1
00:00:00,000 --> 00:00:59,999
ZJ: Sóskifli, ez egyszerű. Egy kis tejet melegíteni, és akkor egy ilyen kis csomag élesztő, de hát legalább egy kiló liszthez. És akkor egy kis kanál cukrot, hogy fölkeljen az élesztő. SA: .Lehet németül is, ahogy jólesik, keverve. ZJ: Én keverve is tudom. SA: Natürlich. Wie das natürliches. ZJ: És akkor teszek be lisztet, mondjuk hát most többet, mint egy kiló lisztet, aztat beteszem, kis sót, két tojást, egészen, és akkor gut schlagen, jól kiverem, és mikor már szép sima, akkor letakarom, egy kis lisztet teszem rá, és akkor kel. És mikor már szépen kel, hozom a deszkát ide, fölsodrom, és a izét, arra teszek egy kis vajat, áztatott, hogy meleg legyen, és megkenem. És akkor levágom ilyen darabok-. És akkor összesodrom, kicsit szépítem őket. /((nevet)) És akkor a
2
00:01:00,000 --> 00:01:59,999
tepszibe fóliát teszek a tepszibe és akkor ültetem be. Teszek megint egy kis sót, és ilyen szezámmagot szórok rá. Hát egyenek közben! SA: Hol tetszett tanulni? ZJ: Én? Hol? SA: Wo vom komm das? ZJ: Vom die mutter, großmutter. És mikor már kinnmaradtam az iskolában. Nekem nem volt testvérem. Kicsi korban meghaltak. És én megmaradtam, emléknek. /((nevet))
3
00:02:00,000 --> 00:02:59,999
És akkor azt mondta anyám: ide figyelj, én ráteszem a levest vasárnap, és te csinálod a tésztát. És kinn volt egy Bakoven a présházban. És akkor egy, egy kötet rőzsét vagy kukoricaszárat ezt bedobtam, és égett, és amikor leégett, akkor kihúztam a parázsot, és akkor egy ronggyal kihúztam, és akkor a tepszi kifliket megkentem tojással. De akkor még nem volt, csak sót raktunk rá. De hát most már a fiatalok, ezek a szezámmagot- /((nevet)) Most én is azt tettem rá. És akkor egy- kettő-négy öt tepszivel sütöttem. És=és még nagyon fiatal voltam, én ettem, fejtem, minden munkát tudtam.
4
00:03:00,000 --> 00:03:59,999
SA: [Ez a sváb kultúra része?] ZJ: Ja=ja. SA: Wo vom komm vom der schwäbischen kulturen das. [Ez a nagymamámtól van, az ősöktől van] ZJ: Vasárnap csak sóskifli lett sütve. Nem volt sütemény. Ez volt a sütemény. És akkor ha tudtunk, ha disznóvágás volt és sokan voltak a rokonok, a nagybácsik, a nagynénik. És akkor a kemencébe sütöttük. És akkor mindenki kapott, ni. Vacsora előtt egy kis kóstoló. Gyerekek voltunk, akkor becsomagoltak egy szalvétába és oda-vissza, oda vittük a kiflit. /((nevet)). SA: Milyen volt az élet akkor? ZJ: Egész más. Egész más. SA: (...) ZJ:[Egészen másképp volt minden]
5
00:04:00,000 --> 00:04:59,999
Ha disznót vágtunk, akkor elmentek hát- Régebben a népeknek több gyerekük volt. Apám voltak három testvérek. Anyám hat lánytestvér volt. És sok meghalt. És akkor a sógorok meg mi összejöttünk és akkor disznót vágtunk. Segített mindenki disznót vágni. És este volt a vacsora, akkor volt a csontleves, a csontot a (Hochreck) [orja] ahhoz lett torma, és az utána jött a töltött káposzta, és utána jött a hurka, a kolbász és a véres hurka. És akkor föl lett szeletelve, a böllér fölszeletelte és akkor körüladta. Mindenki vehetett belőle. /((nevet)) SA: Meddig tartott ez a béke? ZJ: Ez a béke addig tartott, mikor- mondjam meg, mondhatom? Mikor a Hitler elkezdte ezt a
6
00:05:00,000 --> 00:05:59,999
cirkuszt. És mi, mert ez volt nagyapám a kocsma alatt, most más ház van építve, ott születtem, a kocsma alatt. És akkor- hogy mondjam meg, apám, nagyapám vette ezt a házhelyet, valakinek a kertje volt. És akkor itt, (simán), [üres telekre] elkezdtek szüleim, huszonhatban [1926] esküdtek, és huszonhétben [1927] már elkezdtek építeni ide. De hát a rokonok mind összesegítettek kocsival, lovakkal. És a kőműveseknek volt, akik segítettek és fölépítették a házat. Mikor megvolt, akkor csak egy szoba lett simítva, hogy be tudjunk költözni, mert ott is voltak még gyerekek otthon, hogy mielőtt-. /((grimaszol)) Istálló volt, és pajta,
7
00:06:00,000 --> 00:06:59,999
és und=und Haischopö [szénatároló pajta], az mind az ott lent volt. És akkor - hogy mondjam ezt most - a jószág, a külön lovak voltak, apám, fiatalok voltak, összekerültek, egyiknek semmi=semmi nem volt mert nem tudtak az öregek adni. Hát adtak ők három hold földet. És akkor itt voltak a szerbek. A eme utcába, és ami hátul van, az volt a Rác utca, ott is volt, nagyon sok szerbek voltak. (...), ezt nem tudom magyarul mondani. És akkor elvitték Szerbiába. Mi van itt alul? /((erősen gondolkodik)) Mi van az első város vagy falu? Arra a területre elhelyezték. És ők el tudták adni
8
00:07:00,000 --> 00:07:59,999
a földeket, ami az övéké volt. Ezt el tudták adni. És hát nagyon fájt nekik, hogy elmentek, de hát nem is volt baj velük, semmi baj nem volt velük. Apám fiatalon hárman voltak testvérek és - és hentesnek - dolgozott, ment disznót vágni. És azok is hívták, a szerbek is, oda is ment. És úgy örültek neki. És amikor hazajött, mindig hozott egy hurkát, meg egy másik hurkát is /((nevet)). Meg hát úgy=úgy ment, hogy az ember élt ebből az ide-oda onnét mindenből. /((nevet)). És mikor negyvenegyben [1941], mikor elkezdett már, akkor már Lengyelországban, meg mindenhol lehetett hallani, hogy mi van, és a rádió is mondta, és akkor katolikus kör volt. Akkor a férfiak két helyre mentek,
9
00:08:00,000 --> 00:08:59,999
a kocsma volt, és ott hallgatták a rádiót és hallották, hogy mi van és mi történik. De azt mondják, ha ez mind ideér, akkor mi kapunk. Na és mi itt voltunk, itt volt az orvoslakás, ott fönn volt a csendőrlaktanya, akkor a másik házban, ahol sok fenyők vannak, ott volt az igazgató, és a többiek még nem voltak házak. Ezek akkor olyan úri izé volt, negyed. És azok mindig jöttek hozzánk. Emmert bácsi [az édesapja], adjon egy lapátot, adjon egy kapát, segítsen ezt, vagy segítsen azt /((nevet)). És mikor az eljött ide, akkor elkezdték, és akkor volt a- Na, mi volt a neve? A Basch [Basch Ferenc], meg mit tudom én, mi. És akkor negyvenegyben [1941] jött az írás. És a tanárok mondták azt, figyeljenek,
10
00:09:00,000 --> 00:09:59,999
mert ez egy veszélyes dolog. A népek azok jöttek és beszéltek a Haimba [ti: Volksbund-körbe] mindenfélét össze, és összeszedték, hogy megkapják. SA: Mi volt az írás? ZJ: Izé, hogy milyen nemzetiség akar lenni. SA: Aha, összeírás. ZJ: Összeírás, igen, igen. És akkor a tanárok tartottak a kultúrházban egy előadást és mondták, hogy vigyázzanak, Magyarországon élünk, és nem Németországban. Tudják, hogy mi lehet [nekünk lehet] német anyanyelv, de nationalität magyar. SA: Ja=ja. ZJ: És akkor olyan mérges volt, olyan jó tanár volt. Hát nem kellett a falut elhagyni /((keserűen csettint)) és elmenni Jugoszláviába Zomborra vagy hol telepedett le. És négy gyereke volt és akkor ott dolgoztak. De olyan szép-. Akkor már elkezdett, hogy
11
00:10:00,000 --> 00:10:59,999
akik magyar nemzetiséget írtak, ők nem mehettek oda, ahol a bundisták [Volksbund-tagok] voltak. És nekünk a csendőrök, orvos, meg igazgató meg a tanárok: "Emmert bácsi, nagyon vigyázzon, magyar nemzetiség vagyunk, és nem német!" SA: Az orvos milyen volt, milyen nemzetiség volt eredetileg? ZJ: Magyar. De ő is sváb származású volt eredetileg. SA: És az igazgató is. ZJ: Igen, /((erőteljesen bólogat)) és a csendőrök is, a legtöbb a faluból. De nagyon jók voltak hozzánk. Akkor mi ezt is írtunk. Fogadtunk szót, írtunk. És akkor volt a háromnegyed része azok mind Volksbund voltak. Német nemzetiséget írtak. Ezek úgy föl voltak piszkálva, hogy mi gyerekek, - hát mi tizenkét vagy ilyen pár évesek voltunk, mikor tizenhárom évesek voltunk,
12
00:11:00,000 --> 00:11:59,999
hát akkor mi is már mentünk egy kicsit táncolni meg tizenhat évest?l lehetett menni a kocsmába, előbb nem. De hát akkor a tanárok, a csendőrök, az orvosok, a (gyógyszernek) és a jegyző azok fölkaroltak bennünket. És akkor lenn, a falu végén, ott volt egy kocsma, és az is magyar nemzetiség volt, az a kocsmáros. És azt mondta, hogy gyertek ide, és hívunk egy, két, három zenészt, hogy ezek a gyerekek is-. Mert hát nem mehettünk ide oldalra, vasboltba hogy ahol ma élelmiszerbolt van, ott volt egy kocsma. Nem mehettünk oda /((rázza a fejét)). Ki lettünk gúnyolva, ki lettünk csúfolva, és minden, ami nem volt szép. - Ezt értünk el. Ezek a fiatalok nem beszéltek velünk, mert ti csetnikek vagytok, ti elárultátok a hazát, és nem tartotok
13
00:12:00,000 --> 00:12:59,999
a Hitlerhoz. Nem is tartottunk. SA: A bundisták [Volksbund-tagok] annyira Hitler-pártiak voltak. ZJ: Nagyon, nagyon. Na és akkor- sok az Árok utcákban, itt hátul van egy Árok utca, akkor ott Csarnoknál ahol volt, ott volt egy, és akkor a Szerb utcában, hátul a végén is akkor le, az árok felé, azok mind napszámos emberek voltak, és ezek jöttek a parasztokhoz dolgozni. És a legények, ahol meg sok föld volt, azok fogadtak egy legényt, az szántott meg segített, hogy megbírják a sok munkájukat. Na és akkor, hogy ez történt, akkor [gondolkodom], akkor mi lenn táncoltunk a Gátinál [kocsma, magyar érzelműeké]. Csendőrök jöttek, a jegyzők jöttek, a tanárok jöttek, hogy bejöjjön az a kis pénz, hogy
14
00:13:00,000 --> 00:13:59,999
az a pár gyerek, az is táncolhat. Na, akkor jött a, akkor jött a - mit tudom a Basch vagy ki volt az, ki jött? Oda a Haimba, mert ott mindig találkoztak és társalogtak, hogy mi lesz, ha győzünk. Azokat a csetnikeket kiteszik Oroszországba, legyenek ott, éljenek. Ilyesmit csinálni, és nem tartani a Hitlerhez? És akkor mink, hát összetartunk a pár gyerekek, akik voltak, hát egynegyed csak a faluból volt magyar nemzetiség és a sváb gyerek azok mind kommunisták [itt összetéveszti a bundistával] voltak. Akkor itt a Basch fölpumpálta a fiatalokat, és azt mondja, hogy mehetnek önkéntesnek eszesnek [SS-tagnak]. Hát akkor - és az, az nagyon jó lesz, és hát így -. Hát kiment /((asztalra csap)) mint a szegény gyerekek, a szolgalegények azok mind jelentkeztek.
