„A demokráciának az az első törvénye, hogy értsük meg egymást. Keresnünk kellene egymást, mert a demokráciához is kell egy vagy több vezető, akik ezt vallják, de nem kell, hogy azok egyedüli vezetők legyenek, vagy egyformák legyenek, szóval egyetlen hatalmi csoportról beszélek. A demokrácia vezetésének a rendszerét kell kidolgozni.” (Vitányi Iván)
Vitányi Iván nevét a legtöbben talán a politikai közéletből ismerik, de kutatói és pedagógiai munkássága legalább ennyire fontos és maradandó. Páratlan műveltsége, kreativitása és kezdeményezőkészsége magával ragadta munkatársait, tiszteletet ébresztett ellenfeleiben. Mindvégig kettős szerepet játszott a társadalom formálásában: hol politikusi elkötelezettségéből, hol tudósi meggyőződéséből fakadóan alakította a világot. Újító volt, és ezzel sokszor érzékenységeket sértett.
Kutatásai, valamint az általa alapított Kultúra és Közösség című művelődéselméleti folyóirat körül szellemi műhely szerveződött. Óriási lehetőség volt, amikor az általa vezetett Művelődéskutató (korábban Népművelési) Intézet koordinálhatta a fő kutatási irányokat és bonyolíthatott le számos kutatást. Ide telepítette értékkutatásait Hankiss Elemér, és itt indította el Józsa Péter a művészetszociológiai kutatásait. Halász László is ide hozta át munkái, kéziratai egy részét megvitatásra. Máig érvényesek azok az 1970-es, 1980-as években megjelent fontosabb amerikai és német művészetszociológiai és -pszichológiai kutatások, amelyeket Vitányi kezdeményezésére adoptáltak a hazai közegben, és a vonatkozó szakirodalmat az ő segítségével fordították le magyar nyelvre (a sorozat a Gondolat Kiadónál jelent meg).
Vitányi iskolateremtő munkásságát mutatja, hogy a politikai közbeszédben éppúgy, mint a hazai struktúrakutatásban gyakran idézik modelljét, az egyharmad országot, amely máig érvényesen mind gazdasági, mind kulturális szempontból tökéletesen írja le a társadalmi egyenlőtlenségeket. Hasonló jelentőségű, hogy a tudásszociológiában, filozófiában alkalmazott minéműség–mennyiség–minőség hármasságát kiterjesztette szociálpszichológiai vizsgálataira, melyek középpontjában a kreativitás és a generativitás állt.
Politikai pályafutása kényszerűen korán kezdődött: a háborúban részt vett az antifasiszta ellenállásban, a Gestapo letartóztatta – Bajcsy-Zsilinszky Endrével együtt raboskodtak – és megkínozta. 1945-ben, húszévesen meggyőződéses baloldaliként belépett a Magyar Kommunista Pártba, majd annak jogutódja, az MDP tagja lett. Az 1956-os forradalmat követően – melynek során az Értelmiségi Forradalmi Bizottság tagjaként tevékenykedett – nem csatlakozott az MSZMP-hez. 1972-ben, a Népművelési Intézet élére történő kinevezése kapcsán lépett be „újra” a pártba.
A rendszerváltást közvetlenül megelőzően a Népművelési/Művelődéskutató Intézet igazgatójaként irodát biztosított a demokratikus rendszerváltásért dolgozó ellenzékieknek. 1988-ban többedmagával létrehozta az Új Márciusi Frontot, később az 1989-ben megalakult MSZP alapító tagja lett. 1990 és 1996 között a párt országos választmányi elnöke, 1990 és 2014 között országgyűlési képviselője volt. 2010-ben csatlakozott a Demokratikus Koalíció Platformhoz, majd amikor a platform 2011-ben Demokratikus Koalíció néven önálló párttá alakult, az egyes számú párttagkönyvet kapta meg. 2011 óta a DK örökös tiszteletbeli elnöke.
Vitányi Iván azonban leginkább hivatástudattal rendelkező tudós, társadalomkutató volt. A Népművelési/Művelődéskutató Intézetben töltött éveinek kutatási dokumentációi közül több a 20. Század Hangja Archívumban is megtalálható. Az intézetet 1972-től igazgatta, és ekkor kezdett tanítani az ELTE frissen alakult szociológiai tanszékén is. Akkor is ő maradt az igazgató, amikor 1980-ban az Intézet Művelődéskutató Intézet néven az Országos Közművelési Központ alá került. 1986-ban pedig a több intézet összevonásával létrehozott Országos Közművelődési Központ főigazgatójává nevezték ki. 1992-ben az MTA Szociológiai Intézetének munkatársa lett, egy ideig az igazgatótanács elnöke is volt. 1975 és 1985 között az MTA Szociológiai Bizottságában is dolgozott.
„Vitányi Iván magatartása mindenkor élmény marad…, pozitív és negatív értelemben egyaránt. Ő arra volt példa …, hogy csak akkor válhat valaki önállóvá, ha küzd a maga területén, alkot, próbálkozik, olykor sikeres, néha elbukik. Vitányi katalizátor volt, vezetése során bebizonyította, »csoportozása« arra való, hogy folyamatosan kipiszkálja az egyéni feszültségeket, bizonytalanságokat éppúgy, mint az egymás közötti munkakonfliktusokat.” (Tibori Timea)
A költészet számára József Attilát jelentette, a zenét pedig Bartók Béla, tőlük idézett gyakorta. Aki valaha hallotta Vitányit szavalni vagy népdalt énekelni, nem feledheti. Maga is írt szépirodalmat, saját sorsát így jövendölte meg: „Én arra vagyok kárhoztatva, hogy szárnyaszegetten haljak meg, mint aki belefulladt saját álmaiba.”
Források:
Csepeli György: Szakmatörténeti interjú Tibori Tímeával. Budapest, 2015-02-06 (https://voices.tk.mta.hu/)
Friss Róbert: Fel sem mérhető a veszteség: Vitányi Iván halott. nepszava.hu. 2021. szeptember 6.
Könnyek Bajcsy-Zsilinszky előtt (interjú Vitányi Ivánnal). nepszava.hu. 2018. augusztus 6.
Pál Tamás: Meghalt Vitányi Iván, a DK tiszteletbeli elnöke. telex.hu. 2021. szeptember 6.
Vitányi Iván: Széltenger. Budapest: Szépirodalmi Kiadó, 1969
Vitányi Iván képviselői adatlapja a Parlament honlapján
Kép: Fortepan / Szalay Zoltán