Projektleírás

Kutatásunk azt a célt tűzte ki, hogy minden olyan, még fellelhető nyomot dokumentáljon, amelyet a vasfüggöny az osztrák-magyar határon a természetben és a tájban ránk hagyott. Az egykori vasfüggöny épített nyomai – mint az évtizedes európai politikai megosztottság mementói – mára lényegében eltűntek. Mégis, a természetben – a határőrök több ezer fafirkájában, favésetében –és a tájban (laktanyák, határátkelők, az egykori aknamező) számos nyomot hagytak maguk után, melyek a fiatal generációk számára teljesen ismeretlenek. Mára még ez a néhány nyom is eltűnőben van a határmenti erdőben zajló folyamatos fakitermelés miatt, így projektünk az utolsó lehetőséget ragadta meg ezek összegyűjtésére és dokumentálására.
Az osztrák és magyar történészekből és diákjaikból álló munkacsoport már az első terepezés során felvette a kapcsolatot a szemtanúkkal (egykori határőrök és vámosok, helyi civilek, levéltárosok, tanárok stb.) a határ mindkét oldalán (Sopron, Deutschkreutz, Kőszeg, Bozsok, Csatár, Bildein, Rattersdorf). Az interjúk elemzése során a vasfüggöny emlékezetének különböző formáit dokumentáltuk, melyeket a web-oldalon egy-egy példán keresztül szemléltethetünk. Az alcímek elsősorban az emlékezeti formára utalnak, nem a személyekre.