15
00:14:00,000 --> 00:14:59,999
El is vitték, a legtöbb ott is maradt. Brünnbe - és jaj, jaj hol is van? A román határon volt még ahova tették ezeket, messze hazutól. Volt Wehrmacht, a fiatalabbak azok Wehrmacht katonák voltak, és az erősebbek azok már SS-ek. És akkor volt [ezt nem tudom mondani] a Haimba ["otthon"] volt, volt mondva, hogy a magyar rendőrséghez is kell menni, azok is menjenek! Azok sem maradhatnak itt! ?nekik is van háború, nem csak nekünk! Mindig olyan (önelegenzőleg). Hát mi, a nagybácsim, akkor egy kocsmárosember, akkor egy legény, akkor egy másik fiatalember, valamint öten - fogták és elvitték.
16
00:15:00,000 --> 00:15:59,999
Hát a, a legény meghalt, apámnak az öccse, az Oroszországban volt. Ez ott kötött spárgából zoknit és abból tartotta magát, hogy egy kis kenyeret kapjon meg mindent. Az is nagyon sokáig nem jött haza. De akkor volt - Tiszalök? SA: Aha ZJ: Tiszalök, ott volt az a nagy borzasztó- ahová hazafelé, amit haza, oda be. Úgyhogy ahol voltak, ott volt egy árok, ott úgy hempergett a víz, hogy az ember a frászt kapta. És hát volt aki eljött onnan, volt is, aki nem. Így volt. Na, akkor az ügyeseknek, azok is el köll't menni. Akkor azok't Jugoszláviába vitték (...) grenze[ide a határra] , Kroatien, Kroatien. És akkor ezek a fiatalok tizenhat évesek és tizenhét évesek ezek mind Wehrmachtnak
17
00:16:00,000 --> 00:16:59,999
volt, ezek is mind idedobták, ide be. De az idősebbek, a negyven, negyvenöt, ötven évesek, a legtöbb meghalt. És a fiatalok, ezek a gyerekek, hát ha mentek egy kocsmába, szomjas voltak, vagy mi, akkor már látták, mikor bemennek, összenéznek, annyira köllött vigyázni, mert agyonlőtték a szerbek. Na akkor két legény, éhesek de hát patrolra mentek, há' menjünk, és ketten bementek, és akkor azt mondta, hogy vigyázz, mert már figyelnek. Otthagyták és kimentek. Jött másik Véménd [véméndi], három, négy, Fekedről volt és Erdősmecskéről. Azok mikor ezek hazajöttek, azok mentek patrolra. És mondja [sok hegy volt] És akkor ott volt egy présház. "Na, hát ide bemegyünk!" Bementek, ahogy beléptek, kinyílt
18
00:17:00,000 --> 00:17:59,999
az ajtó, leestek. Egy se jött vissza, mind meghaltak. És akkor mégis keresték, hogy hol vannak most az öt-hat fiú, hova lettek. Hát azt mondták a többi kettő, hogy arrafelé mennek, akkor csak ott vannak. Az egy rossz ember. Fölkeresték, hát a hátsó részbe nagy hely izé volt, kert, meg mindenféle hegyekben, ott voltak - disznók, meg minden féle, és ezek a-. Amit itt megfőzte a bográcsban, és azokkal etette a fiúkat [disznókat]. Olyan szép legények voltak!
22
0:21:00,000 --> 0:22:00,000
És hát sokan meghaltak. Énnekem van, egy- kaptam egy papírt, és akkor én tovább a tanácson hagytam másolni, érdemes megnézni. SA: Ja-ja. ZJ: [Meg akarja nézni?]
19
00:18:00,000 --> 00:18:59,999
ZJ: [Én megmutatom. Milyen sokan voltak, én mind ismerem őket.] Ha valakinek egy tehént kellett levágni, vagy egy disznót, akkor jött a kisdobos és dobolt, hogy ott és ott lehet húst kapni. Úgy eladták a népek akkor a húst, hogy egy kis pénz bejött, hogy [legyen másra pénz]. SA: Nanner, a háború pillanatáig, hogy ért ide a háború? A faluba hogy ért be a háború? ZJ: A falu tele volt eszesekkel [SS-tagokkal], az iskola is. Mi úgy aludtunk, akkor még itthon voltunk, hogy a [zsalugátert] becsuktuk, mert apám elment Désénybe, ott lehetett disznókat etetni, oda ment, hogy ne találják meg. Mert éjjel jöttek, és kopogtak /(((kopog az asztalon))) és azt mondták: Rézi [az édesanyja], [alszol, hol van a Boldizsár? Én nem tudom hol van!
20
00:19:00,000 --> 00:19:59,999
Nyisd ki az ajtót! Én nem nyitom ki] És akkor elmentek. Akkor megint jöttek az SS-katonák, azok a bácskaiak, meg azok mind. Ezek mind önkéntesek voltak, és ha láttak bennünket, akkor azt modtak, das auch ein Verräter! Mint ha most mi nem tudom, mi lennénk. Nem mehettünk az utcán! SA: Verräter? Áruló? ZJ: Verräter, árulók vagyunk. Mert nem jöttünk német nemzetiség. SA: Akik addig a faluban laktak, hova tűntek? Hogy változott ez meg? ZJ: Hát ezek az izékből, ja. Először jöttek akkor a csetnikek, és akkor azt mondták, hogy a- izéket, tizenhat-tizenhét évesektől nem tudom hány évig, azoknak el köll menni kukoricát törni. Becsapták, és akkor itt a tanácsnál,
21
00:20:00,000 --> 00:20:59,999
éjjel itt találkoztak, és akkor behajtották, állandóan lőttek a levegőbe, hogy az ember féljen, meg minden, Pécsváradra. És abban is volt, a férjem is volt, azt meg-. Egyen, kérlek, kiflit közbe! /(((odaszólás az interjúkészítőnek, az operatőrnek, és az átírás készítőjének))) SA: Danke! ZJ: Az is volt, meg több ilyen legény is volt, egy pár csak, csak egy pár. És akkor az alispán ami volt, a pécsváradi, telefonált ide tanácsra. Nem akarsz egy széket, én adok. /(((operatőrtől kérdezi))) KAM: Jól vagyok, köszönöm. ZJ: Hogy hát egy párat vigyenek el, nehogy észreveszik, hogy csak ők mennek el, Volksbundosok. Hát akkor apám volt, a férjem volt, akkor volt még egy öt-hat, akik mentek-. Gyalog mentek, Pécsváradra. Mikor odaértek, a tanács előtt- és akkor hát most, most figyeljen mindenki, fölolvassák a neveket. Hát fölolvasták:
22
00:21:00,000 --> 00:21:59,999
Emmert Boldizsár, Zimmer József, és akkor volt még a Selig, meg Mandl, meg azok. Magyar (érzelműek). Észrevették, hogy ezeket félreteszik. Itt most valami van! És akkor azt mondják, hogy akik fölolvastuk, menjenek balra, haza! Úgy ordítottak, és sírtak és kiabáltak, most tudjuk, hogy mi van. Most tudjuk, hogy mi van! Akkor behajtották Ferenc József laktanyába, akkor ott voltak, és onnan bevagonozták, és elvitték Oroszországba. Hát a legtöbb meghalt. Na, én hozom ezt a, ezt a- kéznél van, mert mások is- [Elraktam, hogy megmutassam másoknak] SA: (..). ZJ: Ezek mind meghaltak. /(((megmutatja a második világháború véméndi német áldozatainak tablóját)))
23
00:22:00,000 --> 00:22:59,999
SA: Nanner, ők mind meghaltak a háborúban? ZJ: Meg, meg. Ezek mind meghaltak, mind. Ez egy tanár, ez Albrecht tanár, ez magyar érzelmű volt, ez is. Odavitték. Akkor ki volt még? Ez a Beck Géza volt, ez a Beck tanárnak a fia volt, az is meghalt. Akkor az a rokonunk volt, ez is magyar érzelmű volt, ez is meghalt. És akkor ez is, az Elter is meghalt, tehát ezek mind, csak ezeket mutatom most, hogy ami az én rokonaimból magyar érzelmű voltak. Ez is meghalt,
24
00:23:00,000 --> 00:23:59,999
ez Gász Bálint volt- és akkor ez két testvér, az mind a kettő meghalt. És- tehát a többi- ez ott lenn halt meg, ahol mondtam, in Kroatien, ez is ott meghalt, ez a legény ott Kroáciába [Horvátországban]. Ez Nagyváradon meghalt, magyar érzelmű. Akkor (---) ez is magyar érzelmű volt, ez is meghalt. (---) Ez is meghalt, ez hazafelé jött, elszökött, és akkor már éppen, mi a [Hogy mondjam?] Hogy mondjam? Én feledékeny vagyok. Nem tudom mindent már. Ez hazafelé ment még a másik két fiúval, és elszöktek, hárman.
