontból is kiléptem, de én tudtam, hogy egy csomó dologról le kell mondanom. Egyrészt nincs visszaugatás. Én soha nem csinálnám meg azt, amit néhányan az Erdélyből áttelepedett írók vagy művészek közül, hogy visszapofáznak, beleszólnak ottani dolgokba. Egyszerűen nincs rá jogom. Eljátszottam a kártyát. A hetvenes években Nyugat-Európában pontosan azt láttam az emigrációban, és ami gusztustalan volt számomra,
89
01:26:12,518 --> 01:27:06,900
az, hogy ültünk a szuper jachton a Bodeni-tó kellős közepén, és isszuk a, nem az X márkájú whiskey-t, mert az egy vacak, hanem a szantálfüstölt, nemtom milyen, hanyas évjáratú Bourbon-t, ugye, és beleszólnánk abba, hogy mi van Magyarországon. Az itt megélt viszonyok ellenébe, valami olyan kényelmi pozícióból, ahonnan nem illik, számomra az nagyon gusztustalan volt. Amikor ítélkeztek tizedrangú írócskák, akik annak köszönhették, hogy két könyvet kiadtak, hogy az adójukból amúgy is leírták, hárman összeálltak, csináltak egy magyar könyvkiadót, kiadogatták egymás könyveit, amit az égvilágán senki sem olvasott,
90
01:27:06,942 --> 01:28:04,311
de ítéletet tudtak mondani Illyés Gyula valamilyen cselekedete, vagy Németh László valamilyen elszólása, vagy a másik, vagy a harmadik, vagy Nagy László, vagy… de ne soroljam, érted? Mindenkiről megvolt a véleményük, és egyik-másikba a harmadik pohár után már az indulat is, hogy hogy fogják ezt számon kérni, majd amikor hazatérnek. És én ezt soha nem akartam elkövetni. Most az, hogy menekülés… csak önmagunk elől tudunk elmenekülni, a realitás elől nem. Én akarva-akaratlanul a mai napig, bármilyen eseményláncolatot, nem az eseménynek egy kis szemét, de a láncolatokat csak ahhoz tudom hasonlítani, amit megéltem, amiben otthon voltam akkor, amikor abszolút cselekvő részese voltam a folyamatoknak. A menekülésben benne van az is, hogy az ember ezeket a dolgokat felszámolja.
91
01:28:04,342 --> 01:29:03,106
Én megpróbáltam a lehetetlent. Most már tudom, hogy nem lehet. Azt nem lehet, még azonos anyanyelv mellett sem lehet beilleszkedni. Ugyanis a másságát az ember még… a legbántóbb az, hogy ugyan azon az anyanyelven lehet, hogy jobban, lehet, hogy szebben fejezem ki magam írásban vagy szóban mint a másik, akitől a legelső pillanatban, amikor fegyvertelennek érzi magát velem szemben, vagy úgy érzi, hogy az érveimmel legyőztem, akkor jön az aljasság. A házban lakó és velünk rendszeresen összejáró embertől azt, hogy te oláhbérenc, a kisfiammal egyidős kismama, aki amikor én kitiltva éltem Romániából, de a kislányom már élt, és a feleségem nem volt kitiltva,
92
01:29:03,180 --> 01:30:00,677
őket az én kocsimmal vitték haza, és látták, hogy magyar környezetbe vitték őket, de azért megkérdezték úgy finoman, hogy de hát ugye a kislányt a másik nyelvre azért megtanítjátok. A televízióban, ahova nem nagyon lehetett az 1980-as évek végén belépő nélkül belépni, az ajtómra, anélkül, hogy valamit is… valószínűleg az, hogy sokat fordítottam, meg tudósítottam Bukarestből a bukaresti eseményeket. Az ajtómra azért valaki fölírta filctollal: Menj az anyád kurva picsájába, te szőrös talpú oláh! Pedig nem ártottam senkinek, azon kívül, hogy ott voltam, és valószínű, önjelölt embernek foglaltam el a helyét, aki azt hitte, hogy ő kellene akkor, pillanatnyilag a Magyar Televízió irodalmi osztályának a vezetője legyen.
