„Egy ilyen zárt rendszerben, mint amiben kutattam, mindent meg kellett fogni, minden lehetőséget a legkülönbözőbb oldalról és legkülönbözőbb módszerekkel ahhoz, hogy be tudjak menni a doboz belsejébe, hogy lássam, hogy hogyan működik ez.”
Csanádi Mária
Csanádi Mária 1968-ban a Vendéglátóipari Főiskolán találkozott a politikai gazdaságtannal, amely nyomban felkeltette az érdeklődését. A főiskola után egy belkereskedelemmel foglalkozó kiegészítő szakot végzett el a budapesti Corvinus Egyetemen, ami ugyan nem vértezte fel kellő elméleti-módszertani tudással, de így legalább „axiómák nélkül” került a közgazdászok közé. Előbb a Konjunktúra és Piackutató Intézet külkereskedelmi döntéselőkészítő részlegénél, majd 1975-től a Pénzügykutató Intézetben dolgozott olyan kollégák társaságában, mint Tardos Márton, Laki Mihály, Szalai Erzsébet, Voszka Éva, Surányi György vagy Asztalos László. Itt, Hagelmayer István vezetése alatt kezdte meg empirikus kutatásait a gazdaságirányítás és általában a pártállami rendszer működésének tanulmányozásához. A Pénzügykutató Intézet 1987-es felbomlása után 1990-ig a Társadalomtudományi Intézet munkatársaként, majd 1990-től az MTA Közgazdaságtudományi Kutatóintézetnél folytatta kutatásait és építette tovább a pártállami hálót leíró-magyarázó elméleti modelljét.
Eleinte a támogatások elosztását és más eszközök allokációját vizsgálta állami nagyvállalatok körében, majd a szelekciós szempontok és a döntési mechanizmusok sajátosságainak feltérképezésével vonta le következtetéseit a kádereket és állami szereplőket összekötő, a pártállami struktúrát működésben tartó információs és érdekérvényesítési kapcsolódásokról. Előképzettség híján menetközben, a kutatómunka során sajátította el illetve dolgozta ki adat- és dokumentumelemzésen, nyitott kérdésekkel végzett interjúzáson és résztvevő megfigyelésen alapuló kutatási módszereit. A Pénzügykutató Intézet minisztériumi háttérintézmény volta belső információkhoz, titkos iratokhoz, háttéranyagokhoz, kívülállók számára megközelíthetetlen interjúalanyokhoz engedett hozzáférést. Vizsgálatait több helyszínen, az állami ipar kettős irányítási rendszerét alkotó intézményekben -- minisztériumokban (Pénzügyminisztérium, Ipari Minisztérium, Kohó- és Gépipari Minisztérium) és minisztériumi osztályokon, központi, megyei, kerületi és vállalati pártbizottságokban, és ipari vállalatoknál folytatta.
A rendszerváltás közeledtével és a demokrácia első éveiben a pártállami háló felbomlását és az új rendszer kialakulását dokumentálta különféle esettanulmányokban, például a budapesti 13. kerületi pártbizottság felszámolásának történetén keresztül, a környezetvédelmi szempontok figyelembe (nem) vételét tárgyalva a privatizáció során, vagy az értelmiségiekből alakult új politikusi réteget bemutatva. A pártállami háló mint modell általánosíthatóságának megállapításához strukturális változatokként a romániai átalakulást is vizsgálta, valamint 1996-tól kezdődően rendszeresen végez kutatást Kínában az ottani pártállami háló alapműködésének, jellegzetességeinek feltárása érdekében.
(Összeállította: Ivanics Márk)