25
00:24:00,000 --> 00:24:59,999
Itt bent, jaj-, Okorág [Egerág] ott és oroszokkal találkoztak. És ő azt mondta, hogy ő nem vetkőzik le, mert ő magyar katona. Mert voltak magyar legények, akik a honvédséghez jelentkeztek, hogy szabadultak (volna meg). Éppúgy meghaltak. SA: (...) ZJ: (...) SA: (...) ZJ: (...)[nem a kérdésre válaszolt] Emmert bácsi, elmegyünk! Hát hova mennek? Hát kell Szekcsőre menni nekünk; [és a csendőröket belelőtték a Dunába]
26
00:25:00,000 --> 00:25:59,999
SA: Valódi német katonák voltak a faluban a háború idején? ZJ: Voltak, voltak, igen. SA: Aus Deutschland? ZJ: [nem Németországból voltak, hanem Bácskából, Baranyából, Tolnából, a környékről. Ide voltak beszállásolva az iskolába. Másként nem tudtunk aludni, csak ha bezártuk a zsalukat]
27
00:26:00,000 --> 00:26:59,999
SA: S volt például deportálás itt? ZJ: Deportálás, hát az is volt. SA: Az hogy ment? ZJ: [Pécsváradra vitték a rendőrségre, az asszonyokat felvitték a csendőrlaktanyába, de akkor már rendőrök voltak ott
[Ott voltak a pincében, onnan Pécsváradra, majd Pécsre vitték őket. Így hurcolták őket össze-vissza, amíg el nem vitték őket. Amikor jöttek a kocsik, elsők mi voltunk a kocsin. ] [málenkij robot és az ő kitelepítése keveredik] SA: Zsidók laktak a faluban? ZJ: Voltak, de azok elvitték mind. Olyan jó emberek voltak. Spitzerék és a Bergerék és a
28
00:27:00,000 --> 00:27:59,999
Itzig Sanyi és a- ezek is mind Spitzerék voltak. Az egyiknek az apja volt lakatos, [és volt a Béla, aki ott lakott, ahol most ez a bolt van] [élelmiszerboltos volt, vegyeskereskedése volt. És akkor volt a Malvin meg az apja és az anyja; nekik egy egész kis boltjuk volt a tejcsarnok mellett, abból éltek meg. Voltak az Itzigék, felrakták őket egy kocsira, csillagot raktak rájuk. Úgy sírtak! Akik itt laktak, azoknak a lányuk velem járt iskolába. Ezek teljesen kétségbe voltak esve; teljesen visszahúzódtak, anyám mindig mondta: "Vigyél nekik egy pohár tejet!"
29
00:28:00,000 --> 00:28:59,999
Ha mentek vásárolni ezt meg azt, mindig ajánlott szép dolgokat. "Nézze Kádi néni, milyen szép szövetem van, csináljon a lányának szoknyát!" "Nem tudok, nincs pénzem!" "Nem baj, majd megadja! Hát a népeknek nem volt pénz. [Nem baj, mikor majd lesz egy zsíros libája, hozza!] És akkor /(((nevet))) mikor egy libát hoztak, kifizette a szoknya árát. Olyanok, de mind olyanok voltak. És akkor itt fönt a izé mellett a kereszt fölött ott mellett ott is volt. Az bádogos volt, az mindent oda kellett vinni mindig. A tejesedények, ha folytak, azok, most nem most ki lesznek dobva /(((nevet))) És az öreg Adolf Klein [ennek 3 fia volt] És mind meghaltak. Csak a
30
00:29:00,000 --> 00:29:59,999
Józsi, a Spitzer Józsi, az is, az olyan-olyan [kereskedett, bort adott el]. Azt mindig hívták, mindenki hívta lagzira. És akkor az apja csinált egy fej?s izét [fej?edény], és azt ajándékozta. /(((nevet))) Mindenki hívta, mert ő mindig ajándékozott, minden lagzin ott volt. És kinn volt Amerikában, és én a TSZ-ben dolgoztam, és én az irodában dolgoztam, mikor ők kimentek, én bementem takarítani, az voltam én. És akkor ha valamerre elmentek kirándulni, mindig elvitték magukkal. Akkor voltunk fönn [mi van ott fönn?], Pest mellett, valamilyen- SA: Dobogókő? ZJ: Nem, ahol már az ember Romániából arrafelé jön Pest felé, milyen-, na, /(((kopog az asztalon)))
Segítsen! SA: Város?
31
00:30:00,000 --> 00:30:59,999
ZJ: Város! SA: Romániából Pest fele- Debrecen? ZJ: Nem, nem! Majdnem a cseh határon volt! SA: Miskolc, nem? ZJ: Nem Miskolc, nem. SA: Sátoraljaújhely. Sárospatak. Balassagyarmat. ZJ: Nem, nem. T-tével kezdődik. SA: Tével? T-t-t-. RP: Tokaj? ZJ: Nem Tokaj, hanem- SA: Eger. ZJ: Nem. Eger és izé között van az-. SA: Szerencs, Gyöngyös. ZJ: Nem, mindegy. Ott mentünk, és hát mindig ott voltam hogy menjenek a fiatalok, én utána is látok még mindent. /(((nevet))) És erre ki volt írva a Spitzer Béla neve. Hát a kutya fáját, ide nézzetek, nem is figyeltek, hát itt lakik a Spitzer Béla. És akkor érdeklődtünk, és a felesége, és a három gyerek azok meghaltak.
32
00:31:00,000 --> 00:31:59,999
És a sógornője, az is lány volt, az is mindig a boltban dolgozott, azt elvette, és van családja, egy kislány. T=Törökbálint! SA: Törökbálint. ZJ: Törökbálint, igen, ott van. Na, akkor Teri egyszer kirándulni ment a - dolgozókkal, és mikor Harkányban volt, hát ki volt ott? Azt mondják, Teri, ismered ezeket? Hát én hogy ismerem, nem is voltam akkor még a világon, én nem ismerem őket. Hát azt mondja: a Spitzer Béla és a Spitzer Jós. [Teri odament hozzájuk, és üdvözölte őket. Ki vagy? kérdezték Az Emmert Boldizsár unokája] [nagyon örültek] Most pedig mindegyik már meghalt. SA: Nanner, hogy történt a kitelepítés? ZJ: Hogy történt az? Hát lehetett mindig hallani, mert, mert sokan
33
00:32:00,000 --> 00:32:59,999
voltak Oroszországban fiatalok. A férfiak sokan voltak izében, fogságban, és akkor voltak is akik itt lent sokan meghaltak. És akkor azt mondták, hogy valami lesz, mondták a kommunisták, valami lesz, valami lesz. Hát akkor mi lesz, mi lesz? Kitelepítés. Jes' Maria, azt mondja ne féljetek, a férjem meg az apám [mi magyarnak írtuk magunkat, mi kerülünk sorra] Hát ez nem tartott sokáig, egy hétig vagy mi. Egyszer csak reggel ötkor kopognak a puskaizével a kerítésre, anyám kiment. Ki van kint? Készüljön, fél óra múlva jövünk magukért! Szóltak. Most mit csomagoljunk? Ott volt a jószág, a disznók, a csibék, meg minden, a ház be volt rámolva,
34
00:33:00,000 --> 00:33:59,999
meg minden. Jes' Maria! És anyám fogta a stelázsi [polc] a parasztoknak volt ilyen stellárja, a tányérok meg a bögrék meg az edény rajta volt. Fogta a tányért, és ledobta a padlóra. Egy se tört el. Egy se. És közben ő lánykorában, mert akkor lett a padló. súrolva sikálókefével... azzal lett súrolva a padló [akkor ugrott ki először] és úgy fölmosva
és kicsúszott és a karja kijött a helyéből, a golyóból. És ez maradt is neki. És akkor is ahogy forgolódott, kijött a karja. Hát akkor jött a doktor úr, a Martos, azt mondja, hogy hát=hát mit csinált, Rézi? Hát mit tudom én? Én akartam ott még (verés) mert ha csak egy kis mozdulat, már kinn volt. Hát akkor azt mondja: mert megcsinálom, de hát ha akar, akkor itthon marad maga. Azt mondja: ha
35
00:34:00,000 --> 00:34:59,999
a család elmegy, akkor én itthon maradjak egyedül? És akkor befogott egy izét és behúzta /((a hóna alá mutat)). Hát nagyon fájt neki, meg meg ha egy (vétség) bejött abba a lyukba, akkor az ameddig nem száradt össze, az fáj. Na hát akkor jöttek rá kocsira. Hát egy kis ezt-azt [Mit vigyünk?]. És előtte pár nap előtt' vágtunk egy disznót, akkor volt ilyen tejes pléhkanna, azt teleraktuk zsírral, azt vittünk, és a hurkát azt meg kiosztottuk mindenkinek. Előbb még ahelyett, hogy tartottunk volna. Na hát akkor rátettek a kocsira, a teherautóra. Elvittek a Szerb utcába, mindenhol ráraktak még, közben ott is egy magyar nemzetiségű család rájött. Na mondom [ilyenek is vannak köztünk] [magyar nemzetiségűek]!