93
01:30:00,689 --> 01:31:00,850
- Csak hogy pusztán tényekben világosan lássuk: amikor volt ez a gyilkossági kísérlet, ezt követően mennyi idő telt el, hogy végül is átjöttél? - Akkor már csak annyi idő, épp a lábadozás, tehát ami… ez szó szoros értelmében, amíg lábra tudtam állni, mert végül is decemberben kikerültem a kórházból, és következő év június 16-án végleg átléptem a határvonalat. Tehát még szinte egy fél évet… - És akkor már a kéményseprő és egyéb dolog, ez nem merült föl? - Nem ez… végig, végig ment, végig, akkor könnyítettek egy kicsit. Végig mentek ezek a dolgok, hát még a legutolsó pillanatban is háromszor váltottam meg… Akkor már a mostani feleségemmel együtt éltünk,
94
01:31:00,869 --> 01:32:02,174
ő csak később tudott kijönni. Háromszor váltotta meg a vonatjegyemet, mert az utolsó pillanatban még mindig kiderítettek valamit, hogy még mindig hiányzik egy papírom. - És milyen táskát hoztál magaddal? - Én egy oldaltáskával jöttem. Ez az oldaltáska körülbelül egy dosszié méretű kis táska volt. Ebben táskában volt… a román vámos amikor megkérdezte, a barna színű Nansen-útlevél láttán, hogy milyen elvámolni valóm van, akkor szépen kipakoltam arra a kis csonka asztalkára, az ablak, a vasúti fülke melletti asztalkára a cuccaimat. Volt benne két alsónadrág, volt benne két zokni, egy üres szappantartó, mondtam kedélyesen a vámosnak, hogy szappant Romániában nem lehet kapni, volt egy fogkefe fogkefetartóval és ennyi. Rajtam volt egy rövid ujjú póló,
95
01:32:02,217 --> 01:32:58,437
egy meglehetősen rossz állapotban lévő farmernadrág, és egy ilyen, a legolcsóbb kínai tornacipőbe jöttem a lábam miatt, mert egyszerűen nem is tudtam volna semmi másban mozogni. Meg volt egy dzsekim, amit ahogy megérkeztem aztán, Magyarországon a barátaimnál Herceghalomban kiakasztottunk madárijesztőnek. Könyvek… könyveimet elajándékoztam. Meglehetősen szép könyvtáram volt. Úgy döntöttem, hogyha már én eljövök, akkor a Magyarországról oda becsempészett könyveket nem fogom visszacsempésztetni, hanem valahogy az lesz az első dolgom, hogy megveszem magamnak azokat a könyveket, amelyekre szükségem van. Hát, kézikönyvektől, lexikonoktól kezdve… én bibliofil ember voltam. Ez ezen a könyvtáron sajnos nem látszik, mert itt lakást kellett szereznem, meg családot eltartani,
96
01:32:58,518 --> 01:33:59,534
de azért úgy nagyon szerettem a gyönyörű, a marokeneket, és nagyon szerettem a jó nyomdákat és a szép papírra nyomott könyveket. Ezt nem nagyon illik, mert úgy néz ki, mintha sznobéria lenne, de mivel írtam néhány könyvet életemben, tudom becsülni a szép könyvet. Ezeket mind elajándékoztam mind jó helyekre, olyan helyekre, amiről… ahol tudtam, hogy ez jó helyen van, de még arra is vigyáztam, például a Szabó Dezső összest, ebbe „Az egész látóhatártól” kezdve ez nagyon sok minden, az „Életeimtől” kezdve minden, tehát nem csak az volt meg, amit a nem is tudom, a Géniusz teljes kiadása, a díszkötéses Szabó Dezső, hanem minden ami utána megjelent Szabó Dezsőtől ott volt. Ezt például Molnár Gusztávnak ajándékoztam, aki vette magának azt a fáradtságot, és átcsempésztette Magyarországra. Úgyhogy én visszacsempésztettem Erdélybe, és most Erdélyben van a könyv, mert azt mondtam, hogy nem hozunk ki onnan könyvet.
