Losonczi Ágnes (1928 – 2024)
„Úgy kell élni, hogy az ember megtartsa a kapcsolatait, hogy elevenen érezze azt, ami a világban történik, hogy nyitott legyen mindenre.”
Losonczi Ágnes polgári családban született Debrecenben, közismereti és zenei tanulmányait a Tiszántúl híres intézményeiben, a Dóczi Gimnáziumban és a Debreceni Zenedében végezte. Történelem szakon diplomázott az ELTE BTK-n. Hosszú és termékeny szakmai pályáján tánc- és zenei, majd társadalomtudományi műveltségét mesterfokra fejlesztette, iskolateremtő szociológussá vált. 1963-tól alapító tagja és 77 éves koráig aktív munkatársa volt az MTA Szociológiai Kutatócsoportjának, majd Kutatóintézetének, ahol az 1980-as években az Életmód és Településszociológiai Osztályt, majd egy ideig magát az intézetet vezette. Ma már elképzelhetetlen kiterjedésű empirikus kutatásaiban szociológusok nemzedékei nőttek fel.
Szerteágazó kutatásai különböző szakszociológiákat alapoztak meg:
- 1956-1961: A 19. századi dráma és opera; népdal és néptánc, melyben összekapcsolta a hagyomány és a korszerűség dimenzióit, a mindennapi kultúra és a különösség jellemzőit munkahelyén, a Táncszövetségben és a Népművelési Minisztériumban.
- 1963-1974: A zene társadalmi szerepe, befogadása, zenei mozgalmak. Aspiránsként, majd kutatóként az MTA Szociológiai Kutatóintézetében foglalkozott a témával.
- 1968–1978 között a Békés megyei empirikus kutatás (Életmód: létfeltételek, anyagi és tárgyi viszonyok, történelmi minták továbbélése, mindennapokat vezérlő értékek) vezetőjeként megalapozta a magyar életmód - kutatást és kidolgozta fő gyűjtőkörét és módszertanát.
- 1978–1997 között Zala megyében reprezentatív, empirikus egészségpolitikai, intézményi, népegészségügyi vizsgálatot végzett, feltárva az orvos-beteg viszony aszimmetrikus voltát.
- 1985–1999 között a különböző társadalmi fordulatok okait, az életfordulókat, a gyerekvárás, születés, gyerekek veszélyeztetettségének összefüggéseit vizsgálta, valamint az öregség, az élet utolsó szakaszának meghatározó kérdései foglalkoztatták.
- 1990–1993 között figyelme a mindennapi és politikai gyűlölet forrásaira, terjedésére és korlátaira terelődött.
- 1992–2005 között több hullámban a hazai polgárosodás folyamatait vizsgálta a nyertesek és a vesztesek szemszögéből H. Sas Judittal.
- Alapítója és kutatásvezetője 1998–2001 között a Népegészségügyi kutatás Veresegyházán programnak.
- 2005–2009 között visszatért a kezdeti kutatási kérdései egyikéhez: az idő társadalmi és elméleti dimenziói mélyebb megismeréséhez.
Losonczi Ágnes kutatói munkásságát számos díjjal ismerték el: Balázs Béla-díj (1999), Akadémiai Díj (2004), Nemes Nagy Ágnes-díj (2006), A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2007) Príma Primissima-díj (2007), Széchenyi-díj (2017), Hazám-díj (2019).
Kutatásainak jelentős részét és a szakmatörténeti életútinterjúját a 20. Század Hangja Archívum és Kutatóműhely őrzi. 2018-ban így köszöntötte a 70 éves Szalai Júliát intézetünk folyóiratában, a socio.hu-ban. Gyűjteményeit két alkalommal is bemutattuk e folyóiratban, itt és itt.
Emlékét őrizzük.
(A fotót Kenéz György készítette Losonczi Ágnes 90. születésnapi köszöntésén.)