36
00:35:00,000 --> 00:35:59,999
[Azt mondták, hogy nem kerülünk sorra, és most elsőként kerültünk az autóra] De örültek, hogy vitte a magyar rendőrség a német nemzetiségűeket, örültek. Na és akkor kerültünk a vagonokba, harmincan voltunk egy vagonban a csomagokkal együtt. És akkor jött egy zsidó orvos, jött, és mindenkit megnézte, hogy ki beteg vagy ki nem. És akkor volt egy véméndi tanácselnök. És akkor akik már előbb már bennvoltak, mutatták, hogy pénzt keresik. Na hát akkor egy csomót álltunk a jobboldalon-. Akkor ez a kis pénz, mert akkor ilyen kék százas volt, ilyen piros izével volt. És vittünk cérnát, mert hogy parasztemberek voltunk, kenderrel fontunk, meg izét csináltunk. És akkor csináltunk ilyen kis gombolyokat, és a köpeny alatt,
37
00:36:00,000 --> 00:36:59,999
a parasztruhában volt egy ilyen székl [kocka alakú zseb, kötény alá kötve nőknek]. És oda beraktuk. Hát mindjárt kivettünk egyet, és egy pár százast abba becsavartunk. És megint visszaraktuk. A férfiak meg a papucsokat kinyitották hátul és alul tették a pénzt be, hogy legyen. Na amikor sorra kerültünk, akkor kérjük, mondta a rendőr meg az orvos, hogy hát kellene a pénz. Hát nincs pénz. Hát ami van, nincs semmi, csak egy kis cérna, azt meg nem=nem látták, hogy ott benn. Nincs. Hát akkor azt mondták, és akkor hogy a betegségem-. Hát én terhes vagyok, én terhes voltam. Hát azért el lehet vinni őket. Na akkor kijöttünk, mert hátra mentünk a többiekhez, azoknak is, akik még voltak. Vigyenek, csomagolják akármibe, csak ne hagyják ott,
38
00:37:00,000 --> 00:37:59,999
mert elveszik a pénzt. Akkor voltunk egy hétig az állomáson. Hát ami volt nálunk-, de hát a rokonok, akik még itt voltak, hát voltak, akik hoztak egy kis levest vagy valamit, de hát szomorú volt. És a volksbundisták azok vittek lisztet meg zsírokat meg sonkát meg szalonnát, azt mind elvitték. És az állomás az ilyen izében lakik és fölfelé van ilyen=ilyen [támfal]. SA: Támfal. ZJ: Ja. És akkor odamentek a vagonokba. Lisztet ide rendőrök, elvitték a lisztet meg a zsírt meg amit tudtak és oda fölvitték és onnan meg autóval elvitték [azoknak sem maradt semmijük] Akkor volt estefelé, na mondom
39
00:38:00,000 --> 00:38:59,999
[ezek már nem visznek minket most el, miért nem hagynak minket békén? Akkor kinn ültünk. És akkor két ember ült ott a síneken, és ketten-hárman, de magyar rendőrség voltak, ültek, és hallgattuk, mit beszélnek. Azt mondják [hova kerülünk, hova kerülünk? Ha most Németországba kerülünk, azokat felakasztják, el lesznek takarítva] [ti: akik magyar nemzetiségűnek vallották magukat, felakasztják Németországban]. Hát noch hallottuk a síneken, hogy jönnek a vagonok, vagy a gépek, masina. Két masina jött, és harminc vagon volt teherkocsik. És elindultunk, bezártak bennünket a rendőrök, bezárták az ajtót, és benn voltunk. És így a síneken le a lejteknek le egészen Bátáig [Bátaszék]. Mert Bátától akkor már jön a síkság arra.
40
00:39:00,000 --> 00:39:59,999
És egy [fékező volt] hátul a végén. Az hívott és hívott, hogy segítsenek, ő nem tudja tartani. Hát harminc vagon tele és gondoltuk lenn Bozsokon [Palotabozsok] és Báta közt van olyan nagy (raum) ahol az izé ment [ahol a sínek mentek a lejtőn] a sínek. De hát fönn magasan ment a vonat, mert mély volt a- így föltöltötték, és úgy mentek-. azt gondoltuk, hogy így gurulunk majd, és lesz valami. Egész Bátaszékig futott a vonat, egészen külön, egészen át az állomáson. Mindig, mindenhol, amerre mentünk, csak hogy ne találjunk [találkozzunk] senkivel. Na és akkor hát volt két vagy három asszony akinek kisbabája volt, ahogy megálltak, akkor
41
00:40:00,000 --> 00:40:59,999
ott kértek tejet a kicsiknek, hogy egy kicsit tudjanak adni. Akkor Pestre kerültünk, akkor megint egész szélére nem láttunk mi senkit. Így néztünk ki kint, anyám kórházban volt, a zwickaui kórházban két hónapig volt. És akkor mi lefényképeztük, és hazaküldtük, hogy milyen jól nézünk ki. Hát a férjem meg amikor kijjebb kerültünk, akkor a sziléziai volt a tanácselnök, az mindenhova ment, és nézett. Azt mondta, hogy a szülők kapnak külön valahol egy szobát és mi is kapunk. Akkor még nem volt a gyerek. Mi is kapunk. Hát az országúton
42
00:41:00,000 --> 00:41:59,999
túl kaptunk lakást. Hát az az ember asztalos volt, sok fa volt, meg minden, de tanácsi dolgozó volt, úgyhogy neki nem köllött senkit se fogadni. De van neki egy lánytestvére, majd annak lehet-. Az emeleten lakott fönn és akkor de nagyon-nagyon nagy rend volt, szép minden, mi meg piszkosok, meg, na-! Hát ha az ember már mióta nem tud mosakodni se semmit-! Hát Pirnában egyszer kivagonoztak ott, és akkor ott volt olyan, mintha a jószágokat itatják, ilyen izé, itt-ott egy csap, és akkor mosakodtunk. Na akkor voltak akik a ruhát elvették tőlünk, akkor harmincan kellett bemennünk az orvos előtt Pirnában. És mikor leadtuk a ruhát, teljesen meztelenre, idős, fiatal, ahogy- hagyjuk-. Mikor beértünk a szobába, ott ült egy orvos, és itt egy asszisztens mellette, és mi a neve, meg minden.
43
00:42:00,000 --> 00:42:59,999
Mindegyiknek egyedül oda kellett állni! Rechts und links, und rechts und links! Egész cirkuszt csinált bel?le. Mi meg sírtunk mind, mikor kijöttünk és elvettük, de hát voltak öregasszonyok is. ["Amit ezek művelnek!"] Akkor azok, akik a ruhát kiadták, ahol [kiadónál], ahol meleg volt, ott kiégették a ruhákat. Akkor megkaptuk a ruhákat, öltözködtünk. Miutánunk jöttek a férfiak, harminc férfi kellett bemenni. Na akkor egy-két nap elmúlott, fölírták, hogy ki első osztály, ki második, és ki harmadosztályú. Hát én harmadosztályban voltam, az anyám harmad, de a férfiak első osztályak voltak. Na akkor hoztak két vagonokat, és akkor berakták-. Első osztály und család, hát be. Akkor elvittek Zwickauig bennünket. A több meg akiknek a hozzátartozók Oroszországban voltak
44
00:43:00,000 --> 00:43:59,999
és fogságban voltak, ott sokan nagymamák és kisgyermekek voltak. Azok mind Drezda környékén a hegyekbe tették azokat. Na akkor odakerültünk, hát akkor most mi lesz? Még arra a napra kaptunk élelmiszerjegyet. De délután volt, mire odaértünk. Na és akkor búcsú volt ott, Szent Mihály napján, 29-én voltunk oda. Hát a legények azok elmentek táncolni (nevet), mi meg néztünk. Menjünk, nézzük meg, hogy mit csinálnak. Hát mi fiatalasszonyok voltunk, benéztünk hát, milyen szépen táncoltak, milyen szépen voltak öltözködve. És akkor egy asztalhoz ültettek, és mindjárt hoztak sört nekünk. Hát ittunk is, mert szomjasak voltunk (nevet). Na és akkor kerültünk az iskolába, a betonra, ott aludtunk a betonon, az jó friss volt. Reggel jött a Bürgermeister,
45
00:44:00,000 --> 00:44:59,999
megmondta a neveket, és jöttek a parasztkocsik. Mert schlesier és izék voltak ott, mert akik már előbb jöttek oda. És azok kerültek azok lakásaiba és földjeikre akik disszidáltak nyugatra. Azok kaptak-. De hát mi? Na most, most mi lesz? Hát azt mondja: ti mentek ide be, a szülők az országúton túl kapnak lakást. Hát akkor amikor a Linda jött, azt mondja: ["Énnekem nincs helyem, én nem tudom ezeket az embereket fogadni!"]. Na, akkor azt mondta a Bürgermeister: akkor is, akkor sem hagyhatjuk itt, meg esett is az es?, hát ezek is emberek, nem tehetnek, hogy idehozták. Na akkor fölmentünk, lépés föl, föl föl, egészen a padlásig. Akkor volt egy ilyen kis, ahol
46
00:45:00,000 --> 00:45:59,999
lerakhatják ami van, csak egy ilyen kis ablak volt, és egy ajtó. Semmi nem volt benn, semmi az égvilágon. Hát most, most mit csináljunk, mondom, Jóska, most mi lesz velünk itt? Itt se szék, se asztal, se ágy, se lámpa, se semmi! Na hát akkor ott voltunk egy pár napig, akkor az utcán túl voltak, akkor mindig oda mentünk, mama főzött egy teát, hát még rámát kaptunk- az a büdös-. Akkor ott ettünk, és akkor ott maradtunk. Hát ez egy kicsit ment, akkor azok is fölháborodtak, hát, itt csak ketten fogadtak, és nem másik kettőt, négyet. Na hát akkor jött a bürgermeister megint. ["Na, Zimmer asszony, van lakásuk? Van. Hát hol? Ott, ahova felraktak, a kamrában.] Hát akkor fölnézett. Hát Linda,