97
01:33:59,611 --> 01:34:52,387
- Tehát a könyvek nem menekültek el… - Nem, azok ott maradtak. Mint ahogy például a kézirataim java része, a levelezésemnek az a része, ami megmaradt, fényképeknek az a része ami mondjuk olyasmi volt, ami nem érdekelte az elvtársak egy kisebb csoportját, az is ott van a nővéremnél egy nagy-nagy szürke bőröndben lezárva. - Akkor lehet, hogy te se menekültél el, nem? - Egyáltalán nem. Egyáltalán nem. Olyannyira nem, hogy a kétlakiságot is megpróbáltam egy időben megvalósítani a saját kocsimmal. Itt van különben a kinevezési okmányom a Magyar Közoktatási vagy Művelődési, ezt most mindig összetévesztem, itt állandóan úgy változunk… mindegy, a tanügyi minisztériumnak a papírkája arról, hogy a marosvásárhelyi Színművészeti Főiskolára járok át tanítani.
98
01:34:52,402 --> 01:35:51,209
Költségtérítés: nulla, számítógépes áthúzással rajta van, mintha valami észak-dél jelző ferde földtengely. Tehát ez a térítés. Fizetés, forint: nulla. Saját kocsimmal jártam át, alapítványoktól még szedegettem össze könyveket, és mentem egészen addig, amíg úgy éreztem, hogy lehet. Nem én jöttem el egyedül, az volt a baj, hogy a nemzedéktársaimnak a java része, tehát nem… az írók közül nem, de a szellemi szféra fájdalmasabb szintjéről, a technokrata értelmiség és az orvos réteg és egyáltalán az a réteg, amelyik most ott kellene tartsa a frontot, hogy ne első és másodosztályú írók kezében legyen a hatalom, mert tudjuk nagyon jól az MDF kormány idejéről, hogy bizony nem jó, ha Csurkáék próbálnak,
99
01:35:51,235 --> 01:36:48,414
meg még más másod-, harmadosztályú írók és költők próbálnak miniszteriális szinten országot irányítani. Kisebbségben ez még veszélyesebb. Tehát járogattam, mentem. Annyira képtelen voltam a marosvásárhelyi Színiakadémia, hogy amikor a románok megsúgták, hogy küldjön Vámparancsnokságnak egy levelet, hogy nem turistaként megyek, ne kelljen minden egyes alkalommal kifizetnem az üzemanyagtartály két és fél szeresét. Ez havonta azt jelenti, hogy én havonta körülbelül hatszáz liter üzemanyagot fizettem ki a román államnak így ajándékba, miközben a saját üzemanyagomon mentem, még pluszba kifizettem ez. És akkor szakadt el végleg a cérna, akkor mondtam, hogy ezt azért nem csinálom tovább… Három hallgató volt azon az évfolyamon, ahol én egy ilyen érdekes kísérletet akartam végrhajtani.
100
01:36:48,494 --> 01:37:42,645
Na, nem ilyen UM, ultramodern kísérletet, egyszerűen azt akartam, hogy egy XX. századi magyar novellából a harmadéves rendező szakosok készítsék el a színpadi vizsga dramatizált szövegét, majd ezt átírjuk rádiójátéknak, amire már megvolt vevő, tehát tudtam, hogy a Kossuthtal is elintéztem, Kolozsvár, vásárhelyi rádiónak, mindegyiknek kellett volna, illetőleg, hogy ugyan ezt az anyagot átírjuk tévéjátéknak. Tehát gyakorlatilag a narráció három formáját lehetett volna megismerni egy anyagon belül, és kiderült, hogy nem jönnek órára, miközben én csütörtökön este tízkor elindulok a budapesti lakásomról azért, hogy pénteken reggel tíztől délután kettőig megtartsam az órákat, akkor azt mondtam, hogy a kétlakiságnak ezt a formáját befejezzük.
101
01:37:42,856 --> 01:38:37,443
Most a gyerekeimet, azokat egyértelműen úgy nevelem, hogy tudjanak arról, hogy az van, ne legyen nosztalgiájuk. Van Nógrádban, Nógrád megyében egy szép, több mint száz éves palóc házunk, amit mi tettünk rendbe, hosszú évekig lakatlan volt. A kisfiam az úgy beszél, hogy ápá, kérek hurkát. Az óvodában az óvó nénik kérdezik, hogy milyen… Felvidékiek a nagyszülők, hogy ilyen palócosan beszél? Őket nem akarom lelki torzakká nevelni. Velük azt már nem lehetne megcsinálni, hogy megfogjam, kiemeljem őket ebből a környezetből, és visszavigyem, vissza… elvigyem Erdélybe. Ők pont olyan rokkantak lennének, mint az általam ismert nyugati gyerekek, akik tizenéves korukban…