Kovács Éva a konferenciát megnyitó beszédének átiratában az archívum megszületéséről, a kezdeti bizonytalanságokról, a tudománytörténeti feldolgozás paradoxonjairól számol be.
Erőss Gábor a magyar szociológia aranykorát átható - és az archívum anyagainak gerincét adó - civil kurázsi, az aktív ellenzékiség hagyományát eleveníti fel cikkében, majd röviden összefoglalja a konferencia underground kultúrákról és aktivizmusról szóló blokkjának előadásait és beszélgetéseit.
Sárosi Anna írása szegénységkutatások, menekülteknek történő segítségnyújtás és egy értelmiségi önsegélyezési program során felmerülő kérdésekről és konfliktusokról, mindenekelőtt szolidaritás és reprezentáció, sorsközösség és érdekképviselet összefüggéseiről szóló előadásokat és kerekasztal beszélgetést foglalja össze.
Végül Kecskés Nóra "A kritikai cselekvés új színterei" címet viselő előadásblokkról írt beszámolója azt a témát járja körül, hogy a társadalomtudományos kutatások funkciója nem merül ki a tudástermelésben, hanem közösségek megújulásában, társadalmi terek és médianyilvánosság létrehozásában, történelmi emlékezet megkonstruálásában és mindezek által a mindennapi politizálásban is fontos szerepet játszhatnak.