47
00:46:00,000 --> 00:46:59,999
["ezek is emberek, hogy teheted meg? Ez az asszony terhes. Hát olyan szép lakás volt, hát hiába, az övé volt, nem a miénk. Na akkor meggondolta, és akkor egy lépéssel lejjebb volt megint egy ilyen nagy szoba, egy olyan két nagy ablak, mint a fél izé, és egy dél felé két nagy ablak. De se kályha, se semmi. Hát ágy volt, tudtunk aludni. Akkor a férjem meg az apám elmentek dolgozni a repülőtérre. És ami össze volt bombázva. Na és akkor ott volt egy mérnök, és akkor le kellett szedni a repülőkről azokat a mindenféléket, amiket lehetett elhasználni, azt berakták dobozokba, és
48
00:47:00,000 --> 00:47:59,999
a vagonokba be. És mikor két vagon tele volt, akkor az elment Oroszországba. Hát mikor kész volt az az izé, (..) Na hát mikor kész volt a repül?tér, akkor bezárták a vagonokat, és azt a mérnököt kivitték Oroszországba. Soha többé nem jött vissza. Olyan jó ember volt. És minekünk, mert akkor jött a tanácselnök, és látta, hogy milyen állapotban élünk, akkor azt mondta, hogy keres másik lakást nekünk. Akkor elment a Vasút utcába, a vasútállomástól nem messze, ott nagy, emeletes ház volt. Hát ott kaptunk egy-, egy rendőrtisztnél kaptunk (nevet) lakást. A folyosón, hosszú volt, két szoba: se lámpa, se kályha, se ágy,
49
00:48:00,000 --> 00:48:59,999
se egy függöny, se semmi, csak fal volt. Na akkor a férfiak fogtak a táskába és vittek egy kicsit a villanyszerelőhöz. Az elfogadta- (nevet), de hallgatni köll't. És akkor kaptunk két (wie sage ich es?) rezsót, hogy tudjunk főzni. Két rezsót, hogy tudjunk főzni, és akkor kaptunk egy lámpát is, és akkor hát ez volt. Hát most mi lesz? Hát lassan akkor a mama fogott izét, font. Fonalat. Olyan nagy birkák vannak ott. Akkor ahol először laktunk azok csináltak deszkából egy ágyat nekünk, mert ők kaptak egyet, de nekünk nem volt. Na akkor megkaptuk, kaptunk egy ágyat, és tettünk bele egy kis pici szalmát a paraszttól, mert mindenki kapott a
50
00:49:00,000 --> 00:49:59,999
hónapra, a jegyre, kapott gyufát, cigarettát, und azt cigányok szoktak össze-, (.). Tehát mi nem dohányoztunk, se nekünk nem kellett az, és akkor evvel tudtunk kicsit pótolni. Nahát akkor ez is volt. Akkor azt mondta a Kurt, a tiszt, hogy nem-e akarnak jönni mind a ketten, mind a ketten jöhetnek, Zwickauba a rendőrséghez. (.) (nevet). Hát azt mondta, hogy udvart söpörni. És a fiatalember az menjen velünk, ahol loptak, aztat elvinni a többiekkel, akkor azoknak azt nem kellett csinálni, ők (foghatták azt) ami azok loptak. Na és akkor hát ott voltunk. Anyám kórházban volt,
51
00:50:00,000 --> 00:50:59,999
(Brandban), Zwickautól az erdő szélén, és hát nem tudtak rajta segíteni. Kapott 180 per-, injekciókat, és nem javult. Mondom ha-, hát az orvosok azt mondták, ez a betegség csak (.).(..). És akkor ott a rendőrségen volt egy orosz, és németül beszélt már, és akkor azt mondta: Josef, (.) hogy nem lát senki, (..). Az orosz. Na és kerestem, és nem találom azt a papírt. Ilyen nagy cédula, rajta volt mind a négy neve, és a gyerek is, und (.), oroszul. Hát hol jöttünk először? Matthausenben
52
00:51:00,000 --> 00:51:59,999
először jöttünk egy oroszhoz, mikor hazafelé mentünk. És akkor az összest, akik már Linztől már fölszálltak, azokat már mind kirámolták. Mi négyen hátul ültünk, a kis tizenegy hónapos gyerekkel, februárban. Jó idő volt, nem? És akkor azt mondja, hogy na (mutat) vier maradhatunk. Ez a kis cédula. És akkor izében még egyszer kellett vinni, és még máig is megvan, ezt akartam maguknak mutatni, és nem találom most, majd legközelebb. SA: Milyen volt hazaérkezni? ZJ: Szomorú, szomorú, nagyon szomorú. Nagyon szomorú. Mert mikor hazafelé jöttünk,
53
00:52:00,000 --> 00:52:59,999
reggel korán elkerültünk hát izében, Lichtentannéban fölszálltunk és Lipcséig mentünk. Lipcsében kellett várni délután négy óráig, mikor kaptunk egy vonatot, ami nyugat felé ment. De most már nem tudom mondani azt a várost, ahol kiszálltunk, de hát az már a határzóna volt. És akkor ott, mikor odaértünk este, mikor odaértünk, megint sok paraszt volt. És akkor hát a padláson aludhatunk. Hát egy tizenegy hónapos gyerekkel és februárban, hát, volt egy ilyen (duh), ahol becsavartam, ott meleg vagyon, és a szoknyáimat összetéptem, és egy bőrönd, ez is még fönn van a padláson emléknek oda szétdaraboltuk, mint pelenka, és ha egy piszkos volt, akkor be a kukába, mikor találkoztunk kukával.
54
00:53:00,000 --> 00:53:59,999
Na és akkor ott aludtunk. Reggel fölébredtünk nagyon korán, nem is tudtunk elbúcsúzni, a gazda még aludt, és akkor mentünk Hohenaich-be. És akkor jött a vonat. De ott annyian jöttek, amikor a vonat jött, minden lyukból jöttek emberek, és be a vonatba. Azok mind szöktek át nyugatra. Amikor fölszállunk, volt ilyen kis fülke, két paddal, ott ül egy úriember, olyan szépen föl volt öltözködve. És megnézett bennünket, bakancsainkat, hát, parasztembernek, ami volt, az rajtunk volt. Nézett, nézett, egyszer elkezdett beszélni: azt mondja (.). Most megyünk Passauig. Most Passauba? Hát akkor Bayernba, és az osztrák határig, és utána Magyarországra.
55
00:54:00,000 --> 00:54:59,999
Mit ein klein kind. Ja. Hát akkor elkezdett beszélni velünk. Jól, jó ember volt. Azt mondja, ha Passauig érünk, mert tizenegy óra volt, reggeltől ottig, tizenegy óra, este, míg Passauig a fővonalon odaértünk. Mikor odaértünk, van egy, egy izéház, egy, hogy mondják? Ahol lehet szállást kapni. Hát kopogunk, bejövünk. Hát azt mondja a nővér: nem tudunk elfogadni annyi, annyian vannak Jugoszláviából és Magyarországról, és ezek tele van, nem tudjuk magukat fogadni. Azt mondta a férjem: hát itt van egy tizenegy hónapos gyerek, hát itt aludhatunk a hidegben, mert akkor ott már hó volt és jég. Hát azt mondja: nekem tudnak adni egy széket, hát egy szék az is jó, akkor a bőröndre ült
56
00:55:00,000 --> 00:55:59,999
anyám, és a két férfi állt. Reggelig. Reggel négykor üres volt. Egész kiment, és elszöktek, azok mind odajöttek Németországba. Na és akkor mikor mink amikor mondtuk a nővérnek, hogy kellene egy kis víz, hogy tudjam lemosni a kicsit. Hát adott. És akkor csomagolt egy ilyen csomagot, mindenféle zsömlét, meg mindenfélét, hogy a kicsinek legyen enni. Mondom, nem kérek semmit, a jó isten épp annyi erőt adott, hogy szoptattam, és nem evett semmit, és elég volt. (.)Hát tizenegy hónapos volt, szopott. Hogy honnan volt tejem, azt se tudom, mert majdnem éhen haltunk, de volt. Na akkor amikor odaértünk akkor azt mondják, hogy itt van egy magyar ember, ezt elvisszük magunkkal Bajorországba a határig. Hát az ura: hál az istennek,
57
00:56:00,000 --> 00:56:59,999
bár minden magyar már hazamenne, és annyian vannak itt, mint a kukacok. Na, akkor elvitt odáig megint egy parasztarchoz. Mikor odaértünk, bemegyünk, a gazda nem volt otthon, az Linzben volt a vásáron, volt Bajorországban (közben telefoncsörgés). Mikor Bajorországba értünk, hogy, hogy ott voltunk, hazaértek délre. Hát mit főzött asszony? Reszelt répa, ami a jószágnak. SA: Takarmányrépa. ZJ: Takarmányrépa. És- na most jönnek a vendégek [két kölyökkutyára utal]. (nevet) (a kölyökkutyákhoz beszél).
58
00:57:00,000 --> 00:57:59,999
És akkor azt mondja az ember, hogy vacsorázzunk, és este akkor a szolga elmegy az- cseh volt. Az asszony meg lengyel volt. A (.) az fejte a teheneket, de olyan szép jószág volt, és olyan gazdagok voltak. Hát elment, este. Sötét volt, de sütött a hold- (a kiskutyákhoz, illetve R. P.-hez beszél). És akkor elkísért, mikor az erdőből jöttünk. Mutatta a lejtőn lenn ott volt egy kis ház. És hogy vannak a zollosok, a határőrök. De ha ott vannak nagy farkaskutyák, arra vigyázzanak. Ha a farkaskutya ugat, ne menjenek, álljanak meg. Mikor csöndbe van, mehetnek. Hát mi a bakancsokkal meg a (.) lefelé.
