"Lépésről lépésre egyszer csak rájöttem arra, hogy el kell menni megnézni a lakásokban, hogy kinél-kinél milyen festményeket találunk. Tehát arra, ami engem alapvetően izgatott, hogy mi a kép. Mindig is ez izgatott, kinek mi a kép. Mit tud a képi nyelvről maga számára olvashatóvá tenni. Próbáljuk meg lakásokban. Csak azt a csapdát előre nem sejtettem, hogy ez el fog téríteni. A lakásmód nem függetleníthető a térhasználattól. A térhasználat összefügg a életmóddal, életvezetési szokásokkal, ö: egyéb tárgyhasználattal. Ez hosszú évekig a művészettörténettől is elvitt, ami pedig hát az alapszakmám."
S. Nagy Katalin
S.Nagy Katalin magyartanári és művészettörténész diplomát szerzett 1973-ban az ELTE Bölcsészkarán. 1975-ben doktorált művészettörténetből, 1983-ban kandidátusi fokozatot szerez, 1996-ban habilitál. 1972 és 1979 között a Népművelési Intézet Kultúrakutató Osztályán, 1980 és 1986 között a Tömegkommunikációs Kutató Központban végzett empirikus kutatásokat. 1980-tól a Széchenyi Professzori Ösztöndíj megszerzéséig (1997) tanított a Közgazdaságtudományi Egyetemen, az Iparművészeti Egyetemen, az ELTE-n, a Miskolci Egyetemen. 1987 óta a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen oktat társadalomtudományi és művészeti tantárgyakat (művészetszociológia, vizuális és művészeti kommunikáció, képzőművészet és tudomány). 1998 és 2009 között ugyanitt a Szociológia és Kommunikáció Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára.
Kutatási területei: művészet és társadalom kölcsönhatása, műbefogadás, képnéző típusok, alkotási folyamat, múzeumlátogatási szokások, tárgykultúra, közterek lakóterek, lakásmód, lakberendezési szokások, vizuális kommunikáció.
(Összeállította: Páldi András egyetemi hallgató)
Az interjú olvasásához, kérjük, kérvényezze regisztrációját a http://voices.tk.mta.hu/ oldalon. Regisztráció után az összes szakmatörténeti interjút megtalálja a „Szociológiatörténeti interjúgyűjtemény” pont alatt.