59
00:58:00,000 --> 00:58:59,999
Szépen a folyosón kimentünk, az őr meg szépen aludt, ott és mi átmentünk, és nem kapott el. Hát most hova menjünk? Hát most megint az első a kocsmába. Kocsmába mentünk, ott farsang volt. Táncoltak, mulattak, hát csak a kocsmáros kellett. Hát kérdeztük a kocsmárost, hogy kapunk-e éjjeli szállást? Itt? Itt nem lehet. Itt az angolok jönnek minden félórában, és ellenőrzik, hogy vannak-e akik bujkálnak. Hát hova menjünk akkor? Hát az országútnak utána csak. És ha autó jön, menjünk le az útról, és ha elment, megint mehetünk. Elmentünk a falu végéig, és ott volt egy család, bementünk, és mikor bementünk, azt mondják, hogy nem-e maradhatnánk itt éjjelre.
60
00:59:00,000 --> 00:59:59,999
Hát ők is szegények, de hát egy izét, egy padon leülhetünk. Az asszony elment, mert tehenek voltak, melegített tejet, csinált kávét, adott. Hát a kicsinek is ad. Mondom ennek nem köll semmi, ez csak szopik. Ez szopik. Ilyen a gyerek már. Hát szopik, igen. Azt mondja, holnap reggel a férjem elmegy a faluba a fogorvoshoz. Akkor magukat kíséri, hogy kitalálnak innen. Hát az Alpokban voltunk akkor már, ott azok a nagy hegyek. Hát adott mindegyiknek egy botot, én fogtam anyámat, karomban itt meg a gyerek volt csomagolva, a férfiak vitték a bőröndöket, a szaros ruhákat meg mindent. És folyton-. Hát azoknak bergsteigerschuh van. De nekünk ez nincs. Ez olyan szépen ment, mikor leértünk,
61
01:00:00,000 --> 01:00:59,999
hát most ilyen széles víz folyt, mint a konyha. Jes' Maria! Úgy hempergedett és na, volt csak egy ilyen stég, amin át kellett menni. Ah nun, én itt nem tudok átmenni. Dehogyisnem, du muss! Du muss! (.). Hát akkor az anyám fogta azt a rudat, átment, én voltam az utolsó, mikor átértem, akkor nagy (.) föl a hegynek. S napközben jó idő volt, és az ázott jég fölolvadt, és ilyen hemperegve ráfagyott. Hát a fal mellett, ahol a hegy volt, ott kapaszkodtunk és mentünk. Hát mikor egy darabig mentünk, akkor elájultam. Akkor ez az idegen ember elvette a gyereket, és akkor hát várjunk egy kicsit, majd jobb lesz. Hát vártunk, mikor megint észhez tértem,
62
01:01:00,000 --> 01:01:59,999
akkor továbbmentünk. Azt mondja: most megmondom maguknak, maguk egyenesen kimennek, és ott találnak az úton, ott jönnek autók. És ha egy jön-. Hát mentünk is, jött egy olyan, hogy mondjam, olyan, mint a pusztán. Itt van egy ház, megint másak, és a földek körül. Jöttek és megálltak, anélkül, hogy integettünk. (...) Föl, a kiskannákra, ezekben mind tejszín volt, szedték össze, és vitték a parasztoktól. Amikor leszálltunk, megint be a kocsmároshoz. Azt mondja, hova akarunk menni? Hát Linzbe. Huh, most ment egy teherautó Linzbe műtrágyával. Ezt (.), ez elviszi magukat Linzbe. Hát alig voltunk levetkőzve, és
63
01:02:00,000 --> 01:02:59,999
akkor megjött az autó. Föl hátra, föl a pokrócra, és rá a fejünkre, és elmentünk Linzig. Hát nem fogadott el semmit. De hát nekünk volt márka, keleti, [Kelet-német márka] és volt nyugati [Nyugat-német márka] és volt osztrák pénz [schilling] és volt mindenféle pénzünk. A férjem elment Berlinbe, és ott kicserélte, mert nem tudtunk, amit kaptak, azzal a pénzel nem tudtunk semmit se venni, mert nem lehetett semmit se kapni. Na és akkor mikor ott leszálltunk, megint a kocsmába. Kocsmába be. Hát megkérdezték, hogy hol, hogy lehet tovább? Mert csak menjenek a rendőrségre. Jes' Maria! A rendőrségre? Nem akarunk! Oda köll menni! Odamentek a férfiak a rendőrségre, a rendőrök azt mondták: bár már mindenki elmenne haza.
64
01:03:00,000 --> 01:03:59,999
Most kapnak itt, itt van ilyen láger, oda kapnak, melegítik, egy asszony melegíti a szobát, meg tudnak fürödni, mosakodni, és akkor a konyhából kapnak reggelit, ebédet és vacsorát. Na, azt nem gondoltuk, hogy most kapunk. Hát mentünk oda reggelizni, kaptunk reggelit. Mindjárt készítettek a kisgyereknek is ennivalót, hogy egyen. Mondjuk, nem kérünk, mert nem eszik, csak szopik. De hát csak vigyék, vigyék! Na hát akkor mentünk délben megint. Na most hogy mi lesz velünk, vagy hogy-, ilyen sorsunk még nem volt, mint itt. Ott voltunk a lágerben, aludtunk, fürödtünk, mosakodtunk. Akkor lettünk hívva a tanácsra. Tanácsra jöttek, azt mondták, holnap reggel megy egy busz Bécsig. És akkor eljöhetnek Bécsig. Hát akkor mikor reggel fölkelünk, pakolunk, s megköszönjük, meg minden,
65
01:04:00,000 --> 01:04:59,999
és be a buszba ültünk a hátsó ülésre. Matthausenben a Duna-. Jön egy kis orosz. Hát ez jön: papieren, papieren, papieren. Hát odaadtuk ezt a nagy papírt, oda, és leolvasta, hátra, ahol mi ültünk, mehetünk, mehetünk. Na, mentünk Bécsig. Bécsben mikor ott voltunk, kiszálltunk, hát ki van ott? Egy nő. Az elviszi az embereket egy repülővel Ausztráliába. Jöjjenek maguk, jöjjenek, jöjjenek! Egy óra múlva jön a repülő, és mehetnek! Ne menjenek Magyarországra, mert ott rossz izé van! Hát most már Bécsben vagyunk, hát most menjünk Ausztráliába? Közben jött egy osztrák ember. Azt mondja, hogy ő látja, hogy mi parasztemberek vagyunk, nem akarnak velem jönni? Nekem van 60 hold földem, tudnak dolgozni. Nem sajnálom a pici gyereket csak jöjjenek
66
01:05:00,000 --> 01:05:59,999
velem. Ilyen embereket keresnék. Hát gondolkodtunk most. Most menjünk Ausztriába, mikor most már közel vagyunk? Áhh, nem megyünk. Na, elmentünk Nickelsdorfig, végig este a vonattal. Mikor odaértünk, megint a rendőrségen, azok voltak a vendégek nekünk (nevet). Azt mondják, hogy- (itt az operatőrhöz beszél). Este, azt mondják, hogy kimennek patrolra, egy ember, ahol a magyar vámos van és az osztrák. És ott van egy árok, abban folyik a víz, és van egy híd. Azon a hídon, mikor a vámos nincs ott, akkor átmehetnek. De úgy ne menjenek a vízbe, mert mély. Hát, megint azt mondja, legalább még egy húsz méter, akkor jön az az izé. Nem találkoztunk. Megyünk, megyünk,
67
01:06:00,000 --> 01:06:59,999
megyünk, éjjel, és nem tudunk, hol vagyunk, és nem találkozunk vízzel. Egyszer hallunk, hogy ugat egy kutya. Na most megyünk a kutya után, mikor odaérünk, bent veszekednek magyarul, amit csak tudnak. Na mondom, most jó helyen vagyunk. Most jöttünk jó helyre (nevet). SA: Akkor itt tartsunk, Nanner, itt tartanánk szünetet, és akkor még egy picit beszélgetünk majd. ZJ: Hát nem tart sokáig most már. De nem baj, nem baj, csak menjünk enni, az fontos. Ott sétáltunk, mentünk, mentünk, mentünk. Hát akkor a hold olyan homályosan sütött, olyan szomorúan. Fáradtak vagyunk. Hát nem tudtuk, hogy mennyi az idő, se semmit, hát leültünk, a pokrócot rátettük magunkra. Hideg volt, február volt. Bárcsak meghalnánk, hogy már nem lennénk itt.
68
01:07:00,000 --> 01:07:59,999
Olyan elkeseredve voltunk. Akkor ültünk egy kicsit, akkor láttunk, hogy világos. Hát mégis, hogy nap lett. Láttunk messze egy nagy kéményt. Hát arra megyünk most. Messze mentünk, volt talán fél tíz, mikor odaértünk. Hát hol értünk be? A mosonszentjánosi [Jánossomorja] Franck-kávégyárba (nevet). Oda értünk be. Hát hova? Az első házba megint be. Hát megint szívesen fogadtak. Az ember azt mondja: hát a lányom itt van, van egy kisbaba, de hát menjünk be, és akkor megbeszéljük. Mert itt, ha itt akarnak fölszállni a vonaton, nagyon sok rendőr van, mint a kukac. És ezek az izé rendőrök- milyen volt rendőr? SA: ÁVH-sok [Államvédelmi Hivatal tagjai]. ZJ: ÁVO-sok [Államvédelmi Osztály tagjai]. Hát akkor a férjem elment vele, vettek jegyet. És akkor délután fél háromkor
69
01:08:00,000 --> 01:08:59,999
ő elment a férjemmel, apámmal, én meg az anyámmal, meg a kicsit becsavarva. Hát fölszálltunk a vonatra, és Csornáig, és Csornán átszálltunk, és átszálltunk a győri vonatra. Hát megint át kellett ott alagúton át kellett menni Győrben. És mikor ott vagyunk- mint a kukacok voltak az ávósok [Államvédelmi Osztály tagjai] (elkeseredve), annyi sok. Erre azt mondja a kalauz: fölszállni, fölszállni, mert indul a vonat, indul a vonat Pest felé! Hát én akartam együtt hogy legyünk. Akkor azt mondta a kalauz: maga nem szállhat föl ahova a két férfi meg a nő, maga a gyermekkocsiba szálljon föl. Hát ott fölszálltam egyedül, ott ültem a szegény parasztruhában, és erre azt mondja a szomszéd: maga szökevény! Én nem vagyok szökevény! Az ember felvilágosított, hogy azt mondjuk, hogy ott az
70
01:09:00,000 --> 01:09:59,999
alföldön dolgoztunk, és most hazamegyünk, mert őszkor megint jövünk. És ezt mondtam. Nem igaz! Maga szökevény! Jes' Maria, ez nem hallgat el, míg a rendőrök ideérnek. Hát nem jöttek be, hála istennek. Hát Pesten leszállunk. Hát Pesten mikor leszállunk ott is már mindjárt a leszállás már volt olyan kapu ahol kimentek és megkérték az igazolványt. Nekünk nem volt igazolvány, hanem akkoriban, mikor még otthon voltunk, volt személyi lap, csak ilyen lap. Hát ezt nem adhatjuk oda, mert ezt nem fogadják el. Hát mentünk kicsit vissza, egy kicsit előre, a népek elmentek, a rendőrök elmentek. Akkor jött egy vasutas, azt mondja: miért nem mennek ki a váróba? Hát akkor mentünk, akkor már nem tartott föl senki, akkor oda bementünk. Akkor mikor jött a vonat, akkor Pécs felé mentünk, ottan nem
71
01:10:00,000 --> 01:10:59,999
tartott föl senki (nevet). Akkor voltak ismerősök Pécsen, odamentek a szüleim, mi meg a férjemmel, meg a pici Véméndre jöttünk. A falu végén laktak az anyósomék, akkor oda mentünk. Mikor odajöttünk, akkor a kutya ugatott. Akkor a Jóska szólta a kutya nevét, és akkor mindjárt odaparancsolta. Nem volt annak tizennyolc hónap, semmi nem volt, amit voltunk kinn (nevet). Megismerte. Hát kopogunk, letettük a kicsit, mert már ment. És bement. Jesus Maria, (.). Olyan rosszul esett, borzasztó. Hát ők is át, ki lettek téve a házukból, és egy kisebb házba ők ki lettek telepítve, és akkor kaptak két szobát, és hát egy kis nyári konyha be volt oda építve. És ott a nagymama, anyósom, apósom, és még két gyerek. Hát most, most mi lesz?
72
01:11:00,000 --> 01:11:59,999
Hát akkor a szüleim is hazajöttek, akkor az egyik báty azt mondta, hogy jöjjön oda őhozzájuk, de csak egy-két napig, mert több rokon van, oda is mehetnek. Jes'! Na, most látunk, hogy hogy értünk haza. Hát most mi lesz? Hát kaptunk a Vásár téren a Szent Flóriánnál volt egy kis présház, felvidékié [Véméndre betelepített felvidéki magyaré] volt. Azt mondja, hogy oda mehetünk, de hát nem kell fizetni semmit, segítsünk kapálni. Apám meg anyám még olyan gyönge voltak, a kicsi szopott. Hát mikor oda mentünk akkor a kis csomaggal, ami volt, odamentünk. Mikor ott voltunk, hát jött a felvidéki ember, hogy most holnap megyünk a (.) kapálni a szőlőt, olyan nagy gaz volt, meg el volt hanyagolva. Hát kapáltunk. Hát délben haza kellett jönni, az egyik hegyen föl, a másikon le, és akkor ott a Vásár téren ott laktunk a présházban. Hát
73
01:12:00,000 --> 01:12:59,999
akkor nem mentem haza, s tele voltam tejjel, s kaptam tejmérgezést. Teljesen dagadva voltak a melleim, hívtak orvost, meg a védőnő jött. Azt mondta: mit csináltak maguk? Hát ha még mindig csak szopott és még nem evett semmit, maga belehalhat ebbe. Hát akkor borogattak meg mindent csináltak. Na akkor jött a bíró, a falu bírója. És hát az székely volt, (.) Boldizsár. Hátul az erdőn, akác-hársban van pásztorházak. Juhászoknak, disznópásztornak és a libapásztornak. És ott van egy szoba és egy kisszoba, üres. Nem mennének oda? Hát elfogadjuk. Hát akkor költözködtünk, fogtuk a kis batyunkat, és odamentünk, akkor ott voltunk (nevet). Akkor a téglagyárnál ott is
74
01:13:00,000 --> 01:13:59,999
volt egy pár család, rokonok, apámnak a nagybácsija és az apja volt, és a gyerekek mind ott laktak, mert téglát csináltak. S akkor azt mondja a fater, hogy gyere, megyünk az öreg papához, az altvater-hoz, nem grossvater, altvater. Hát már 94 éves volt. Hát akkor mire mikor odaértünk, jött a fia, azt mondja: (...) Hát ő is már öreg volt, de az apja még öregebb volt (nevet). Mikor bementünk a szobába, be volt takarva. Ilyen kis ablakok voltak, hát olyan téglagyáros. És akkor azt mondja: Vater, nézd csak, itt van a Dorottyának a fia és elhozta az ő lányának a kisfiát. Erre azt mondta:
75
01:14:00,000 --> 01:14:59,999
nem is vagyok rokonod- (nevet). Hamarosan meghalt, annyi dédunoka volt, mint a fene, olyan nagy temetés volt, na (nevet). Mondom most én is vagyok dédimama már? Szegények voltunk, mint a templom egere. Vágott egy kis szalonnát, és egy kis-. SA: Azzal a házzal mi lett, amiből el kellett menni? ZJ: Ezzel? SA: Igen. ZJ: Hát itt volt a tanács elnöke, Brauner. Ez itt lakott. Ez itt lakott, nagyon el volt hanyagolva, minden, és nem is csináltak. Ilyen angyalpirossal, ilyen bordópirossal be volt festve az egész szobák, minden. Hát mi akkor ott voltunk, akkor jött a Martos doktor úr, és azt mondta, hogy jöjjünk oda a temető mellé. A mama meghalt és a papát átvitték ide a rendelőbe őhozzájuk, és menjünk oda lakni. De hát ott nagy kert volt, ezt kellett dolgozni,
76
01:15:00,000 --> 01:15:59,999
kertben kellett a járdákat pucolni, ha névnap volt, ünnep volt, pucolni. És voltak olyan sok keretek itt az egész kerítésen, mindenféle tulipán volt, mindenféle másik volt. Akkor nem volt, akkor mint most, hogy mindenki jön és tele a rendelő. Hébe-hóba valaki jött, azt a doktor megcsinálta, és megkapálta a tulipánokat. És akkor ezt dolgoztuk. Na akkor alig voltunk ott, azt mondják, hogy ő nyugdíjba megy, hogy most ki köll menni onnan, mert azt elbontják; az az apósáé volt. Hogy el köll mennie. És közben terhes voltam, és a Teri született Mohácson. Jött a férjem, azt mondta, mi újság? Hát tudod mit? A Brauner jött, hogy vegyük meg a házat, de annyit kér, 83 ezer forintot kér, hát honnan? Ez akkor volt, mikor alig elmúlott a forradalom,
77
01:16:00,000 --> 01:16:59,999
senkinek nem volt semmi pénze. Hát akkor azt mondja, hogy én megyek az (.)-hez, rokonokhoz, és nézem. És azok vettek- ők is a faluból ki lettek dobva, s vettek ilyen kis sokác házat. Mert a sokác népeknek csak egy gyerekük volt, vagy egy se, és az öregek külön voltak, és az egy gyerek, vagy mi külön volt. És akkor 25 ezerért és 30 ezerért lehetett kapni. Hát két szoba és egy kis kertet és egy kis-. Hát ez elég volt, mert nem volt, úgy se volt semmi. Na akkor megszületett a Terike, hát most mi lesz? Hát mikor hazajöttünk, megint jött a Brauner gyerek. Jóska bácsi, jöjjön át a fateromhoz. Hát megyünk át. És akkor megalkudtak 63 ezerért. Úgy volt akkor. Hát akkor ők kiköltöztek, de annyi munka volt, és mikor akkor én nem tudtam semmit, ott volt a három gyerek.
78
01:17:00,000 --> 01:17:59,999
Én azt csináltam, a mama meg a fater itt, padlástól kezdve végig mindent rendbe raktak. És meszeltek, meg sároztak. Na akkor '41-ben [1941] volt az írás [népszámlálás] és akkor az '45-ben [1945] volt, '46-ban [1946] esküdtünk, '47-ben [1947] szeptember 8-án kivittek bennünket 'németbe [Németországba], tizennyolc hónapig ott voltunk, akkor hazaszöktünk, és akkor mikor, mondom ide-oda vándoroltunk. És hogy, hogy mondjam? Napszámból éltünk. Ide-oda napszámba mentünk, kaptunk némely helyen nyolc forintot, némely helyen tíz forintot, de reggel hattól este hétig. Hát az nem volt sok, de hát volt. Na és akkor mentünk a cséplőgéphez,
79
01:18:00,000 --> 01:18:59,999
anyámmal a saját szőlőnkön felesben dolgoztunk, odament anyám dolgozni, én meg vittem a férfiaknak, főztem ebédet, és a falu végéről minden háznál, ahol a székelyek meg ahol svábok voltak, meg akik a pártba mentek, azok kaptak más házat és tíz hold földet. És mi hazajöttünk, és mi nem kaptunk semmit, semmit az ég világon (keserűen). És azok, akik Oroszországban voltak, akik öt évig kinn voltak, vagy három évig még máig, akik élnek, még máig kapnak sok pénzt. És hát mi meg? Velünk senki-. Nem kaptunk se földet, se semmi javítást [kárpótlást]. Akik kitették és másik házak, és ami föld bement a TSZ-be, minden hónapban fölmentek. És én dolgoztam a TSZ-ben. Jóska kért, hogy vegyenek föl engem a TSZ-be, hogy a kislány három éves, anyám itthon van,
80
01:19:00,000 --> 01:19:59,999
hogy legyen egy munka. De hát olyan közel volt, itt a síneknél volt a tér. Hát akkor azt mondják: nem adnak, mert földet nem. Hát tizennyolc hold föld volt, ezt kinyerte, ami volt, ők. Azoktól meg elvették a földet, azok minden hónapban kaptak pénzt, mi ennyit kaptunk. És ugye akkor később akkor jött, volt egy olyan törpe, az velem ment iskolába, és az az irodába vitte a postát, meg azt, az alkalmazottakhoz. Akkor azt mondta: jött oda, dohányt simítottunk, az öreg kultúrban, azt mondja, Nanner, gyere csak ide. Mondom, mit akarsz Mariska? Azt mondja: (suttogva) gyere el a TSZ-irodába dolgozni! Én? Dehát én mit dolgozzak, hát az Irén ott van, hát nincs helység. Csak gyere, mert most
81
01:20:00,000 --> 01:20:59,999
föllobbant három gázkályha, és az egész irodák tele vannak füsttel befüstölve. Hát otthon mondtam a szüleimnek, férjemnek, mit csináljak? Menj, ez nincs messze, és hétkor mész és négykor hazajössz, mégis valami. Hát akkor mentem. Hát mikor vége volt, akkor azt mondta az elnök: Nanni, gyere csak be az irodába. Hát mondom mit akar velem, elnök úr? Olyan idős, mint én. Azt mondja, hogy maradjon itt takarítani. Hát, hát az Irén itt van, az székely asszony volt, hát az Irén itt volt, nincs helység. Lesznek. 22 volt akkor, lett. Itt öt-hat, ott-ott, és mindenhol, és mindenhol szerettek, és meg voltak elégedve. És akkor mondtam, hogy elnök úr, az idén én nyugdíjba megyek. Azt mondja: Nanni, maga nyugdíjba? Hát persze, hát 55-ben lehet nyugdíjba menni.
82
01:21:00,000 --> 01:21:59,999
Hát mondom november 2-án leszek 56 éves, és ha most nem veszem ki a szabadságomat, hanem bennhagyom, októberben kiveszem a 24 nap szabadságom, és akkor 2-án már az vagyok. Hát jó van. Hát mikor a október oda került, azt mondja-. Akkor volt a sínek mellett egy kis kert. Jött az ebédről, azt mondja: Nanni, hát miről beszéltünk? Hát én tudom, hogy miről beszéltem, de maga elfelejtette, hogy én mit mondtam. Miért? Hát nem mondtam magának, hogy októberben már nem jövök, kiveszem a szabadságot, és másodikán nyugdíjas vagyok már. Hát ezt elfelejtette. Akkor ezt a pár napot --mert vasárnap nincs munka-- és akkor ezt a pár napot betegre
83
01:22:00,000 --> 01:22:59,999
írták, úgyhogy nem kellett mennem oda. Na akkor tartottam, az egész, összes irodások hívtak a kultúrterembe, és főztem jó pörköltöt, meg kiflit, meg rétest csináltam, és egy se maradt, az összes irodából jöttek oda és mulattak (nevet). Na akkor kaptam egy izét, egy könyvecskét, és vége volt. Akkor alig voltam itthon, jött a brigádos. Nani néni, jöjjön, mert hiányzik. Hát mondom én nyugdíjban vagyok. Hát de most csak segítsen ki! Hát akkor olyan nagy piszok volt a szobában. Hát nem egyformák vagyunk. És az asszony alig takarított. Hát mondom ti vagytok az urak, miért nem parancsoltok neki, hogy rendesen takarítson? Én tudtam takarítani? Na és akkor mégis elmaradtak, hogy abbahagyták.
84
01:23:00,000 --> 01:23:59,999
Na és akkor hazaköltöztünk, de földünk se volt, se semmink nem volt, itt volt a három gyerek, a gyerek már nyolcadikos volt, és akkor a tanár azt mondta: jó tanuló a Jóska, valahová iskolába. Hát hová? Hát mondják vigyék a Nagy Lajos Gimnáziumba, az jó iskola, és megérdemli. Hát akkor odavitték. Jó helye is volt, meg minden. Négy évig tanult, mikor vége volt, akkor kellett volna, mert akart az izébe menni, hát állatorvosira, Pestre. És akkor azt mondták, hogy hát nem lehet. Hívták, megint újból hívták, és megint újból bevonult. Hét hónapig, mikor ez az időszak elmúlott, akkor ment az asztalosműhelybe, itt dolgozott, és mikor a két év elmúlt, megint jelentkezett, és akkor fölvették. Nagyatádon volt katona,
85
01:24:00,000 --> 01:24:59,999
s akkor került Pestre, a Déli Pályaudvar, s nagyon titokzatos hely volt, ahol csak az a nagy fejő, izé, tisztek voltak, írjak alá, hogy (.) a katonaságnál, ilyen ember köllene. Mert egy gyerek volt vele, mikor még Nagyatádon volt, az a- jaj, mi van ott fönt, Győr, az apja kántor, és az is ott vele volt. Azt mondja kapnak 30 fiút oda, akik Pannonhalmán mennek iskolába. Ezek két hónap alatt tanítsák ki őket. És akkor húsz nap alatt készen voltak, és tanultak, és elengedték megint vissza Pannonhalmára, és ők kettőjüknek adtak öt nap szabadságot, mert olyan gyorsan kiképezték. És akkor
86
01:25:00,000 --> 01:25:59,999
azért akarták, hogy írják alá, hogy beszuperálták. Ez a másik aztán ment, Svájcba ment, (nevet) ez meg akkor-, hát ő állatorvos akar lenni, akkor behívták, és ott tartották azon a napon, pont mikor kellett menni, nem engedték el. S akkor se írta alá. S mikor vége volt, akkor ment vissza, és akkor elveszett három éve. SA: Nanni, még azt szeretném kérdezni erről az egész őrületről, kitelepítés, menekülés, ide-oda, miért, miért volt olyan fontos, hogy visszajöjjenek ide Véméndre? ZJ: Hát hazavágytunk. Úgy, olyan nagy honvágyunk volt. És hát hazamegyünk. És nagy-nagy éhség volt, nagy szegénység volt. És hát mondunk, hogyha hazamegyünk, akárhol leszünk, de azt se tudtuk, hogy ilyesmi vár ránk, hogy nem törődik senki velünk,
87
01:26:00,000 --> 01:26:59,999
hogy nem kaptunk egy hold földet se, se semmit se ((keserűen)), se ezt, se azt, semmit. És akkor hát most mit csináljunk? Hát akkor megyünk-, a férjem ment-. Akkor lett a pálya, a futballpálya, azt oda fölvették, és apám ment az erdőgazdasághoz az országúton túl dolgoztak. Fönt a Harsányi kereszten el egészen a hét hársig az volt az ő útja. Egyedül, és rőzsét csinált, azt mondja az erdész: a rőzsét, amit csinált, eladhatja a pékeknek, azok megveszik, az a magáé. De vállalja. Akkor elvállalta, de sokszor az erdőből kijöttek csúnya emberek-. Bácsi, adjon egy kis enni, mert éhen halunk. Szökevények. Adott nekik. Nem sokára
88
01:27:00,000 --> 01:27:59,999
jött a rendőrség, nem-e látott valakit? Azt mondja, ő nem látott senkit. És úgy volt a pásztorházban, oda is jöttek, hogy nem tudták, vagy kik mondták nekik, hogy ott a falu végén az akáchársban lakunk, jöttek kérni ennivalót, és hogy legalább aludhassanak a disznóólban, ahol szalma volt. És reggelre, mielőtt világos lett, elmentek. De soha nem hallotta senki rólunk, hogy ki jött vagy mi jött, mert jöttek a rendőrök és azt mondták: nem volt éjjel itt valaki? Nem, itt nem volt senki. Nem árultunk el senkit. SA: Nem tetszett soha megbánni, hogy Véméndre jött vissza és nem Németországban maradt? ZJ: Hát hogy mondjam? A lányom az már itt született, ott hátul, a pásztorházban. A Teri az Mohácson született, a Jóska az Németországban született (nevet). De hát hogy nem volt semmink,a tanárok szerettek.
89
01:28:00,000 --> 01:28:59,999
És akkor - van vendég [kölyökkutyákra utal]. És akkor azt mondták, hogy, na, na- most nem tudom mondani. Hol voltam? SA: Ott, hogy nem tetszett-e megbánni, hogy idejöttek, és nem Németországba. ZJ: Úgy hogy nem kaptunk semmi földet se, semmi jóvátételt, semmit nem. És akkor a tanárok meg szerettek, a gyerekek is ismerték, mert mi is őhozzájuk ment el iskolába. És akkor azt mondják: küldjem el mindegyiket az iskolába. Akkor a fiam ment gimnáziumba, a lányom az meg élelmiszeresnek tanult, mert ő nem akart gimnáziumba, a Teri meg Komlón ment az egészségházba. Úgy hogy a 400 ágyasban dolgozott, és utána jött a nagy szerelem az Etelével, és akkor hazajött.
90
01:29:00,000 --> 01:30:01,999
Akkor itt volt Véménden. Akkor látták, hogy hát a kommunisták, hogy nem bántunk, nem szólunk senkinek semmit. És akkor azt mondták, hogy hát hogy ha hely lesz itt, akkor idetesszük. De most menjen előbb a cigányokhoz, mosakodja őket, hozza rendbe. Akkor mindig mondta: anya, nincs egy kis ennivalód? Ez olyan éhes ez a Maris. Hát mondom itt van egy kis leves, vitt neki. Vitt neki otthonról enni nekik, és így lett a Marika akkor a Marika nyugdíjba ment, és akkor kapta ezt a helyet. És itt volt, és szerették is. És utána meggondolta, és azt mondta, hogyha lenne egy olyan öregotthon, vagy milyen lesz, és ezt megbeszélte tanácsiakkal, megcsinálták, és most ott van. S több füzetése volt, mint itt. SA: Nagyon szépen köszönjük, hogy el tetszett ezt mondani.